2001/11.

Könyvszemle

ENERGIAGONDOK A VILÁGBAN ÉS NÁLUNK

A Stratégiai Füzetek sorozatában legújabban megjelent kiadványban civilizációnk egyik központi kérdéséről: az energiáról van szó, - ahogy az előszóban megfogalmazzák - a "21. század egyik kulcsfontosságú problémájáról". Már itt az előszóban előrevetítik a szerzők egyik, a következőkben részletesen tárgyalt végkövetkeztetésüket, nevezetesen azt, hogy a liberalizált energiapiac veszélyekkel jár, többek között "em kedvez a hosszú távú energiagazdálkodási koncepcióknak".

Egyébként a negyedik és egyben utolsó fejezet foglalkozik általában a világ energiaproblémáival, pontosabban a kérdés várható alakulásával a következő fél évszázadban (az OECD "Energy: The Next Fifty Years" című konferenciakiadványa alapján, szerk. Radnóti László és Szegő Lívia), az első három főleg a magyar helyzetet tárgyalja.

Mindenekelőtt a fentebb említett negyedik fejezetet kívánom ismertetni, amely megállapításait ábrákkal és táblázatokkal is alátámasztja. Kiindulópontja az a jól ismert tény, hogy míg az energiaigények nőnek a világon (a következő ötven év alatt mintegy két-háromszorosára) - főleg a fejlődő országok felzárkózása miatt -, addig az ún. fosszilis energiahordozók (kőolaj, földgáz, szén) kifogyóban vannak, ezek közül is főleg a legkedvezőbben használható és legelterjedtebben használt kőolaj és földgáz. Ehhez járulnak a fosszilis energiahordozók által okozott környezeti ártalmak (üvegházhatás - globális klímaváltozás!). Ezért alapvető fontosságú a kutatás-fejlesztés, főleg az ún. alternatív energiaforrások kutatása (nap-, szél-, bio-, geotermikus stb. energia). Ugyanakkor érthetetlennek tűnik, hogy világszerte csökkentek az energetikai kutatásokra fordított összegek. Ez csakis mind a kormányok, mind a magánszektor rövid távú gondolkodásával magyarázható.

A jövőre vonatkozó előrejelzések meglehetősen bizonytalanok, de az elkövetkező tíz-húsz évre nemigen vár senki az energetika, ill. az energiaforrások felhasználásában drámai változást. Egyesek szerint komoly változás 2020-ra, mások szerint igazi "pályamódosítás" az energetika területén csak 2050-re várható. A nukleáris energia aligha lesz nélkülözhető. Ugyanakkor "A nukleáris energia terjedése ... nagymértékben függ új, biztonságos technológiák kidolgozásától és társadalmi elfogadottságuktól." (60. o.).

Az ún. fenntartható fejlődés kisebb energiafogyasztást, ill. a környezetkárosítás csökkentését vagy lehetőség szerinti teljes megszüntetését követeli.

A kötet első három fejezete - bár vannak általános vonatkozásai - főleg a magyar helyzetről, mindenekelőtt az energiapolitikáról szól (Járosi Márton). Az olajár jelentős tényező a világpolitikában, és kialakításában döntő szerepe van az OPEC-nek, amely a világ nyersolajtermelésének 40%-át adja. Ma a kőolaj és a földgáz a meghatározó energiaforrások és mellettük a kőszén és a nukleáris erőművek (Franciaországban a villanytermelés 80%-át az utóbbiak szolgáltatják). Hazánk részben az üzemanyagimport, részben a nagy nemzetközi energiaszolgáltatók piacmeghatározó tulajdona miatt meglehetősen kiszolgáltatott helyzetben van. Vita folyik a tekintetben, hogy a villamos energia döntő részét hazai erőművekben kell-e előállítani. A tanulmány kritizálja az energia liberalizációt és csak az EU-csatlakozás által megkövetelt legkésőbbi időpontban vezetné be, mert károsan befolyásolja az energiaárakat és sújtja a legszegényebb rétegeket.

A rendszerváltás utáni három kormány energiapolitikáját elemző tanulmány (Járosi Márton, Petz Ernő) igen negatívan értékeli a végrehajtott privatizációt. Hangsúlyozza, hogy az ország és a fogyasztók érdekében az állam jelentős tulajdonosi szerepére van szükség.

A mai magyar energiapolitikával foglalkozó dolgozat (Radnóti Éva) elsőrendű célként az energiaellátás biztonságát jelöli meg és a liberalizációt csak fokozatosan bevezetve tartja célszerűnek. Fontos kérdés az energiatakarékosság és a környezetvédelem, továbbá az energiahatékonyság növelése. (Stratégiai Füzetek 6. Miniszterelnöki Hivatal, Stratégiai Elemző Központ, Budapest, 2000. 750 o.)

Berényi Dénes


<-- Vissza az 2001/11. szám tartalomjegyzékére