2003/6.

Tudós fórum

MAGYAR PROFESSZOROK VILÁGTANÁCSA

A Magyar Professzorok Világtanácsának a létrehozását a Magyar Tudományos Akadémia Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tudományos testülete kezdeményezte. Nem véletlen, hogy éppen ez a tagozat állt elő a javaslattal, ugyanis ők földrajzi helyzetüknél fogva már hosszú idő óta érzékelték, hogy szükség lenne a tudományos kutatásban és a felsőoktatásban a világ különböző pontjain dolgozó és élő magyar szakemberek, képviselők szorosabb kapcsolatára. Ezért először 1997-ben megrendezték a Kárpát-medencei Magyar Professzorok Első Találkozóját, majd pedig a következő évben a Magyar Professzorok Első Világtalálkozóját, amelyen tizenhét országból összesen háromszáz professzor vett részt. Itt alakult meg azután a Magyar Professzorok Világtanácsa, amelynek díszelnöki tisztét Oláh György Nobel-díjas kémikus vállalta el. Maguk a találkozók célját a szervezők abban fogalmazták meg, hogy számba kellene venni a magyar professzorokat, és elősegíteni együttműködésüket, hiszen hatalmas szellemi potenciál rejlik abban az összesen mintegy háromezer egyetemi tanárban, akik közül "csupán" kétezer dolgozik Magyarországon, ezren a világ többi országában, a világ minden részén tevékenykednek.

Ennek az együttműködésnek fontos céljául jelölték meg, hogy felmérjék a felsőoktatás és a tudományos kutatás problémáit, ezeket megvitassák, és a leszűrt következtetések alapján ajánlásokat terjesszenek a magyar kormány elé. A munka folyamatosságát biztosítandó hozták létre a két szervezetet: a Kárpát-medencei Magyar Professzorok Tanácsát és a Magyar Professzorok Világtanácsát.

Ez utóbbi hídként kíván szolgálni az itthoni és a külföldön élő magyar professzorok között, és külön is kiemelten egyik fő feladatának tekinti a magyar anyanyelv oktatását, tisztaságának megőrzését; további fontos feladatnak az ember természeti környezetének védelmét és az informatikai ismeretek fejlesztését; és hozzá kíván járulni ahhoz, hogy Budapest a térség gazdasági és kulturális centruma legyen. Évente megrendezik a Kárpát-medencei Magyar Professzorok Találkozóját, kétévente pedig a Magyar Professzorok Világtalálkozóját. De számos más találkozót is szerveztek az eltelt öt évben, például 1999-ben Tudomány és Anyanyelv Ankétot, 2000-ben Szlovák-magyar Környezettudományi Kerekasztal-megbeszélést, 2001-ben pedig Európai Integráció - Felsőoktatás és Kutatás címmel rendeztek konferenciát. Különös hangsúlyt helyeznek a távoktatásra is, amellyel kapcsolatban rendszeresen tartanak tanácskozásokat.

Idén, megalakulásának ötödik évfordulóján a Világtanács, amelynek ma már mintegy hétszáz tagja van, jubileumi ülést rendezett. A találkozó célja és feladatai között elsősorban Magyarország uniós csatlakozásának, a határon túli magyar felsőoktatás szakmai és anyagi feltételeinek és a Világtanács jövőbeli feladatainak megvitatását jelölték meg. A témákat számos plenáris ülésen tárgyalták, majd munkabizottságokban megvitatták. A kormány számára megfogalmazott javaslataikat, a munkabizottságok elnökeinek beszámolóit közösen vitatják meg, majd összefoglalva eljuttatják a kormányzat illetékeseihez.

A számos javaslat és ajánlás közül talán érdemes kiemelni az uniós csatlakozással kapcsolatosakat, amelyeket egyebek között a felsőoktatási képzés reformjával és az Unióval való harmonizálásával kapcsolatban fogalmaztak meg. Felhívták a figyelmet arra, hogy ezeknek úgy kell megvalósulniuk, hogy közben megőrizzék a "haladó hagyományokat", a valódi értékeket, ugyanakkor viszont növeljék a fiatalok "európai beszéd"-képességeit, nyelvtudását, de európai szocializációját is. Miközben az "agyelszívás" uniós méretekben várhatóan nem okoz majd jelentős problémát, mindenképpen számolni kell a mobilitás növekedésével. Fontosnak tartották azt is, hogy Magyarország átadja uniós tapasztalatait a társult tagországoknak.

Mindennek kapcsán a Világtanács elhatározta egy Uniós Platform létrehozását, és máris egy új konferencia megszervezéséről döntött, amelyen a következő kérdésre keresik a választ: milyen Európát szeretnénk?


<-- Vissza az 2003/6. szám tartalomjegyzékére