2003/10.

Tudós fórum

A FELSŐOKTATÁS MINŐSÉGÉRTÉKELÉSE:
NEMZETKÖZI KITEKINTÉS

Szántó R. Tibor

a szociológiai tudomány kandidátusa;
főtitkár, Magyar Akkreditációs Bizottság titkársága
szanto@mab.hu

Történeti-földrajzi háttér

A felsőoktatás intézményközi és feletti, nemzeti szintű minőségbiztosítása és minőségértékelése ma már évszázados múltra tekint vissza. Az 1900as évek elején az Egyesült Államokban alakultak meg az első akkreditációs szervezetek, melyek a szaporodó intézmények, a bővülő felsőoktatás mennyiségi kihívásaira bizonyos garantált minőségi szint fenntartásában találták meg a megfelelő választ. A minőség biztosítására a többnyire tagsági elvű, "klubszerű" szervezetek ún. minimum sztenderdeket, elfogadási, akkreditációs (hitelesítési) alapkövetelményeket határoztak meg. A harmincas években a (ma is működő) North Central Association újabb szemponttípusként az adott intézmény céljait is felvette az értékelési-viszonyítási tényezők sorába. Ennek révén pedig hamarosan elterjedt a ma is széles körben alkalmazott, önértékelésen alapuló külső minőségvizsgálati módszer. (Young et al., 1983)

A világ többi táján néhány évtizeddel később jöttek létre a felsőoktatási minőségértékelő szervezetek. Japánban 1947-ben alakult meg az egyetemi akkreditációs szövetség (Japan University Accreditation Association), az amerikai szervezetekhez hasonlóan az egyetemek önszerveződéseként. Közép és Dél-Amerikában Mexikó volt az első (Comisión Nacional de Evaluación de la Educación Superior, 1989), Argentinában 1995-ben, Chilében 1999-ben alakult meg hasonló szervezet. Ázsiában Hong Kong járt az élen (Hong Kong Council for Academic Accreditation, 1990), Indiában és Új-Zélandon 1994-ben (National Assessment and Accreditation Council, illetve New Zealand Universities Academic Audit Unit) , Ausztráliában 2000-ben (Australian Universities Quality Agency) jöttek létre a nemzeti szintű minőségértékelő szervezetek. Afrikában és a Közel-Keleten a 90-es évek vége felé jelentek meg a nemzeti ügynökségek (Dél-Afrika, Nigéria, Mauritius, Omán, stb.).

Európa néhány országában a nemzeti szintű egyetemi szervezetek kezdtek foglalkozni a kérdéssel, s vettek fel funkcióik közé minőségbiztosítással kapcsolatos tevékenységeket is. Így például Belgium (Flemish Interuniversity Council - VLIR, alapítva 1976), Hollandia (Association of Universities in the Netherlands - VSNU 1985 és Netherlands Association of Universities of Professional Education HBOraad 1990), utóbbiban a két szervezet minőségértékelő tevékenységét az Inspectorate of Higher Educationc (alapítva 1984-ben) felügyelte, "validálta". (Időközben kormányzati kezdeményezésre létrejött a holland Nemzeti Akkreditációs Szervezet, melynek feladata mind az egyetemek, mind a főiskolák minőségértékelése és akkreditációja.)

Az első európai, független, nemzeti szintű felsőoktatási minőségértékelő szervezet a CNÉ (Comité National d'Évaluation) , melyet 1984-ben hoztak létre. 1989 júliusától teljes autonómiát élvez: éves jelentéseit közvetlenül a köztársasági elnöknek (!) továbbítja, nem tartozik a felsőoktatásért felelős miniszter felügyelete alá. NagyBritanniában a Higher Education Quality Council (HEQC, 1992) végezte ezt a munkát, melyet ma utódszervezete, a QAA (Quality Assurance Agency for Higher Education, 1997) folytat. Említésre érdemes még Dánia, ahol az 1992-ben alakított EVA, előbb Evalueringscenteret, majd Evalueringsinstitut (Danish Evaluation Institute) néven 2000-től már nemcsak a felsőoktatás, de a dán oktatás teljes vertikumának minőségértékelését végzi.

