Vissza a tartalomjegyzékhez

OLÁH ANDREA
A kincsnek mégis van szaga

Két nagy svájci bank jelentős összeget különített el a holocaust zsidó túlélői és hozzátartozóik részére - jelentette be Budapesten Salamon Berkovitz, az Ortodox Zsidó Világtanács alelnöke. A svájci bankperben nyertes New York-i bíróságot képviselő ügyvédi iroda elérte, hogy a bankok az erre a célra kijelölt 1,2 milliárd dollárból már 250 millió dollárt letétbe helyezzenek, de a végleges összeg eléri majd a három-négy milliárd dollárt. A minimális összeg, amely egy jogosult számára kifizetésre kerül, ötezer dollár lesz.

A Deutsche Bank - a legnagyobb német magánbank - tevékenyen kivette részét a náci haláltáborok legnagyobbikának, az auschwitzinak az építéséből: a DB több százezer birodalmi márka hitelt nyújtott a nagyszabású építkezésben részt vevő cégeknek.
A német nagybankoknak a náci korszakban játszott kétes szerepe már harmadik éve foglalkoztatja a hazai és a külföldi közvéleményt. Előbb a holocaust áldozatainak „gazdátlan” bankszámláin heverő pénzek, majd a népirtás áldozatává vált zsidók élet- és vagyonbiztosítási kötvényei, valamint a szintén tőlük elrabolt aranytárgyak értékesítése kapcsán került a nemzetközi érdeklődés középpontjába a bankóriások neve. Több tonna rabolt arany beolvasztása és külföldi értékesítése a Dresdner Bankon keresztül történt.
A Dresdner Bankról - egy Drezdában közzétett tanulmányból - a múlt héten az is kiderült, hogy a II. világháború alatt több mint 5 tonna rabolt aranyat vásárolt és értékesített, akkori áron számítva 2,4 millió svájci frank nyereségre téve szert.
Az újabban feltárt dokumentumokkal kapcsolatban a Deutsche Bank történésze, Manfred Pohl a ZDF televízióban elmondta, hogy a bank katowicei fiókjának - amely a hiteleket folyósította - vezetői egyértelműen tisztában voltak a „beruházás” céljával.
A New York-i bíróságot képviselő ügyvédi iroda kérte fel a Mechon Simon Alapítványt a magyarországi ügyek lebonyolítására - hangzott el. A jogosultak számára három hónapon belül elkészítik a többnyelvű igénylési nyomtatványokat, amely az alapítványon keresztül jut el az ügyvédi irodához. Aki bankbetéttel rendelkezett egy svájci bankban, vagy arany, esetleg ezüst ékszere bizonyíthatóan német kezekbe került, a kárpótlási tervezet második szakaszában visszakapja.
Salamon Berkovitz szerint ezzel a vagyonnal újra fel lehet frissíteni a gazdasági életet. A magyar ortodox zsidóság nagy szerepet tölt be a világgazdaságban. Azok a zsidók, akik a negyvenes években illetve 1956-ban elhagyták Magyarországot, más országokban mintegy ötszáz millió dolláros vagyont halmoztak fel. Ilyen emberekre szükség van a magyar iparban és mezőgazdaságban - mondta Berkovitz.
A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége nyilatkozatot tett közzé, melyben elhatárolódnak Berkovitztól. Mazsihisz ugyanis nem tud a Mechon Simon Alapítvány működéséről. A túlélőkről a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítványnak szinte teljes körű adatbázisa van, amelyet már többször a humanitárius segélyeket nyújtó nemzetközi szervezetek rendelkezésére bocsátott, így további adatgyűjtésre nincs szükség.
A Mechon Simon Alapítvány működő szervezet, amelynek bejegyzése folyamatban van a Fővárosi Bíróságon - reagált a magánalapítvány. A Mechon Simon Alapítvány - amint arról kedden, sajtótájékoztatón beszámolt - a holocaust túlélőit kívánja segíteni abban, hogy hozzájussanak a New York-i bíróság által megállapított, a svájci bankok által elkülönített kárpótláshoz. Az alapítvány nem zárkózik el attól, hogy az érintettek érdekében felvegye a kapcsolatot a Magyaroszági Zsidó Hitközségek Szövetségével (Mazsihisz) - áll a magánalapítvány közleményében.


A Kanadai Magyar Zsidók Szövetsége, a Torontói Magyar Zsidók Szövetsége és a Montreáli Magyar Zsidók Szövetsége, valamint a Simcha Congregation kanadai zsidó szervezetek levelet írtak a magyar politikusoknak a már említett, sérelmezett kárpótlással kapcsolatban. „Minden magyar politikusnak! Még ma is, 50 év után is naponta szembesülünk a Vészkorszak szörnyűségeivel. Nekünk, a túlélőknek álmaiba még ma is visszajár az SS-pribék, a nyilaskülönítmény, a kakastollas vagonírozó csendőr. A rettegés, a kétségbeesés mindennapjaink próbatétele. (...) A gázkamrába induló szeretteink utolsó tekintete, a mellettünk csonttá fagyott munkaszolgálatos bajtársunk szobormerevsége, a rámpákon fogainkat harapófogóval kirángató csendôr »ennek már úgy sem kell« vigyora, a meztelenre vetkőztetett szüleink összeszáradt szégyene, a csontvázzá, emberi torzóvá vált emberek sehová nem néző szeme kötelez! (...) Nyilván ez a kötelesség, ez a felismerés vezérelte az első magyar demokratikus kormányt is, amikor 1992-ben meghozta a törvényt az »életvesztés« anyagi kárpótlását biztosítva. Az akkor megállapított
1 millió forintos kártérítés összegszerűségében is hivatva volt demonstrálni azt a felismerést, azt a szomorú tényt, hogy addig még egy bocsánatkérésre sem futotta az előző kormányok politikai akaratából. Ez a törvény bátor szembenézés volt a múltunkkal, az elkövetett kegyetlenségekkel úgy az 1956 utáni, mint a vészkorszak ártatlan áldozataival szemben. Példaértékű törvény volt (...) S ez a példaértékű vívmány degradálódott ma, amikor a jövő nemzedékét jelentő 30 évesek kormánya került hatalomra, és megkerülve a korábbi törvényt, a kárpótlás öszszegét a költségvetésbe beépítve 30 ezer forintban állapította meg.
A zsidóságot ért megaláztatás természetesen nem egy matematikai tétel. De, mert az új magyar demokrácia »szabad szólás, szabad véleménynyilvánítás« politikája újabb, egyre nyíltabb támadásoknak adott teret, még az erkölcsi elégtétellel is adósa a zsidóságnak. Amíg a parlamentben, önkormányzatokban ülő politikusok antiszemita kijelentéseket tehetnek, addig csak a demokrácia csődjéről beszélhetünk.(...) Ezért érezzük a 30 ezer forintos kárpótlást megalázónak és diszkriminatívnak, és a napi politika egyenes folytatásának, annak intézményesítésének tekintjük. Ez ellen emeljük fel szavunkat, ez ellen tiltakozunk! (...)“