Vissza a tartalomjegyzékhez

Csereklyei Márta
Tízmillió árva

AIDS, malária, tuberkulózis, kolera, agyhártyagyulladás, sárgaláz, pestis, ebola - csak néhány azon halált okozó betegségek közül, amelyek a 21. század küszöbét átlépő Afrikát sújtják. Az AIDS következtében egyes országokban rövid idő alatt húsz évvel csökkent a várható élettartam, miközben a járvány által legsúlyosabban érintett kontinensen 10,4 millió 15 év alatti gyermek vált árvává. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) a héten a legfontosabb napirendi pontként tárgyalt a járványhelyzetről. Ennek kapcsán a Chicago Tribune és a Newsweek közölt megrázó beszámolókat a fekete kontinensről.

Afrikáról talán mindannyiunk képzeletében romantikus képek élnek: vastag ajkú, villogóan fehér szemű bennszülöttek. Füves szavannák. Legelésző zebrák, zsiráfok. Az egzotikus képek mögött azonban a fekete kontinens élet-halál harcát vívja láthatatlan vírusok ezreivel. A lakosság drámai ritkulásáról elsősorban az AIDS tehet: a tavalyi év során 2,2 millióan, öszszesen pedig 13 millióan estek áldozatául - ez a világon történt halálesetek 90 százaléka (térkép a 6. oldalon). Az összes HIV-fertőzöttnek több mint 70 százaléka, 23 millió ember Afrikában él.
A születéskor várható életkor az egész kontinensen drasztikusan csökken: Zimbabwéban például 1990-ben 60 év volt, 2005-re pedig 40 év körülire várható. Akik ma kapják meg a kórt, tíz év múlva szinte biztos, hogy halottak lesznek, pedig a legtöbbjük nem tett mást, csak a világra jött. Egy 1991-es UNICEF-tanulmány azt vetítette előre, hogy a leginkább sújtott országokban tíz éven belül 5,5 millió tizenöt év alatti gyermek veszíti el szüleit a betegség miatt. A tanulmány azonban tragikusan tévesnek bizonyult: az idei év végére mintegy 10,4 millió afrikai gyermek fog árván maradni.
A mintegy 20 éve megállíthatatlanul tomboló betegség - amit itt különféle nevekkel illetnek, mint például „az a másik dolog”, vagy „a fehér ember betegsége” - Afrika demokratikus gyilkosa. Míg Nyugaton elsősorban a városi, illetve a homoszexuális közösségekben terjed az AIDS, addig Afrikában válogatás nélkül végez mindenkivel.
A dél-afrikai Thandiwe Mwandla nem tudja eladni cukornádtermését. A betakarított banán, kukorica, barack szintén ott fog rohadni az udvarán. Tőle már senki sem akarja megvenni. A gyümölcsben is ott az AIDS, mondják az emberek. „Az én bűnöm az, hogy elmondtam az embereknek, HIV-fertőzött vagyok. Most megvetnek érte - mondja az ötgyermekes asszony, akinek férjét már hat éve elvitte a kór. - Egyre betegebbek és egyre szegényebbek leszünk. Úgy halunk meg, hogy közben hazudunk magunknak.”
Az AIDS-szel kapcsolatban az emberek tudatlanok, félnek és tabunak tekintik. Bizonyos területeken például az a babona él, mely szerint a HIV-fertőzés legjobb gyógymódja, ha a fertőzött férfi szűzzel hál.
Sbongile Shabane, egy helyi AIDS-aktivista úgy véli, sokat árthat a betegséget körüllengő szégyen és agyonhallgatás. „Aki HIV-fertőzött, mintha nem is lenne ember - mondja. - Láttam olyanokat, akiket elűztek a rokonaik. Előfordult, hogy valakit agyonvertek, amikor kiderült róla, hogy fertőzött. Úgy hangzik ez, mintha valami normális dolog lenne? Akkor meg miért tesznek úgy az emberek, mintha semmi sem történne?”