Közép és Kelet-Európa országaiban nemzeti akkreditációs szervezetek alakultak a 90-es években, elsőként Csehországban és Szlovákiában (1990), majd Magyarországon (1992-1993, Ideiglenes Országos Akkreditációs Bizottság).

Ma már tehát a világ számos országában léteznek felsőoktatási minőségértékelő szervezetek, Albániától a Bahamákon és Mongólián át Vietnamig. 1

Szervezet és tevékenységtípusok

A felsőoktatás minőségbiztosításával, minőségértékelésével foglalkozó szupraintézményi szervezetek között vannak olyanok, mint azt fent esetenként láttuk, melyeket maguk az érintett intézmények, illetve azok szervezetei (például rektorkonferenciák) működtetnek, míg másokat az egyes nemzeti kormányok vagy kormányzati szervek hoztak létre. Kis számban vannak továbbá üzleti alapon működő, profitorientált magánszervezetek is, ezek nemzetközi elfogadottsága azonban nem számottevő. Bárki legyen is azonban a létrehozó, a fenntartó, igen fontos az értékelést végző szervezet függetlensége mind a felsőoktatási intézményektől, mind az adott nemzeti kormányzattól vagy egyéb érdekelti csoporttól.

Ami e szervezetek tevékenységét illeti, itt többféle tipológia is lehetséges. Az ENQA, a minőségbiztosító ügynökségek európai hálózata által nemrégiben közzétett kutatási jelentés négy fő típust különböztet meg: értékelés, akkreditáció, audit és benchmarking (viszonyító értékelés) (ENQA 2003).

Az értékelés során az értékelendő tárgy minőségére vonatkozó megállapításokat tesznek. Az értékelés (viszonyítás) alapjául szolgálhatnak az intézmény (program) célkitűzései, továbbá bizonyos teljesítménymutatók vagy a nemzeti, nemzetközi tapasztalatok alapján általánosítható "jó gyakorlat". Az értékelés sok esetben tanácsadóauditáló jellegű, azaz jobbára a működés általános mechanizmusait vizsgálja (intézményi vezetés, belső minőségbiztosítási rendszer, hallgatói tanácsadás és szolgáltatások, stb.)

Az akkreditáció szintén értékelésen alapul, ám itt rendszerint előre definiált és közzétett minőségi követelményekhez történik a viszonyítás, s az eljárás eredményeként az értékelő megállapítások mellett a követelményeknek, "sztenderdeknek" való megfelelésre vonatkozó igen vagy nem állásfoglalás is születik. Az akkreditációt ezért olykor küszöbszint értékelésnek is nevezik.

Az audit szűkebb értelmezésben az intézmény (szak) belső minőségbiztosítását vizsgálja, annak erősségeit és gyengéit tárja fel. Meg kell itt jegyeznem azonban, hogy szélesebb értelmezésben (és sok minőségértékelő szervezet gyakorlatában) az audit és az áttekintő (review) jellegű értékelés szorosan összetartozik.

Végül a benchmarking viszonyító, összehasonlító vizsgálatot jelent, melyben az értékelő megállapítások a vizsgálandó intézmény (szak, tárgy, téma) hazai vagy külföldi megfelelőjét, illetve megfelelőit tekintve, ahhoz, azokhoz viszonyítva születnek.

A fenti értékelő tevékenységek általában nemcsak intézményi, hanem tudományági vagy program (szak), sőt, akár tantárgy vagy téma (például hallgatói tanácsadás) szinten is végezhetőek.

