2002/2.

Nyelv - nyelvvédelem - oktatás

A magyar nyelv szerepe a tudományban és az ismeretterjesztésben

Vizi E. Szilveszter

az MTA r. tagja, alelnök
(MTA) esvizi@koki.hu

Az agyunk sejtjeiben elraktározott információkat és annak a társadalom szintjén való felhasználását, alkalmazásának módjait (erkölcs, etika) nem lehet genetikailag átörökíteni. Az ember a nyelv segítségével fejezi ki gondolatait, azaz a nyelv az agy működésének terméke, a kommunikáció eszköze. Gondolataink az információáramlás eszközeivel szóban, írásban, képekben, nemzedékről nemzedékre átörökíthetők. A gondolkodó ember, a Homo sapiens a nyelv, a szavak segítségével tudja gondolatait másokkal megosztani. A tudós is a nyelv segítségével tudja társaival megosztani az általa felismert törvényszerűségeket, és a következő generációk számára hozzáférhetővé, azaz, halhatatlanná tenni a Gutenberg-galaxisban, vagy manapság a világháló segítségével a komputerek merevlemezein. A népdal, a népmese is úgy élt tovább, hogy generációról generációra, anyáról leánygyermekre, apáról fiúra szállt, míg végül valaki lejegyezte, majd nyomtatásban megjelentette. Az ember maga tehát múlandó, gondolatai viszont a nyelv segítségével halhatatlanok lehetnek.

A nyelv és annak belső logikája, amelyet egy azonos kultúrájú nép évezredek során alakít ki, jellemző a nemzetre, sőt, annak minden tagjára; befolyásolja gondolkodásukat. A magyar tudósokat is a magyar nyelv belső logikája segítette; nemzetközileg is nagyra értékelt sikereik egyik titka a magyar nyelv (pl. Nobel-díjasaink). A nyelv egyszerre van függő és meghatározó viszonyban a gondolkodásunkkal.

Nem véletlen, hogy a Magyar Tudományos Akadémiát 1825-ben Széchenyi István támogatásával "a nemzet a magyar nyelv ápolására, a tudomány szolgálatára hozta létre". Az sem véletlen, hogy Bugát Pál orvosprofesszor és akadémikus társai 1841-ben, azaz 160 éve azért is alapították a Királyi Magyar Természettudományi Társulatot, hogy a nyugati világ tudásanyagát, a tudományos ismereteket magyarul terjeszthessék. Ebben olyan társai voltak, mint Jedlik Ányos, Szily Kálmán stb. Jedlik egy-egy természettudományi fogalom magyar kifejezésére a következőket javasolta, amelyek részben ma is használatosak: delejzár, zárvas, dugattyú, eredő, összetevő, ferdény (trapéz), hanglebegés, -ütés, hátrány, hullámtalálkozás, huzal, kitérés (elongáció), kéjlég, lejtmérés, merőleges, nyomaték, osztógép, szorittyú, tolattyú, vetület, villamfeszítő, villamszedő, zönge. Toldy Ferenc, a Magyar Műnyelvi Bizottmány elnöke, a következő levelet írta Jedliknek: "... A magas közoktatási ministerium rendeletéből egy, a gymnasiumi tanítás körül az illetőknek zsinórmértékül szolgálandó magyar műnyelv kidolgozására bizottmány lévén rendelve, a Tekintetes Úr egyik tagjául neveztetett ki. Megkülönböztetett tisztelettel vagyok a Tekintetes Úrnak alázatos szolgája Toldy Ferenc mint A magyar műnyelvi bizottmány elnöke. Pest, aug. 11. 1854." A Bizottmány tagja lett Jedliken kívül Horváth Cirill, a pesti piarista gimnázium igazgatója, Szvorényi József, az egri cisztercita gimnázium tanára, Fogarasi János váltófőtörvény-széki elnök, Győry Sándor okl. mérnök, Pólya József orvosprofesszor, végül Schirkhuber Móric, a pesti gimnáziumi piarista tanára. A Bizottmány szerint a magyar műnyelv kialakítása egyre könnyebbé teszi a tudományok megértetését és megértését: "a magyar nyelvet az idegen szók nem csak kellemetlenül zavarják, mint a melynek hangzásától lényegesen elütnek, de ... felette nehezen kezelhetők is, miután származékokat csak bajjal és darabosan képeznek. Nem vegyülvén a magyar előadással ... mindannyi foltok gyanánt ennek tiszta folyását elidomtalanítják". Ezek után természetes, hogy Jedlik, ez a zseniális fizikus, bencés tanár véleménye az volt, hogy "a szellem élteti a nyelvet, s együtt mind a kettő a nemzetet".