Időzített molekulabombák

1994 óta 33 új, illetve váratlanul kiújuló járványt regisztráltak a világon - közülük húszat Afrikában. Ilyen az ebola is, amely utoljára 1997-98-ban csapott le Gabonban. Akkor tíz áldozatából nyolcat megölt. Aztán, mint mindig, nyomtalanul eltűnt a dzsungel mélyén.
A Marburg-kórban - amely állítólag az ebolánál is veszélyesebb - tavaly mintegy nyolcvanan haltak meg Kongóban. A kutatóknak tíz hónapba telt a kórokozó azonosítása, melyet végül arról a német városról neveztek el, melynek laboratóriumában számos alkalmazottal végzett.
Mindkét vírus szó szerint feloldja a belső szerveket, és súlyos bőrvérzést okozhat. Az ebola emellett cseresznyeszínűre festi a szem szaruhártyáját. Egyiket sem lehet gyógyítani, s mindkettő napokon belül végezhet áldozatával. A vírusok - így az ebola és a Marburg is - gyakorlatilag fehérjeburokba zárt DNS- vagy RNS-molekulák, amelyek önálló anyagcserére képtelenek. Olyanok, mint számtalan kis időzített bomba, amely akkor lép működésbe, ha gazdasejtbe kerül. Akkor aztán egyszerűen megszállja, majd átprogramozza azt: arra kényszeríti, hogy védekezés helyett a vírust többszörösítse.

„Mintha kicserélték volna”

Szudánban és Angolában az egészségügyi dolgozók tehetetlenül nézik a kései fázisában elmebajjal járó afrikai álomkór áldozatainak haláltusáját. A betegséget a cecelégy csípése terjeszti, amelyről azt hitték, több generációval ezelőtt sikerült kiirtani, most azonban 300 ezer embert fertőzött meg.
A cecelégy csípésével egy aprócska parazita, a tripanoszóma kerül a szervezetbe, ahol a vérkeringési rendszeren keresztül az agyba jut, s reszketést, letargiát, viselkedési zavarokat, illetve ellenszer hiányában végső soron kómát és halált okoz. A kórokozó bizonyos fajtái akár két hét alatt is végezhetnek áldozatukkal. A betegségnek 1902 és 1906 között Ugandában 200 ezren estek áldozatul. A szudáni lakosságnak 1989-ben még csupán egy, 1997-ben azonban már 43 százaléka szenvedett a kórban. Egész falvak válnak néptelenné a betegség miatt - a gyarmati idők óta erre nem volt példa.
„Már el is felejtettük, milyen ez a betegség - mondja a 64 éves Erneo Nbino, akinek felnőtt fia szenved álomkórban. - Először azt hittük, malária, mert nagyon fáradékony volt, és folyton aludt. De amikor felébredt, nem ismert meg, sértegetett, és folyton verekedni akart. Mintha egy másik emberré vált volna.”
„Olyan ez, mintha valaki hatvan évvel visszaforgatta volna az idő kerekét - mondja az Orvosok Határok Nélkül (DWB) nevű szervezet egyik kutatója, Simon Gould. - Afrikában az ember eljut egy pontig, amikor azt gondolja: ennél rosszabb már nem jöhet. Az afrikai álomkór azonban azt bizonyítja, hogy mégis jöhet. Ha ettől nem kondulnak meg a vészharangok, akkor nem tudom, mitől.”

Pénzt vagy életet?

Az afrikai álomkór gyógyítása több okból is nehézkes. Először is: rendkívül költséges. A kezelésére kétfajta orvosság létezik. A pentadimin, amelyet a betegség korai fázisában lehet használni, ezerkétszáz dollárba kerül. A melarsoprol, amely akkor alkalmazható, amikor a betegség már megtámadta az agyat, száz dollárba kerül - ám még ez is jóval több annál, mint amenynyit a legtöbben megengedhetnek maguknak.
Mivel évek óta nem volt szükség ezekre az orvosságokra, a legtöbbjük szavatossága lejárt: az utolsó használható gyógyszerkészleté például két hónappal ezelőtt. A gyártó cég, a Hoechst Marion Roussel azonban nem állít elő új készleteket, mivel az nem nyereséges. „A külföldi segélyek visszatartása nem más, mint önzés - véli Bernard Pecoul, a DWB gyógyszerészeti szakértője. - De leállítani az utánpótlást pusztán azért, mert az emberek nem tudnak fizetni: ez olyan, mintha a betegágyából forgatnánk ki valakit. Ez már haszonlesés.”
A nemzetközi szervezet egyébként azt is kifogásolja, hogy a gyógyszeripari multik 1975 és 1997 között kikísérletezett 1450 új gyógyszerkészítménye közül pusztán 11 célozza az afrikai trópusi betegségek kezelését.
Úgy tűnik, a fejlett világ számára sokkal fontosabb - és természetesen jövedelmezőbb - a hosszú élet piruláinak felfedezése, aminek érdekében a dollármilliárdokat sem sajnálják. Igyekezetükben viszont nemcsak az afrikai betegségek kezelésének sürgősségét hagyják figyelmen kívül, hanem azt is, hogy erőfeszítéseik egy pillanat műve alatt semmivé válhatnak, ha a halálos vírusok a fejlett közlekedés segítségével más földrészeken is elkezdik kifejteni áldatlan tevékenységüket.