Hálózatok, nemzetek feletti szerveződések

A nemzeti szintű szervezetek általánossá válásával természetes módon jelentkezett az egymásról tudás, az egymástól tanulás, az együttműködés igénye. A legnagyobb, az egész világra kiterjedő szervezet e területen az INQAAHE (International Network of Quality Assurance Agencies in Higher Education) , mely 1991-ben jött létre, s mára már közel kétszáz tagot számlál öt földrészről, a világ hatvankét országából. Tagjai között nemcsak minőségértékelő szervezetek, hanem - kisebb számban - felsőoktatási intézmények és egyéb szervezetek is vannak. A kétévente (páratlan évek) tartott világkonferenciák és közgyűlések között 2000 óta, a Magyar Akkreditációs Bizottság kezdeményezésére és első rendezőjeként, minden páros évben kisebb létszámú munkaértekezletet is tart. (www.inqaahe.nl)

Európában egy 1994-95-ös nemzetközi projekt tapasztalatai és az Európa Tanács 1998-as javaslata alapján 2000 tavaszán alakult meg az ENQA (European Network for Quality Assurance in Higher Education). Kezdetben csak az EU-tagállamok minőségértékelő szervezetei (és felsőoktatási kormányzati képviselői) lehettek a tagjai, de hamarosan a társult országok számára is megnyitották. A 2002. májusi közgyűlésen a Magyar Akkreditációs Bizottságot is felvették a tagok sorába. Fontos különbség, hogy az INQAAHE-vel szemben az ENQA-nak csak olyan ügynökség lehet a tagja, mely megfelel a tagsági követelményeknek. Ezek az adott ügynökség nemzetközi szintű "komolyságát", megbízhatóságát garantálják. (www.enqa.net)

A CEE Network (Central and Eastern European Network of Quality Assurance Agencies in Higher Education) 2000 novemberében Budapesten, szintén a MAB kezdeményezésére ült össze először, ekkor még az INQAAHE alszervezeteként. A 2001-es krakkói konferencia döntött az önállósulásról, 2002-ben, Bécsben pedig egyegy osztrák és bajor ügynökséggel bővült a jelenleg tizennyolc tagú szervezet, melynek titkársága a MAB égisze alatt működik. (www.ceenetwork.hu)

A skandináv országok minőségértékelő szervezeteit a Nordic Network fogja össze. Hagyományaik, földrajzi-nyelvi kötődésük és kapcsolataik bázisán számottevő nemzetközi érdeklődést keltett a közelmúltban a tevékenységüket bemutató (ENQA 2001), valamint az ügynökségek kölcsönös elismerésére vonatkozó projektjük. (ENQA 2002) Utóbbiban a már említett dán és a finn nemzeti minőségértékelő szervezet (FINHEEC) módszereinek, működésének összevetésére került sor. Ennek alapján az öt ország (Izland is) szakértői a kölcsönös elismerés lehetséges nemzetközi módszertanának kialakításához tettek javaslatokat. (www.kka.fi/nordicquality/index.lasso)

A felsőoktatási intézmények nemzetközi szerveződései közül témánk szempontjából kiemelendő az EUA (European University Association) , amely 2001 áprilisában két korábbi szervezet egyesülésével jött létre. Egyik elődszervezete, a CRE (Egyetemek Európai Szövetsége) azonban már 1995-től végzett tanácsadó-auditáló jellegű értékeléseket a jelentkező intézmények számára, önköltséges jellegű térítés ellenében. Magyarországról a József Attila Tudományegyetem (Szeged) és a Kossuth Lajos Tudományegyetem (Debrecen) vettek részt a programban, mely még ma is működik. Az EUA kétévente tartott konventjeivel továbbá "nézetformáló" is, az európai felsőoktatási intézmények eszmecseréjének fontos fóruma. (www.unige.ch/eua)

Az egyik legfrissebb európai fejlemény a hálózatosodás terén, hogy az egyik éppen csak megalakult nemzeti ügynökség, a holland National Accreditation Organisation (2002) kezdeményezésére 2003 júniusában összehívták a szintén meglehetősen "fiatal" nyugateurópai akkreditációs szervezeteket, s bejelentették a Consortium of European Accreditation Agencies nevű szervezet megalakítását. Aggasztó, és az európai szellemmel ellentétesnek tekinthető az a tény, hogy a jóval régebbi, nagyobb tapasztalattal rendelkező közép és kelet-európai akkreditációs szervezetek véleményét nem kérdezték, s nem hívták meg őket sem az ülésre, sem a hálózatba. Ennek fényében az "európai" jelző pontosítást igényelne.

