Vissza a tartalomjegyzékhez

Király Sándor
41 éve autózunk biztonságban

Az automobil századának legnagyobb életmentője, a Volvo-féle hárompontos biztonsági öv az ezredforduló előtt ünnepelte 40. születésnapját. Egyetlen más megoldás sem járult hozzá ilyen mértékben a világszerte bekövetkező sokmillió baleset következményeinek mérsékléséhez.


Nils Bohlin a hárompontos biztonsági öv feltalálója 1959-ben

Idézet egy 1955-ös közlekedési és műszaki könyvből, hogyan védhetjük magunkat ütközés esetén az autóban: „Az elöl ülő ember csússzon le az ülés elé, felső karját feszítse a műszerfalnak, így kicsi az esély, hogy kirepüljön a szélvédőn. A gyerek hátul utazzon, de ha kettesben van a mamával vagy a papával, legjobb, ha feláll az első ülésre. Ebben az esetben ütközéskor nekinyomódik a műszerfalnak és a szélvédőnek ahelyett, hogy a hátsó ülésről az üvegnek repülne.” Ha az ismeretek hiánya és a butaság - mint e könyvben is - találkoznak, együtt elképesztők tudnak lenni. Az ütközés sebességétől függően nem kevesebb mint 3-5000 kilogrammos erőt kellene néhány tizedmásodperces reakcióidővel kivédeni. Erre még Kokó sem lenne képes.
Még ma is akadnak emberek, akik azt képzelik, hogy bekapcsolt öv nélkül autózhatnak, ők a józan ésszel, a tudománnyal és a statisztikákkal vitatkoznak. Pusztán az a tény, hogy világszerte minden percben meghal valaki közlekedési balesetben, elegendő ok lenne arra, hogy mindenki becsatolja magát. Egyébként is kényelmesebb biztonsági övvel vezetni, s a látótér is nagyobb, mint begipszelt fejjel.
Az igény, hogy útközben biztonságosan rögzítsük magunkat, nem új. A századelőn az automobilizmus több úttörője is rájött, hogy derékszíjuk megtarthatja őket az ülésen, és megakadályozza, hogy kibukjanak ló nélküli kocsijukból. Az egyszerű csípőövet már 1907-ben szabadalmazták. Érdekes paradoxon, hogy a ma ismert biztonsági öv feltalálója és szabadalmaztatója eredetileg azzal foglalkozott, hogy a lehető legmesszebbre és leggyorsabban katapultálja az embereket. Nils Bohlin akkoriban a svéd repülőgépiparban dolgozott, mégpedig a pilótákat veszély esetén megmentő katapult-ülések fejlesztésén. Hamar átváltott azonban a katapultált test gyorsulásáról az autóbalesetet szenvedett test lassítására, miután 1958-ban felvették a Volvóhoz, hogy ötleteit és tapasztalatait a gyakorlatban kamatoztassa.
A szabadalmaztatott hárompontos biztonsági övet a Volvo 1959-ben vezette be alapfelszerelésként. Az öv életmentő tulajdonságai ellenére mind az autóipar, mind a vásárlóközönség szkeptikus volt. Zavaró, kényelmetlen viseletnek minősítette, ezért elfogadása eltartott egy darabig. A biztonsági övvel kapcsolatos igazi áttörés a korai 60-as években történt, és azóta a világon előállított több mint egymilliárd autóba annyi övszalagot szereltek be, amennyi 250-szer érné körül az Egyenlítőt.
Már a világ nagy részén előírás a biztonsági öv használata, noha több országban csak az első üléseken követelik meg. 1971-ig kellett várni, mire először előírták, hogy be is kell csatolni, mégpedig az ausztráliai Victoria államban. Az Egyesült Államokban például mind a mai napig nincs szövetségi törvény, amely előírná, hogy a kötelezően beépített öveket az utasoknak használniuk is kell!
Az övhasználat kényelmességét 1968-ban forradalmasította a Volvo, amikor az első üléseken bevezette az automata övet, amely nagyobb mozgási szabadságot enged, és nem kell beállítani a különböző méretű használókhoz. Ha pedig nem veszik igénybe, akkor nincs útban.