Magyar Tudomány, 2008/11 1381. o.

Tudós fórum




EURÓPAI KUTATÁSI ÉS INNOVÁCIÓS KÖZPONT – BUDAPESTI SZÉKHELLYEL


Egyed László


2008. szeptember 15-én, a Magyar Tudományos Akadémián tartotta meg alakuló ülését az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (European Institute of Innovation and Technology – EIT) igazgatótanácsa. Magyarország számára nemcsak a szervezet létrehozása volt örömteli, hanem az is, hogy a három versengő város – Budapest, Wrocław és Bécs – közül végül Budapestet választotta az EIT székhelyéül az Európai Bizottság.


Visszatekintés


Nagyra törő elképzelést fogalmaztak meg az Európai Unió vezetői 2000 márciusában Lisszabonban. A Lisszaboni (Növekedési és Munkahelyteremtési) Stratégia nem kisebb célt tűzött ki, mint hogy 2010-re az Európai Uniót a világ legversenyképesebb gazdaságává kell tenni. Ahogyan telt az idő, a meglehetősen mérsékelt eredmények fényében egyre világosabban látszott, hogy a cél túl becsvágyó volt, megvalósítására nem sok esély mutatkozik. Már csak azért sem, mert Kína és India hihetetlen gyors fejlődésükkel további kérdőjeleket tettek a cél megvalósíthatósága mögé. Ezért azután 2005-ben, áttekintve a helyzetet, az EU-vezetők úgy határoztak: újra kell gondolni a stratégiát, és annak számos egymástól elkülönült célja helyett mindenekelőtt a növekedésre és a munkahely-teremtésre kell koncentrálni. A fő cél: 2010-re el kell érni, hogy a kutatásra és fejlesztésre fordított összeg (köz- és magánpénz együttesen) elérje az európai GDP 3 %-át, a foglalkoztatottság pedig a teljes munkaképes korú népesség hetven százalékát. Ezzel, ha nem is lesz a legversenyképesebb, de mindenképpen versenyképes kíván maradni az Európai Unió. Ahogyan megfogalmazták: végül is az számít, hogy Európában fenn tudjuk tartani, és képesek legyünk javítani az életszínvonalunkat – és a gyerekeinkét, unokáinkét is –, a globalizáció folyamatai, a demográfiai változások és a környezeti kihívások közepette. Végső soron erről szól a Lisszaboni Stratégia.

Mitől is remélik ezt az eredményt az Unió vezetői? Elsősorban a kutatás-fejlesztés-innováció hármasának erősítésétől, ami az Európai Uniót közelebb viheti mindkét fő céljának megvalósításához: serkenti a növekedést, ami viszont új munkahelyeket teremthet. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke még 2005-ben ennek egyik legfontosabb eszközéül egy kutatóegyetem, a European Institute of Technology létrehozását javasolta, az MIT mintájára, erősítendő a „tudásháromszöget”, az oktatás-kutatás-innováció hármas egységét, összehozva egy intézetben az oktatás és kutatás világszínvonalú modelljét, válogatott professzorokkal és hallgatókkal. Ezt az elképzelést azonban sokan és élesen kritizálták (maga az EURAB, a bizottság tanácsadó testülete is), mondván, hogy nem lehet felülről indítva létrehozni egy ilyen intézményt. Így azt az elképzelést 2006-ban végleg elvetették, hogy egyetlen szuperintézetet hozzanak létre. 2007 végén azonban megállapodtak az EU kutatásért felelős miniszterei, hogy létrehozzák az EIT-t, az Európai Innovációs és Technológiai Intézetet, amelynek viszont a rövidítése a régi maradt. A megállapodásban rögzítették: a kutatást-fejlesztést-innovációt elsősorban a keretprogramokon (ezen belül is a 7. Kutatási Keretprogramon, a Versenyképességi és Innovációs Keretprogramon és az Életen Keresztül Tartó Tanulás Programon), és a strukturális alapokon keresztül kell támogatni, azonban szükség van egy olyan új intézményre, szervezetre (ez lesz az EIT), amely mindezt kiegészíti, és segít európa-szerte hatékonyan integrálni a tudásháromszög (kutatás, fejlesztés, innováció) elemeit. A hivatalos döntés az EIT létrehozásáról végül 2008 márciusában született meg az Európai Parlamentben. Az azóta eltelt időben először megválasztották az Azonosítási Bizottság (Identification Commettee) tagjait (köztük volt Boda Miklós, a BMGE rektori tanácsadója), akik javaslatot tettek arra, hogy milyen szempontok szerint kell kiválasztani az EIT igazgatótanácsának (Governing Board) a tagjait, illetve javaslatokat tettek a tagok személyére is, majd megtörtént az igazgatótanács tagjainak a kiválasztása is.

Közben három város is pályázott arra, hogy ott legyen az EIT székhelye, s a pályázatot végül is Budapest nyerte. Számos érv szólt a magyar főváros mellett, központi fekvése, jó megközelíthetősége, kelet–nyugatot összekötő szerepe mellett az is, hogy a Magyarországon már működő kooperációs központok, amelyek egyetemek, kutatóintézetek és vállalatok együttműködésén alapulnak, jó szakmai hátteret biztosíthatnak a Tudás és Innovációs Közösségekben való aktív részvételhez is. Fontos szempont volt a döntésnél az is, hogy Magyarországon eddig még nem működött Európai Uniós intézmény.