Az esőerdők bosszúja

A sok új vírus felbukkanását azzal magyarázzák, hogy a lakosság újabb és újabb területeken avatkozik bele a trópusi ökoszisztémák életébe: a farmgazdálkodás, az erdők kivágása, az új marhalegelők használata növeli az eddig ismeretlen parazitákkal, mikrobákkal és állatokkal való találkozás esélyeit.
A vírusok terjedésének a gyarmati rendszer öröksége is kedvez. A fehér telepesek ugyanis a feketék szervezkedésének megakadályozása végett úgy alakították ki a munkalehetőségeket, hogy az embereknek lakóhelyüktől távol eső vidékekre kelljen utazniuk. A férfiak gyakran hónapokig is távol vannak otthonuktól. Prostituáltakkal létesítenek szexuális kapcsolatot, és mintha másért sem térnének haza, csak hogy haláluk előtt még megfertőzhessék feleségüket és születendő gyermekeiket is.
A gyorsan növekvő halálozási ráta miatt egyre sürgetőbbé válik a termelés teljes átszervezése. Az egyre kevesebb munkás miatt a gazdaság tartóoszlopának számító mezőgazdaságban szükségessé vált a munkaerő-intenzív ágazatok leépítése. A csapás az ipart sem kíméli. Zambia egyik olajfinomítója nemrégiben csődöt jelentett, az AIDS-es alkalmazottak egészségbiztosítási költségei, illetve a temetési költségek miatt nem lehetséges a termelés folytatása.

Oltóanyag helyett vadászgép

Decemberi afrikai látogatását követően Richard Holbrook az ENSZ Biztonsági Tanácsa e heti ülésének első számú napirendi pontjává tette az afrikai helyzet tárgyalását - annak ellenére, hogy a BT még soha nem foglalkozott egészségügyi kérdésekkel. Holbrook beszámolt arról, hogy bár előre tájékoztatták az AIDS-válságról, „a hallottakat csak az út tette valósággá, az, hogy láttam az emberek arcát, amint ott fekszenek haldokolva, láttam az árvákat, akiknek nincs hová menniük, láttam embereket, akik halálra rémültek az egészségügyi vizsgálatok eredményétől”.
A kilencvenes évek eleji politikai változások következtében az új kormányok privatizálták vagy elmulasztották fejleszteni egészségügyi programjaikat - gyakran a Világbank vagy a Nemzetközi Pénzügyi Alap rendelkezésére -, pont akkor, amikor a modernkori történelem legsúlyosabb járványai sújtják a kontinenst. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) munkatársa, David Heymann szerint, amennyiben a kormányok nem tesznek semmit, saját maguk túlélését is veszélybe sodorják. Példaként Dél-Afrikát említi, ahol a közelmúltban írtak alá egy 3 milliárd dolláros szerződést vadászgépek, tengeralattjárók és fegyverek vásárlásáról, ezzel egy időben viszont öt százalékkal csökkentették az ország egészségügyi költségvetését. Zimbabwében, ahol a kórházi ágyak 60 százalékát AIDS-betegek foglalják el, nemrégiben ápolónők ezrei hagyták ott munkahelyüket a kormány drasztikus fizetéscsökkentését követően.

Kozmopolita vírusok

David Heymann, a WHO munkatársa szerint „el kell felejtenünk azt, hogy meg tudjuk állítani ezeket a rémségeket. Ha Amerika kellős közepén él is az ember, nem lehet biztonságban a fertőző betegségektől. Ezek mindenhová eljutnak.”
Gabon egészségügy-minisztere, Pierre Kombila arra int, hogy „az embereknek meg kell érteniük: ami itt történik, az nemcsak a mi problémánk. A globalizáció következtében mindenki problémájává vált.”
A globalizáció, a modern közlekedés segítségével a halált terjesztő vírusok pár óra alatt körbeutazhatják a földet, s annak legtávolabbi csücskébe is eljuthatnak. A Turisztikai Világszövetség adatai alapján 1993 és 1997 között 44 százalékkal nőtt az Afrikába tartó légiutak száma, amelyek évente 99 maláriás megbetegedést „importálnak” az Egyesült Államokba. Tavaly első ízben az agyvelőgyulladáshoz hasonlító tünetekkel járó, Nyugat-Nílus néven ismert afrikai vírus is megérkezett az amerikai földrészre. „A sárgalázat és maláriát hordozó moszkitók az Egyesült Államok egész délkeleti részét elborítják, s ugrásra készen várják, hogy védőoltás nélküli emberekre találjanak - mondja Heymann. - Pusztán gazdasági megfontolásból is jobb lenne már a forrásnál, vagyis Afrikában kezelni a problémát, semmint megvárni, hogy a saját házunk táját is megtámadja.”