S végül mindenképpen meg kell még említeni az Egyesült Államok különböző akkreditációs szervezeteit magába foglaló ernyőszervezetet (CHEA - Council for Higher Education Accreditation). A CHEA több mint 3 ezer tagszervezete között persze többségében vannak a felsőoktatási intézmények, "csak" mintegy hatvan akkreditációs szervezetet számlál tagjai sorában. Éves konferenciái és különböző munkaértekezletei, valamint kiadványai és honlapja révén azonban igen fontos szerepet játszik a felsőoktatás minőségbiztosításában. Mi több, az amerikai akkreditációs szervezetek elismerését is végzi, azaz csak olyan ügynökséget vesz fel tagjai sorába, mely bizonyos rögzített feltételeknek megfelel. (www.chea.org) A fenti szerveződések mellett természetesen több további, nemzetek feletti hálózat is működik, Közép- és Dél-Amerikában, Ausztrál-Ázsiában, Európában, s interkontinentálisan is.

A nemzetközi minőségértékelési hálózatok egy sajátos fajtája a szűkebb szakmai alapú szerveződés. Ezek a szervezetek mintegy klubszerűen működnek, s tevékenységük - esetenként egyebek mellett - egy-egy tudományág vagy képzési programtípus (például MBAképzések) minőségértékelésére irányul. Az egyik legismertebb ilyen együttműködés a Washington Accord egyezmény keretében 1989-ben jött létre, s az aláíró országok műszaki felsőoktatásának kölcsönös akkreditációs elismerésére irányul. (www.washingtonaccord.org) Több hasonló, jobbára intézményi szinten együttműködő szervezet alakult az üzleti tudományok területén (például AACSB - Association to Advance Collegiate Schools of Business, EQUIS - European Quality Improvement System, FIBAA - Foundation for International Business Administration Accreditation), illetve műszakitermészettudományos területen (ECIU - European Consortium of Innovative Universities).

Globális trendek

A felsőoktatás minőségbiztosításával, minőségértékelésével kapcsolatos legfontosabb trendek a következők.

1. A felsőoktatásban világszerte tapasztalható a nemzeti határok átlépése, viszonylagossá válása, az oktatás exportálása-importálása. Új oktatási formák hódítanak egyre nagyobb tért (távoktatás, online képzés), új, sok esetben kérdéses minőségű, oktatási szolgáltatók és akkreditálók ("diploma mills" és "accreditation mills") jelennek meg, melyek többsége profitorientált. A nemzeti és nemzetek feletti minőségértékelő szervezeteknek megnyugtató választ kell találniuk erre a kihívásra. A munka folyamatban van, első eredményei már megszülettek. 2

2. A fentiek miatt megnőtt a jelentősége a felsőoktatási programok, intézmények megbízhatóságára, minőségére vonatkozó megalapozott ismereteknek. Az érintettek széles köre a hallgatóktól a nemzeti kormányokig biztos minőségi garanciákat vár el. (Fogyasztóvédelem, elszámoltathatóság, értéket a [magán és köz] pénzért.)

3. A felsőoktatás minőségbiztosítása, minőségértékelése alapvetően nemzeti felelősség. Minden országgal szemben nemzetközileg elvárt követelmény, hogy a szektor szereplői felelősségük tudatában legyenek, s a felsőoktatási intézményektől a minőségértékelő szervezeteken át a kormányokig minden tőlük telhetőt megtegyenek a minőségközpontú működésért és működtetésért, a minőség folyamatos javításáért.