1831-ben merész vállalkozásba fogott Bugát Pál: Schedellel együtt megindították az első magyar nyelvű szakfolyóiratot, az Orvosi Tárt. Bugát fő célja a magyar nyelvű orvosi-természettudományi irodalom megteremtése volt. A XVIII. sz. végén ugyanis deák nyelven íródtak a tudományos és egyéb szakmai könyvek, a latin a kor lingua francá-ja volt. Nem véletlen, hogy Bugát temetésén Toldy, az Akadémia főtitkára így jellemezte Bugátot: "helyesen szólni Révai, szépen Kazinczy, műszabatosan Bugát tanította a nemzetet". Bugát és nyelvújító társai egy egész sereg olyan szóval gazdagították a magyar nyelvet, amelyeket ma már sem a szakirodalom, sem a köznyelv nem nélkülözhet, s amelyek már közkinccsé váltak. Ilyen az ábra, adag, adoma, agy, alagút, állam, anyag, bizomány, bizottság, boncztan, ború, csalogány, csavar, derű, dugasz, élcz, ellenszenv, elnök, eredmény, erély, erény, fogalom, forradalom, gép, gyógy, gyógyvíz, gyógyszer, gyógyszertár, higany, hírnök, honvéd, hordár, ideg, jellem, jelleg, jelvény, jog, jogász, kedély, képezde, kísérlet, kór, kórház, kórtan, műtét, műtő, oldat, óvoda, ömlengés, rajz, természetrajz, földrajz, regény, roham, rokonszenv, rovar, állattan, nyelvtan, tankönyv, tanár, tanoncz, titkár, ügyész, ügyvéd, ülnök, üzem, üzlet, vizsga, zene, zongora, zsong.

Szily Kálmán akadémikus, természettudós folytatta a nyelvújítást. Korszakos jelentőségű nyelvújításokat tartalmaz szótára. Két évtizeden keresztül szerkesztette az 1905-ben indult (s ma is létező) Magyar Nyelv-et, amely fontos szerepet játszott a magyar térhódításában. Meg kell említeni, hogy Almási Balogh Pál orvos, akadémikus, aki egyébként Széchenyi háziorvosa volt, szintén nyelvújító volt, és akadémiai aranyérmet kapott a filozófia nyelvének magyarításáért.

Gombocz Endre - Szekfű Gyulát idézve - így ír a reformkori nyelvújításról: "Az új század (tehát a XIX. sz.) második évtizedében eldőlt a nyelv körüli küzdelem ... a magyar nyelv megújhodott, alkalmassá vált a legújabb nyugati gondolatok kifejezésére is, ezzel pedig bebizonyosodott, hogy a rendi alkotmány hagyományos nyelve, a latin, éppúgy használhatatlan a magyar nemzet számára, mint a férfinak a gyermekruha ...".

Ezek a tények azt igazolják, hogy hatalmas küzdelem folyt a magyar nyelv térhódításáért. S hogy milyen eredménnyel? A parlamentben latinul beszéltek, az arisztokrácia németül, franciául társalgott, Pesten 1830-ban még a lakosságnak kétharmada német anyanyelvű volt...

Az Európai Unión belül nem lesznek határok: nem az államok, hanem a nemzetek Európája lesz. Ebben az évtizedben tehát egy nyelvében és kultúrájában sokszínű Egyesült Európa jön létre. Mivel a kultúrnemzet az államnemzettől függetlenül él, így az Európai Unió a kultúrnemzetek Egyesült Európája lesz. A magyar nemzet politikailag egységes szálláshelyét a történelem felszabdalta. Ettől függetlenül a kisebbségi sorban élő magyarság a kultúrnemzet, azaz a magyar nemzet természetes része. Tehát amikor a határainkon kívül élő magyarok magyar identitásáról beszélünk, akkor világosan kell látnunk, hogy a kultúrnemzethez való tartozásuk biztosításának feltétele, hogy a pedagógus, aki a felhalmozott tudásanyagot tovább adja, a pap, aki erkölcsösségre, a tudomány eredményeinek etikus felhasználására tanít és az orvos, aki a testi egészséget gondozza, magyar anyanyelvű legyen. Hasonlóan fontos, hogy szakmája magyar nyelvezetét is ismerje.

