2000/12.

Jegyzet

A "kicsi a világ" jelenség

Braun Tibor rövid, de fontos cikkének1 minden megállapításával egyetértek, ahhoz mindössze két megjegyzést szeretnék fűzni.

A kicsi-a-világ megállapítás lényege, hogy a hatvanas évek tudományos vizsgálatai szerint földünk bármely két lakosa között öt személy közvetítésével kapcsolat jöhet létre. Érdekes módon ezt a szigorúan tudományos módszerek segítségével nyert megállapítást Karinthy Frigyes már a húszas években megtette a Minden másképpen van című könyvének Láncszemek című fejezetében2.

Jómagam ezt a körülményt a tudományos dolgozatok közlésének elbírálásában falu hatásként3 fogalmaztam meg, ezzel jelezve, hogy a kutatók szakterületüknek megfelelően tulajdonképpen kis falvakban élnek és ismerik egymást, többnyire személyesen is. Ezért is javasoltam már többször is a bíráló névtelenségének feloldását, ami jelentősen szolgálná a kéziratok elbírálásának hatékonyságát és tisztaságát. Egy-egy sajátos szakterületen dolgozó kutatók között egyébként lényegesen könnyebben, kevesebb "láncszem" közbeiktatásával létesíthető közvetlen kapcsolat. Az esetek jelentős részében adódhat személyes ismertség a kutatók között, azaz nincs szükség közvetítőre. A legtöbb esetben pedig egyetlen közvetítővel elérhető a személyes kapcsolat.

A tudományban természetes dolog a tévedés, így a lektor tévedése is. Jelentős dolgozatokat elutasító tévedésről csak akkor értesülünk, amikor a szerző eredményeinek jelentősége olyannyira nyilvánvaló, hogy a tévedésre a szerző kissé gúnyosan maga mutat rá. Hans Krebs írja önéletrajzi kötetében4, hogy a később Krebs-ciklusként ismertté vált biokémiai megállapításról 1937. június 10-én küldte el egy rövid közleményének kéziratát a Nature c. folyóirathoz, melynek közlését a szerkesztő június 14-én kelt levelében visszautasította. Krebs eredményeiért Nobel-díjat kapott. Tévesnek tartott elutasító lektori véleményeket minden szerző ismer, de ezekről csak a legritkább esetben tesz említést, akkor is csak szűk baráti körben. A szerző számára az az igazán felháborító elutasító bírálat, amelyik nem tartalmaz semmi lényegi észrevételt. A szakember számára nyilvánvalóan téves közlemények még a legjobb folyóiratokban is gyakran jelennek meg. A bíráló személyének a szerző és az olvasó számára is ismert volta biztosan jelentősen növelné a közlési folyamat színvonalát, és valószínűleg csökkentené az alaposan tájékozott szakember számára nyilvánvalóan téves, vagy éppenséggel csalárd közlemények arányát.

Beck Mihály

HIVATKOZÁSOK:

1. Braun Tibor: Bírálat a tudományban és a "kicsi a világ" jelenség. Magyar Tudomány, 2000. 9. sz., 1151. o.

2. Karinthy Frigyes: Minden másképpen van. Athenaeum, Budapest, 1929, 81-90. o.

3. Beck Mihály: A bíráló problémái. Magyar Tudomány, 1997. 4. sz., 461. o.; Ethical obligations of authors, editors and referees. European Science Editing No. 52, 3 (1994)

4. Krebs, Hans: Reminiscences and Reflections. Clarendon Press, Oxford, 1981, 98-99. o.


<-- Vissza az 2000/12. szám tartalomjegyzékére