4. A felsőoktatás minőségértékelése - a fenti trendekkel összhangban - nemzetközi dimenziót kapott. A nemzeti szabályozásokon túl szükség van a nemzetközi információ és tapasztalatcserére, a nemzeti szervezetek nemzetközi együttműködésére, közös projektek és munkaértekezletek révén egyeztetett alapelvek és álláspontok kialakítására, közös módszertani fejlesztésekre. E tevékenységek természetes és hatékony kerete - amint azt fentebb láttuk - a regionális és globális hálózatok kialakulása.

5. A felsőoktatás minőségértékelése mára szakmává vált. (Woodhouse, 2003) Az Amerikában évszázados, Európában több mint egy évtizedre visszatekintő múlt során kialakult egy viszonylag jelentős elméleti és módszertani ismerethalmaz és gyakorlat-együttes, melynek elsajátítása és biztos tudása-kezelése nélkülözhetetlen e szakma megalapozott műveléséhez. A nemzeti és nemzetközi rendszerleírások, kutatási és projektbeszámolók mellett rendszeresen jelennek meg ún. trendjelentések és különböző gyűjteményes kötetek. A szakmának több nemzetközi hírújságja, referált folyóirata is van. 3 Az egyes nemzeti ügynökségek szakszerű működésének, hitelességének és nemzetközi elfogadottságának kulcsfontosságú eleme, hogy testületi tagjai, szakértői és/vagy főállású alkalmazottai e tudás, szakmai kompetencia birtokában vannak-e vagy sem.

Európai fejlemények

1. A legfontosabb európai fejlemény természetesen a Bologna-Prága-Berlin folyamat, mely persze nemcsak a többciklusú képzés bevezetéséről szól, hanem minőségbiztosítási, minőségértékelési vonatkozása is jelentős. E cikk írásakor még nem ismert a miniszterek által 2003 szeptemberében Berlinben aláírandó nyilatkozat végleges szövege. A tervezetek azonban azt mutatják, hogy az Európai Felsőoktatási Térség egyik meghatározó eleme lesz a hiteles, megbízható, s egymással módszertanilag egyre inkább harmonizálódó nemzeti minőségértékelések rendszere.

2. Noha voltak, s talán még vannak is erre irányuló kezdeményezések Európában (és globális méretekben is), jelenleg úgy tűnik, hogy egyetlen omnipotens, központosított, összeurópai (világ) minőségértékelési szervezet felállítása a közeljövőben nem valószínű. A nemzeti felelősség és hatáskör, s a különböző társas-kulturális kontextusok (diverzitás) figyelembe vétele és megtartása mellett kívánatosak a kölcsönösen elfogadott alapelveken nyugvó működés és a módszertani harmonizáció.

3. Kétségkívül megfigyelhető Európában az utóbbi években egy akkreditációs trend. A kilencvenes években a nyugat-európai szervezetek túlnyomó többsége tanácsadó-auditáló jellegű értékeléseket végzett. A határozottabb eredményeket, elszámoltathatóságot és egységesebb követelményeket (minőségi szintet) igénylő érintettek (hallgatók, jó minőségű intézmények, kormányzati szervek) nyomására azonban Nyugat-Európa egyre több országában hoznak létre akkreditációs szervezeteket. 4 Az ENQA friss kutatási jelentése szerint a vizsgálatban részt vevő (kelet és nyugat-európai) minőségértékelő szervezetek fele végez már akkreditációs tevékenységet (is). (ENQA, 2003, 7.) Érdekes ugyanakkor, hogy - mintha csak a fent írt harmonizáció jegyében történne mindez - a kelet-európai klasszikus akkreditációs rendszerek kezdik felvenni, erősíteni a tanácsadó és összehasonlító jellegű értékelő tevékenységet. 5

4. Ami az európai szervezetek tevékenységét, a vizsgálatok fókuszát illeti, egyrészt a hangsúly az intézményi auditálás felől a programok, szakok értékelése (akkreditációja) felé tolódik, másrészt az értékelések során a bemeneti tényezők és az oktatási-tanulási folyamat mellett előtérbe kerülnek a vizsgált szakon tanuló, illetve azt végzett hallgatók által elsajátított kompetenciák (ismeretek, képességek, értékvilág).