Az erdélyi Jakó Zsigmond és a szlovákiai Bauer Győző akadémikus társaink már néhány évvel ezelőtt szellemi kivérzésről beszéltek, amikor a Romániában és Szlovákiában élő magyarság problémáiról számoltak be. Azaz arról a problémáról, hogy az ott élő magyarság értelmiségi számaránya a többségi nemzethez viszonyítva lényegesen kisebb. Ezért kellenek iskolák, egyetemek, ahol magyarul tanulnak, hogy aztán magyarul taníthassanak. Ezért jelent majd hatalmas előrelépést a Sapientia ill. az Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE), és ezért lenne fontos a komáromi Selye továbbképző intézmény magyar egyetemmé fejlesztése. A magyarul tanulás jelentőségét Kányádi Sándor fejezi ki szépen: "Aki megért, S megértet / Az egy népet Megéltet." Azaz egy népet, a magyar nemzetet csak úgy lehet életben tartani, ha van, aki tanul és tanít - magyarul.

Tehát az anyaországban olyan típusú politikának kell érvényesülnie, amely természetes szövetségesét látja a Kárpát-medence pedagógusaiban, értelmiségében, tudósaiban, művészeiben; és nem kivándorlásukat, hanem ottani boldogulását segíti. Nekünk, az anyaországban élő értelmiségieknek, kötelességeink vannak, és a határainkon kívül élő magyarajkúakat a magyar kultúrnemzet részének kell tekintenünk. Segíteni kell azokat, akik akár itt, akár ott a kultúrnemzet értékeinek megteremtésében és megőrzésében, a tudomány eredményeinek itteni és ottani honosításában, a tudomány továbbfejlesztésében, a nemzeti kultúra értékeinek megőrzésében, újrateremtésében, helyreállításában, megerősítésében, illetve az európai ideálok szolgálatában dolgoznak. Példaértékű és úttörő jellegű volt a Magyar Tudományos Akadémia azon lépése, hogy 1990-ben bevezette az akadémiai külső tagságot, ezzel egyenjogúsítva a határon kívül élő magyar tudósokat az államhatáron belül élőkkel.

Márai Sándor kései, hetvenes évekbeli naplójának gondolatai nagyon is érvényesek a XXI. században, amikor a politikai határok el fognak tűnni: "Az ország, a nép még nem haza ... nincs más haza, csak az anyanyelv".

Természetesen manapság is van "műnyelvi válság", s az informatikai forradalom természetéből adódóan sok nyelvi kultúrában megjelent ez a probléma. Tudomásul kell venni, hogy a tudomány nemzetközi, nem alkalmazkodhat államhatárokhoz, politikai rendszerekhez. A II. világháború után a tudomány közös nyelve az angol lett. Így nem véletlen, hogy azt is felvetették: nem szükséges a tudományos nyelvek bonyolult fogalmainak fordítása, nemzetivé tétele. Ez alapvetően téves nézet. Az ismeretek terjesztése a XXI. század nagy kihívása, hiszen tudás-alapú Európa épül, egyenrangú társként az Európai Unióba csak szakmailag jól felkészült, a tudomány legújabb eredményeivel is felvértezett népként, nemzetként léphetünk be, ezért mindennél fontosabb, hogy a tudomány nyelvezete, a szaknyelv közérthető legyen. Csak így biztosíthatjuk, hogy kultúrnemzetünk minden tagja hozzáférhessen a tudomány, a modern technika legújabb eredményeihez. A nyelv a nemzet kovásza, a nemzeti kultúra továbbéltetője. Ki kell alakítani, vagy meg kell erősíteni azt a nemzeti tudatot, amely a nemzeti hovatartozást nem genetikailag és nem államhatárok, hanem a nyelv, a hagyomány, a kulturális örökség alapján határozná meg.


<-- Vissza az 2002/2. szám tartalomjegyzékére