A HIV-fertőzött vagy AIDS-ben szenvedő 15-49 év közötti felnőtt lakosság aránya az összlakosság százalékában

Afrika   Más országok
Zimbabwe   26   Brazília   0,43 
Botswana   25   Kambodzsa   2,04 
Malawi   15   Kína   0,06 
Mozambik   14   Franciaország   0,37 
Namíbia   20   Haiti   5,17 
Ruanda   13   India   0,82 
Dél-Afrika   13   Mexikó   0,35 
Zambia   19   Thaiföld   2,23 
Kenya   12   Egyesült Államok   0,18 

(Adatok: Nemzetközi Vöröskereszt, UNICEF, ENSZ, WHO, UNAIDS)


A halál csókja

Az AIDS-et okozó HIV-vírus hihetetlenül kicsi. Szemléltetésül: egy emberi sejtbe több száz baktérium belefér, HIV-vírusból viszont több százezer elfér egyetlen baktériumban. Egy vírusnak sincs a túléléshez táplálékra vagy levegőre szüksége. Nem növekednek, nem osztódnak, nem élnek és soha nem halnak meg, ennek ellenére el lehet őket pusztítani. Minden arra irányuló próbálkozás, hogy kifejlesszünk egy anyagot, amely egyszerre megtámadja és megsemmisíti a vírust, csődöt mondott. A vírusok egyetlen hatékony ellenszere természetes eredetű: az emberi antitestek, melyeket immunrendszerünk állít elő elpusztításukra. A szervezetnek azonban három napra van szüksége ahhoz, hogy a vírusra válaszolva a megfelelő antitesteket előállítsa. Ebben a kritikus szakaszban teljesen védtelen. Egy-két órával azután, hogy a HIV-vírusok beléptek a véráramba, teljesen eltűnnek. Miért? Mert minden egyes vírus dezintegrálódott, felrobbant. Tartalma szintén nyomtalanul eltűnt, de a sejt, amelyet megérintett, a halál csókját kapta.
Hogyan rombolja szét a sejtet a HIV-vírus? Dr. Patrick Dixon így írja le a folyamatot: „Amikor a vírus hozzáfér a fehérvérsejthez, és a buborék felrobban, genetikus kódját hirtelen beinjekciózza a sejtbe. Az perceken belül leolvassa a kódot, ami így bekerül a sejt agyába, a nucleusba. A sejt minden szempontból normálisnak tűnik, de meg lett tévesztve: ettől kezdve hordozza a vírus genetikus üzenetét. Hiába halad a véráramban betolakodók után kutatva, hiszen az ellenség már benne lakik. Ha a megtámadott sejt osztódik, a két újonc tökéletes másolata lesz a félrevezetett eredetinek. Ez annyit jelent, hogy minden egyes HIV-vel fertőzött sejt a vérben mozgó biológiai időzített bomba. Hamarosan milliónyian arra várnak, hogy felrobbanjanak.
Az AIDS-vírus a legtöbb sejtet elkerüli, és az immunrendszer koordinátorára, a T sejtekre koncentrál. A T sejt felületén előbb-utóbb talál egy receptort, amelybe valamelyik proteinje beleillik, mint kulcs a zárba. Ekkor a vírus áthatol a sejtmembránon, és hihetetlen átalakulást indít el: reprodukálni kezdi önmagát. Miután behatol a sejtmagba, beilleszkedik az egyik kromoszóma helyére, és átveszi a sejtmechanizmus részleges irányítását, a sejtet arra utasítva, hogy AIDS-vírusokat termeljen. Érdekes módon a vírus felülírja az eredeti DNS-utasítást (az antitestek előállítását), és helyette HIV-előállítást programoz be.
Más szavakkal: ha a szervezet AIDS-szel megfertőződött, saját ádáz ellenségévé válik. A megtámadott fehérvérsejtek vírusokat állítanak elő, ahelyett, hogy antitesteket gyártanának. Amikor a sejt a vírustermeléstől megduzzad és elpusztul, milliószámra szabadulnak ki belőle az AIDS-vírusok. Ezek viszont egyre több T sejtet támadnak meg. Különleges elektronmikroszkópos felvételeken látható, amint a vírusok tömege kis buborékokként bugyog ki a sejtből. Ezután milliószámra lebegnek a véráramban, amíg nem találnak egy újabb T sejtre, amelyet szintén átprogramoznak - és így tovább.”
(részlet John Ankenberg: A biztonságos szex mítosza című könyvéből)