5. Végül feltétlenül meg kell említeni, hogy a felsőoktatási minőségbiztosítás, minőségértékelés fejlesztésének, harmonizációjának útját az Európai Unió is egyengeti. Említettem, hogy az ENQA létrejöttében az Európa Tanács ajánlása is szerepet játszott. Az EU adminisztráció magas rangú tisztségviselői részt vesznek az ilyen tárgyú rendezvényeken, konferenciákon, javaslataikkal segítik a munkát. Az Európai Bizottság, továbbá az ENQA működésének, valamint nemzetközi részvételű projekteknek a finanszírozásában is részt vállal.

Projektek

Ez a kis áttekintés nem volna teljes, ha nem mutatnánk be, ha csak futólag is, néhány fontosabb ide kapcsolódó nemzetközi projektet. A sorban az általánosabb tárgyúaktól haladunk a kifejezetten minőségértékelési fókuszúak felé. (Természetesen az előbbi projektek is minőségértékelési vonzataik miatt szerepelnek a felsorolásban.)

1. Első fázisában 1999-2001 között zajlott az EuPsyt projekt, melyben az ún. Európai Pszichológus Diploma követelményrendszerét kísérelték meg kidolgozni a diplomához vezető tanulmányok tananyagának egységesítésére vonatkozó ajánlás összeállításával. (www.europsych.org/EuroPsyT)

2. A Joint Quality Inititive holland kezdeményezésre indított projekt, melynek első fázisa már befejeződött (2001-02). A projektben részt vevő szakértők az Európai Felsőoktatási Térség kialakításának célrendszerét szem előtt tartva a bachelor és a master szintű diplomákkal szemben támasztható általános kimeneti elvárásokat fogalmazták meg. (www.jointquality.org)

3. Hasonlóképpen második fázisába lépett a Tuning projekt, melynek első fázisában (2001-02) több mint száz európai felsőoktatási intézményi szervezeti egység (tanszék), s több ezer szakértő és hallgató vett részt - kérdőíves megkeresést is alkalmaztak -, s nyolc tudományágban vizsgálták meg a képzés harmonizációjának ("összehangolásának") lehetőségeit. Javaslatot tettek - egyebek mellett - a hallgatók által elsajátítandó alap és tudományág-specifikus kompetenciákra. (www.relint.deusto.es/TUNINGProject/index.htm)

4. Az EUA a fentebb már említett intézményértékelési tevékenysége mellett egy másik futó projektjében (Quality Culture) az Európai Bizottság támogatásával a felsőoktatási intézményi működés hat fő területének önértékelésen alapuló javítási lehetőségeit kísérli meg feltárni, ötven felsőoktatási intézmény részvételével.

5. Említettem, hogy az INQAAHE 2003 áprilisi dublini közgyűlésén a tagszervezetek képviselői elfogadtak egy első szövegtervezetet a felsőoktatási minőségértékelő ügynökségek jó működésének alapelveire vonatkozóan. (INQAAHE, 2003) Az ülésen elhangzott észrevételek alapján a közgyűlés egy munkacsoport felállítását határozta el, mely a szövegen - a tagszervezetek szakértőinek bevonásával - tovább dolgozik.

6. A 2003 tavaszán Sitgesben (Spanyolország) tartott szakértői értekezlet nyomán az ENQA vezető testülete arról határozott, hogy tagszervezetei részére ugyancsak ki kell dolgozni a működés jó gyakorlatának kölcsönösen elfogadott alapelemeit, különös tekintettel az ügynökségek belső minőségbiztosítására. A tervezetet kidolgozó munkacsoportba a Magyar Akkreditációs Bizottság szakértőjét is meghívták.

7. Ez év őszére várható a szintén az ENQA égisze alatt futó TEEP - Transnational European Evaluation Project zárójelentésének közzététele. A projekt három diszciplína, az állatorvos-tudomány, a fizika és a történelem területén tanulmányozza a program(szak)szintű minőségértékelés nemzetközi módszertana kidolgozásának lehetőségeit. Ez a vizsgálat is a képzés kimeneti oldalára, valamint a belső minőségbiztosítás vizsgálatára koncentrál. A projektben Magyarországról a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kara vesz részt. (www.enqa.net, a Publications menüpontban)

A MAB nemzetközi jelenléte

E cikk eddigi tárgyszerű hangneméhez látszólag talán nem illik, mégis, szerénytelenség nélkül (valóban tárgyszerűen) megállapítható, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottság nemzetközileg az ilyen célra fordítható költségvetési forrásainak súlyos korlátozottsága ellenére "jelen van". Amint az eddigiekből is kiderült, a nemzetközi hálózatok munkájában aktívan, gyakran kezdeményezőként veszünk részt. Az ENQA vezető testületében a közép és kelet-európai régiót RónaTas András, a MAB tiszteletbeli elnöke képviseli. A testület és a titkárság egyes tagjai rendszeresen - lehetőségeink és a meghívások függvényében - előadásokkal szerepelnek konferenciákon, részt vesznek szakértői munkaértekezleteken, egyéb szakértői munkában, véleményezésben, külföldi intézmények, programok értékelésében (például az EUA intézményértékelési programja keretében).

A MAB megalakulása, 1993 óta 911 szakértőből álló Nemzetközi Tanácsadó Testületet működtet, melynek éves ülései, s az azon megfogalmazott ajánlások együttesei folyamatos segítséget (és minőségi kontrollt) jelentenek számunkra.

A MAB a nemzeti minőségértékelő szervezetek sorában az elsők között kezdeményezte - többek között éppen a fenti Tanácsadó Testület javaslatára - saját működésének külső nemzetközi szakértői értékelését. A rendkívül alapos és részletes vizsgálat jelentős nemzetközi érdeklődést keltett. (Szántó, 2000)

Nemzetközileg egyre inkább elvárt, hogy az egyes nemzeti szintű intézmény illetve programértékelésekben külföldi szakértők is részt vegyenek. Különösen így van ez a kis országok esetében. (Az észt Felsőoktatási Akkreditációs Központ például kizárólag külföldi szakértőket kér fel az értékelésekre!) E téren, erőfeszítéseink ellenére, sajnos nem tudunk olyan jó eredményeket felmutatni, mint az kívánatos volna. Nem tudunk kellő számú külföldi szakértőt felkérni. Talán nem kell mondani, hogy nem a szándék hiányzik.

Összefoglaló megállapítások

1. Egy-egy felsőoktatási intézmény és programjainak belső minőségbiztosítása és a minőségbiztosítási intézkedések (rendszer) szisztematikus belső értékelése az adott intézmény feladata és felelőssége.

2. Mind nemzeti (fogyasztóvédelem, értéket a pénzért), mind nemzetközi szempontok (képzések és diplomák nemzetközi elfogadottsága) miatt kívánatos azonban, hogy az intézmények és programok minősége és minőségbiztosítási rendszerei e tevékenységre szakosodott, külső szervezet(ek) által is rendszeres felülvizsgálatra, értékelésre kerüljenek. 6

3. A külső értékelő szervezetekkel szemben tevékenységük hitelessége és elfogadottsága szempontjából a legfontosabb nemzetközi elvárások a következők:
• függetlenség mind a felsőoktatási intézményektől, mind a kormányzattól;
• az értékelések pártatlansága és objektivitása (külföldi szakértők bevonása);
• átlátható és hatékony működés;
• saját belső minőségbiztosítás;
• tárgyszintű (diszciplináris) és minőségértékelési szakmai professzionalizmus.