Az EIT feladata, működése


Ahogyan José Manuel Barroso mondta a Tudományos Akadémián, az EIT maga is egy innováció, egy újfajta szerveződés. Az EIT-t lényegében egy koordinációs szervezetnek, egy olyan innováció-orientált referencia-szervezetnek szánják, amelynek feladata megváltoztatni a jelenlegi oktatási-kutatási miliőt, összehozni, összehangolni, integrálni a tudásháromszög elemeit (felsőoktatási intézmények, kutatóintézetek, üzleti vállalkozások – hangsúlyosan a KKV-k), s ezzel megerősíteni azt a képességet, hogy az oktatásból és kutatásból kézzel fogható, eladható innovációk, termékek szülessenek, s így csökkenteni az Európai Unió lemaradását versenytársaitól ezen a területen. – Kihívás és egyben lehetőség is ez – mondta Barroso. A szakmai munka, a tényleges kutatás-fejlesztés-innováció az úgynevezett Tudás és Innovációs Közösségekben (Knowledge and Innovation Communities – KIC) zajlik majd, ezek az egyetemek, kutatóintézetek és üzleti vállalkozások (a közszférában és a magánszférában – public–private) autonóm partnerségén alapuló, hosszú távon fenntartható innovációs hálózatok lesznek. Az EIT legfontosabb feladata az lesz, hogy kiválassza azokat a közösségeket, illetve azokat a területeket, amelyeket támogat. A cél: innovatív gondolatokból valóságos termékek legyenek.

Az első két-három KIC kiválasztása 2009-ben várható, ezek 2010-től működnek majd, a klímaváltozás, a megújuló energia és valószínűleg az infokommunikáció következő generációja területén, hangsúlyozottan a legfontosabb globális jellegű kihívásokra reagálva. Előnyben részesülnek azok a hálózatok, amelyek fenntartható gazdasági növekedést és munkahelyteremtést ígérnek a keletkező új termékek, szolgáltatások és piacok segítségével, reagálnak az emberek igényeire és a tudástársadalom szükségleteire is. Erre a támogatásra az EIT-nek 2013-ig 308,7 millió euró áll rendelkezésére, ezt az összeget a közösségi költségvetés egyebek között magánforrások bevonásával biztosítja. A várakozások szerint ez a KIC-ek költségvetésének mintegy tíz százalékát teszi majd ki, a maradék összeget egyéb forrásokból kell előteremteniük, amelyek lehetnek például a keretprogramokból vagy a strukturális alapokból kapott támogatások is. Mindebből az vállalkozások haszna az lesz, hogy lehetőséget kapnak arra, hogy a legújabb kutatási eredményeket beépítsék termékeikbe, a kutatóintézetek pedig további forrásokhoz juthatnak kutatásaikhoz, s kiterjedtebb együttműködést valósíthatnak meg más európai kutatóhelyekkel, illetve ahol szükséges, olyan területeken, amelyeknek nagyon erős társadalmi-gazdasági vonatkozásai vannak, ott más tudományágakat is bekapcsolhatnak munkájukba. A felsőoktatás pedig egyáltalán, bekapcsolódik az innovációs folyamatokba, amelyekből eddig többnyire – „előkelően” – kimaradt. Talán ezután presztízst jelent majd számukra az EIT-embléma mint a kiválóság és innovativitás márkajele. Az üzleti élet is hasznot húzhat, ha ezen keresztül olyan új területek is hangsúlyosan kerülnek be az oktatásba, mint a vállalkozástan, az innováció vagy a kockázatkezelés.


A magyar szempontok


Azon túl, hogy egy ilyen intézmény közelsége segíthet integrálni a magyar (és európai) felsőoktatást, kutatóintézeteket és innovatív vállalkozásokat, nagyon fontos a gazdaságdiplomáciai kapcsolatrendszer felértékelődése is. Miután az EIT prioritásai a közösség globális szintű kihívásaira reagálnak, ezért az ezekbe való bekapcsolódás fokozott lehetősége segíti a strukturális alapok jobb kihasználását is.

Nem véletlenül zajlott az igazgatótanács alakuló ülése a Tudományos Akadémián. Ahogyan Pálinkás József, az Akadémia elnöke elmondta, hasznára lehet egymásnak az EIT és az MTA, mert az EIT segíthet közelebb hozni az akadémiai kutatóintézeteket a gyakorlathoz, miközben viszont az akadémiai kutatóintézetek jó partnerek lehetnek a Tudás és Innovációs Közösségekben, és az Akadémia szakemberei személyesen is segíthetik munkájukkal, tanácsaikkal az igazgatótanács munkáját. – Az biztos, – mondta Pálinkás József – hogy az oktatásra, tudományra, kutatásra költött pénz bőségesen megtérül, de hangsúlyozni kell, hogy ennek leghatékonyabb módja azoknak a hálózatoknak a szervezése, amelyekben együtt dolgoznak a felsőoktatás, a tudományos kutatás, és a vállalkozói, üzleti szféra résztvevői, ez segíti leginkább a versenyképesség növekedését.


Kulcsszavak: tudásháromszög, oktatás, kutatás, innováció, KIC, EIT, versenyképesség, lisszaboni stratégia, munkahelyteremtés, Európai Unió



<-- Vissza a 2008/11 szám tartalomjegyzékére


<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra