1999/12

Utóhang

Megjegyzések az MTA Könyvtáráról*

A több hónappal ezelőtti és semmilyen visszhangot ki nem váltott "fejlesztési koncepcióval" érdemes-e egyáltalán ennyi idő után vitába szállni? Azt hiszem - legalább röviden - igen. Két okból is.

Az egyik: a cikk visszhangtalansága egyfelől akadémiai és szakmai érdektelenséget jelez, holott az ország egyik legpatinásabb közgyűjteményéről van szó.

A másik: művelődéstörténetileg káros volna, ha erről az intézményről, amellyel többek között Toldy Ferenc, Eötvös József, Szász Károly, Magyary Zoltán foglalkozott, visszhangtalanok maradnának az említett cikkben foglalt hibák, a félresikerült "koncepció". Maradjon legalább valami nyoma annak, hogy az MTA központi folyóiratában reagálni lehetett az Akadémiai Könyvtár teljes meg nem értéséről szóló közleményre - még akkor is, ha a vitázó tudatában van annak, hogy ez a kérdés sokadrangú valami az előtérben levőkhöz képest. Legalábbis látszatra.

Hosszú távra ugyanis Claude Lévi-Straussra utalok, aki a Nouvel Observateur-ben arra válaszolva, hogy "világvége" esetén a történelmi folyamatosság érdekében egy új kornak mire lenne szüksége, habozás nélkül egy könyvtárat jelölt meg (a Library of Congresst, mint legnagyobbat). Minden bizonnyal az Akadémiai Könyvtár - alapítói szándékai, számos kiadványa, éves jelentései, használói tapasztalatai szerint - egyike volna annak a 10-12 magyar intézménynek, amely hazai vonatkozásban erre a funkcióra alkalmas volna.

Itt és ezzel tulajdonképpen be is fejezhetném disputáló közleményemet, mert ez a lényege mondanivalómnak. De azért néhány megjegyzés még ide kívánkozik a jobb megértés végett.

1. Nincs bizonyíték arra, hogy az MTA Könyvtára technikai és szemléleti vonatkozásban 3-6 évvel lemaradt volna a számottevő információs szerepet játszó könyvtárak mögött. Ha kilóra mérik az adatbázisokat és a különböző technikai bizgentyűket, akkor talán, de sem elméletben (1. a külföldi szakirodalomban a magyarokat), sem az olvasók ellátásában (1. a nemzetközi cserét), sem 12 ezer olvasójának ragaszkodásában, a sokezres ALEPH-adatbázis használatában nem igazolódik ez az elmaradás. Az alulfinanszírozásban igen, de ennek kifejtése messzire vezetne.

2. Az MTA Könyvtára nem "információs központ", hanem lehetőségeihez képest használja az informatikát, akárcsak az OSZK, a Library of Congress, a British Library, a Bibliothéque Nationale és társaik. Művelődési alapja a klasszikus olvasáson alapul, amelyet igyekszik elősegíteni informatikai eszközökkel is. (Ezekből még kellenének.)

3. Végül a cikk nem szól a szakirodalmi informatika és a nagykönyvtárak helyzetének országos rendezéséről, holott az MTA Könyvtára - természetesen - akadémia-centrikus, de feladatai országosak.

Rózsa György

* Vinkler Péter: Javaslatok az MTA Könyvtárának fejlesztésére c. tanulmányához, Magyar Tudomány 1998/


<-- Vissza az 1999/12 szám tartalomjegyzékére