1 További információk érhetők el az egyes szervezetekről a MAB honlapján (www.mab.hu, a Külföld menüpontban), valamint az INQAAHE (www. inqaahe.nl) portálján (member database). A Közép és Kelet Európai országok szervezeteiről a www. ceenetwork.hu oldal, valamint Campbell - Rozsnyai (2002) tudósítanak részletesen.

2 Lásd például nemzeti szinten a MAB távoktatási képzésekre vonatkozó követelményrendszerét (www.mab.hu, a Szabályok menüpontban található követelményrendszer), vagy nemzetközi szinten a CHEA által kidolgozott alapelveket (CHEA, 2001), az ENQA tagfelvételi követelményeit (ENQA, 2002b), valamint az INQAAHE 2003. áprilisi közgyűlése által első változatban elfogadott ajánlást a külső minőségértékelő szervezetek jó működésének alapelveire vonatkozóan (INQAAHE, 2003).

3 A MAB könyvtárának katalógusa elérhető honlapunkon a Könyvtár menüpontban.

4 Az elmúlt egykét évben hozták létre újonnan vagy átalakítással például Hollandia, Norvégia, Olaszország, Spanyolország, Svédország nemzeti akkreditációs szervezeteit, de a német és az osztrák szervezetek is néhány évesek csupán.

5 A MAB esetében például jól mutatja mindezt a 2002 februárjában elfogadott Stratégiai terv (honlapunkon a Szabályok menüpontban, illetve lásd Michelberger Pál írását e lapszámban a 1308 oldalon), valamint a pszichológia és a történelem szakok vonatkozásában tervezett párhuzamos, összehasonlító értékelések elindítása. (Szántó, 2003)

6 A hallgatói önkormányzatok európai szövetsége az EUA Quality Culture projektje kapcsán szögezi le: "A minőségi kultúrát külső testületnek kell értékelnie, hogy a felsőoktatási intézmények ne használhassák azt pusztán a külső minőségbiztosítási rendszer szigorának elkerülésére." (ESIB, 2002, 66.)

Kulcsszavak: akkreditáció, felsőoktatás, minőségbiztosítás, minőségértékelés, nemzetközi szervezetek

IRODALOM

Campbell, Carolyn - Rozsnyai, Christina (2002): Quality Assurance and the Development of Course Programmes. UNESCO - CEPES, Bucharest

CHEA (2001): Principles for US Accreditors Working Internationally: Accreditation of nonUS Institutions and Programs. www.chea.org/pdf/internatl_principles_01.pdf

ENQA (2001): Quality Assurance in the Nordic Higher Education Accreditationlike Practices. European Network for Quality Assurance in Higher Education, Helsinki

ENQA (2002a): A Method for Mutual Recognition. European Network for Quality Assurance in Higher Education, Helsinki

ENQA (2002b): Regulation of the European Network for Quality Assurance in Higher Education. www.enqa.net/texts/regula.lasso

ENQA (2003): Quality Procedures in European Higher Education. Helsinki: European Network for Quality Assurance in Higher Education

ESIB (2002): European Student Handbook on Quality Assurance. The National Unions of Students in Europe, Brussels

INQAAHE (2003), "Principles of good practice for an EQ agency". www.inqaahe.nl/public/docs/Principles.doc

Szántó R. Tibor (szerk.) (2000): The External Evaluation of the Hungarian Accreditation Committee. Hungarian Accreditation Committee, Budapest (www.mab.hu/english/doc/extevalh.doc)

Szántó Tibor (2003): Azonos alapképzési szakok párhuzamos akkreditációja és értékelése. in Magyar Felsőoktatás. 456. 53-54.

Részletesebben: Szanto R. Tibor: Programme Accreditation in Hungary: Lessons from the Past, Plans for the Future. In Quality in Higher Education. megjelenés alatt
Young, Kenneth E. et al.(1983): Understanding Accreditation, Jossey-Bass, San-Francisco - Washington - London


<-- Vissza az 2003/10. szám tartalomjegyzékére