1999/10

Könyvszemle

Magyarország halairól - németül

A szerző könyvének első magyar nyelvű kiadása, az Akadémiai Kiadó gondozásában, 1989-ben jelent meg "Magyarország halai-Biológiájuk és hasznosításuk" címmel. A magyar nyelvű második kiadás éve 1992. Az első két, magyar nyelvű kiadáshoz Woynárovich Elek c. egyetemi tanár írt előszót, a német nyelvű verzió ezt nélkülözi. A magyarul két kiadást megért kötet tartalmazza a hazai halfaunára, a halfajok biológiájára. gazdasági (halászat) és horgászati jelentőségükre, ill. álló- és folyóvizeinkben való elterjedésükre vonatkozó ismereteket, 1985-ig. Az első német nyelvű kiadás bővített, átdolgozott formája a két magyar kötetnek, s az egyes fejezetek anyagát a szerző az 1996-97-ben megjelent néhány közleménnyel bővítette ki.

A tetszetős kiállítású könyv felépítése áttekinthető és logikus, bár szerkezetében eltér a magyar nyelvű változatoktól. A bevezetés (a halak elterjedésének, ökológiájának, küllemüknek rövid leírása) után a magyarországi halfajok rendszertani felsorolása, Dudich és Loksa (1969) rendszertana szerint, majd a halcsaládok határozó kulcsa következik. Lewit Péter ehhez csatlakozó akvarelljei élményszerű látványt nyújtanak 61 hazai halfajunkról, melyek színhűek, bár - nyilván nyomdatechnikai okokból - halványabbak, mint az első kiadásoké. A könyv leglényegesebb része a halcsaládokba sorolt fajok jellemzése. Az alosztályoknál alacsonyabb rendszertani egységeknél a besorolás Berg (1940) klasszikus munkáját követi (s mivel hazai halainkról van szó, a tüdőshalak [Dipneusti] alosztálya talán elhagyható lett volna). A szerző a fajonkénti ismeretanyagot alfejezetekben ismerteti: a faj magyar és latin neve mellett feltünteti az angol, német, orosz és magyar közneveket is, majd a faj rövid leírása, földrajzi elterjedése, biológiája és hasznosítása tekintetében nyújt bőséges ismeretanyagot. Az egyes halcsaládokra vonatkozó fejezetek végén válogatott irodalom található. A könyv a szakirodalmi adatok alapján 78 hazai halfajról nyújt részletes ismereteket, s felsorolja a vizeinkbe betelepült, betelepített vagy spontán terjedő fajokat is (összesen 9 fajt). Ez utóbbiak száma nem teljes, de nem is lehet az, mert a fajvándorlás, az újabb fajok megjelenése (Neogobius kessleri és N. syrman) és más fajok eltűnése folyamatos jelenség, nem is szólva az illegális betelepítésekről (pl. a Duna paksi szakaszáról előkerült dél-amerikai tabbaki [Colossoma macropomum], a Városligeti-tóból kifogott gyümölcsevő piranha stb.). A szerző a könyvében várhatóan továbbterjedő fajoknak ítéli a szibériai tokot (Acipenser baeri), a fekete amurt (Mylopharyngodon piceus), a pettyes harcsát (Ictalurus punctatus), az afrikai harcsát (Clarias gariepinus,) a hévizeinkben előforduló fogaspontyokat (guppy, Poecilia reticulata) a jukatáni fogaspontyot (Poecilia sphaenops), a mexikói kardfarkú halat, (Xiphophorus bellen), a Hévízi-tó lefolyásából előkerült szivárványsügeret (Herotilapia multispinosa), és végül a Kessler-gébet (Neogobius kessleri). A kötet végén általános irodalmi lista, majd földrajzi nevek felsorolása, a szerzők listája, a különböző halfajok tudományos neveinek áttekintése, s végül a halak német neveinek a felsorolása következnek.

A szakkönyv olvasmányos, logikus felépítésű, áttekinthető, szépen dokumentált. Az egyes halfajok vonalas ábrái kiválóak, mutatják a faj jellegzetességeit, így azok is könnyedén jutnak el a fajok meghatározásáig, akik e téren kevésbé jártasak. Ha a könyv "visszafogottságát" erényének vesszük, hiányosságaként az róható fel csupán, hogy az utóbbi 10-15 év hatalmas, új ismeretanyagából csupán válogatásokat közöl. Ez a hátrány különösen a meghonosított vagy betelepített, illetve spontán bevándorolt fajok esetében szembetűnő, hiszen különböző vizeinkből számos új faj felbukkanásáról és folyamatos térnyeréséről állnak rendelkezésünkre adatok.

Pintér Károly könyve nagy űrt pótol annak ellenére, hogy az elmúlt két-három évtizedben számos "halas" könyv jelent meg Magyarországon. Ez utóbbiak nagyrészt a hazai haszonhalak tenyésztésével foglalkoztak, illetve a "népszerű" szakkönyvek kategóriájába sorolhatóak. A jelen könyvhöz hasonló színvonalú és tartalmú, alapvető munka utoljára Berinkey László tollából jelent meg 1966-ban, több, mint 30 évvel ezelőtt! (Magyarország Állatvilága XX. kötet, 2. füzet. Halak - Pisces. Akadémiai Kiadó, Budapest).

A könyv minden olyan szakembernek vagy természetrajongónak érdeklődésére számot tarthat, akik hazai vizeink élővilágának jellegzetes lakóiról kívánnak részletesebb ismereteket szerezni.

(Károly Pintér: Die Fische Ungarns. Ihre Biologie und Nutzung. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1998. 230 o.)

Bíró Péter


<-- Vissza az 1999/10 szám tartalomjegyzékére