Magyar Tudomány, 2008/07 875. o.

Tudós fórum




A köztestületiség korrekt megjelenítése

az akadémiai törvényben és az Alapszabályban



Keszei Ernő



PhD, DSc, az ELTE Fizikai Kémiai Tanszékének egyetemi tanára

keszei chem . elte . hu



A Magyar Tudományos Akadémia jogállását az 1994. évi XL. törvény határozza meg, amelynek 1. § (1) pontja szerint az „önkormányzati elven alapuló, jogi személyként működő köztestület”. A köztestület az erre vonatkozó 1959. évi IV. törvény 61. § (6) pontja szerint az egyesület szinonimája, így a „köztestületi tag” kifejezésbe beleértendő minden akadémikus és nem akadémikus. Az igazságügyi és az oktatási kormányzat az MTA-tól kapott javaslat alapján 2007-ben előkészítette a törvény módosítását, és annak tervezetét (OKM tervezet) visszaküldte az MTA-nak megvitatásra. Jelen írás szerzője ebben a választási periódusban „közgyűlési doktor képviselő”, és ebben a minőségben részt vesz a vitában. Tapasztalata szerint a vita során – legalábbis a Kémiai Osztály akadémikusai – nem igazán mérik fel a köztestületiség jelentőségét.

Felmerülhet az a kérdés is – amint azt például Szelényi Iván a reformdokumentumokhoz írott hozzászólásában (Szelényi, 2006) fel is veti –, hogy szükséges-e az Akadémia köztestületté, „tudósok köztársaságává” történt kiterjesztésének fenntartása. Szelényi Iván érvekkel jól alátámasztott véleményében azt írja, hogy a legcélravezetőbb az lenne, ha az Akadémia visszatérne működésének ahhoz a rendjéhez, amit a II. világháborút követő években erőteljes külső nyomás hatására változtattak meg. Én úgy gondolom, hogy ez a javaslat valóban megszívlelendő, de a köztestületi szerveződés megszüntetése nagymértékben leszűkítené az Akadémia érdemi tevékenységének gyakorlási lehetőségét.

Az érdemi tevékenység sokunk szerint egyik legfontosabb része – amiről az Akadémia hivatalos dokumentumaiban kevés szó esik – az intézményes keretek biztosítása a hazai tudományos közösség műhelyszerű rendezvényeihez, szerveződéséhez. Mivel a II. világháború óta világszerte olyan mértékben megnőtt a tudománnyal magas szinten, főállásban foglalkozók száma, hogy a magyar tudós közösség sem fér bele a korábbi létszámkeretekbe, a jelenlegi helyzetben mindenképpen indokolt egy szélesebb körű Akadémia fenntartása, mint az a háborút megelőző években volt. Tapasztalataim szerint ez a nagyon fontos műhelymunka igazán színvonalas formában a bizottságok alatti szinten – az albizottságokban vagy a munkabizottságokban folyik. A Kémiai Osztály munkabizottságaiban ez a tevékenység meglehetősen élénk és rendszeres. Egy-egy előadóülésen – ami egy- vagy kétnapos – huszonöt-harminc körüli a létszám, sok a fiatal kutató, és valóban érdemi, műhelyszerű eszmecsere követi az előadásokat. Nemcsak egymás tevékenységének megismerését, hanem hasznos ötletek cseréjét is lehetővé teszik ezek a rendezvények. Az említett rendezvényeken a huszonöt-harminc fős létszám mellett én legfeljebb egy-két akadémikust láttam. Erre is alapozom azt a véleményemet, hogy a Magyar Tudományos Akadémiának szélesebb körű legyen a tagsága, mint a 365 akadémikus.

A tagság jelenlegi összetételéről álljon itt néhány adat. A 11 671 köztestületi tagból 365 akadémikus (3,1 %), 2485 az MTA doktora (21,3 %). Az Akadémia legfőbb döntéshozó testületének, a Közgyűlésnek mind a 365 akadémikus szavazati jogú tagja (64,6 %), rajtuk kívül a 11 306 nem akadémikus tagot kétszáz választott személy képviseli (35,4 %). Hasonlóak az arányok az Akadémia tizenegy osztályában is, kivéve, hogy ott a doktori képviselők jogállása osztályonként meglehetősen eltérő. Van egy osztály, ahol az akadémikusok választásán és a doktori ügyeken kívül minden kérdésben szavazati joguk van. Van, ahol minden ülésen tanácskozási jogú tagként vesznek részt. Van, ahol meghívják őket, de nincs tanácskozási joguk, és van olyan osztály is, ahol az ülésekre meg sem hívják őket, csak egy-egy alkalommal, speciálisan erre a célra kitűzött napirend megvitatására. (Utóbbi emlékeztet a múlt rendszer „Ifjúsági Parlament” akcióira, amelyeknek sem sok értelmük, sem különösebb következményeik nem voltak.)

Az 1994. évi törvényt megelőzően az Akadémia csak akadémikusokból állt. 1994 óta viszont az Akadémia köztestület, azaz egyesület. Már az 1994. évi törvénynek is egységesen ebben a szellemben kellett volna megfogalmazódnia, még inkább így kellene lenni a tervezett új törvényben, ahol a megfelelő szóhasználat korrekt módon mindenütt a következő lehetne: köztestületi tag (ez mindenkire vonatkozna), akadémikus köztestületi tag (a továbbiakban: akadémikus), valamint nem akadémikus köztestületi tag (a továbbiakban doktor). A törvényben a köztestületiség szellemében általánosan kellett volna (kellene) megfogalmazni a jogokat is, kötelességeket is. Ahol ez alól kivétel van – például az új akadémikusok választása, mert őket csak az akadémikusok választják –, azt külön kellene megemlíteni. A törvény azonban ebben a tekintetben meglehetősen következetlen, és ugyanez a következetlenség fel-felbukkan – főleg az akadémikusok körében – szóban és írásban egyaránt1. A továbbiakban az OKM-tervezet néhány példáján rámutatok ezekre a következetlenségekre.

A javaslat 1. §-ában olvasható:

(2) Az Akadémiát a 14. § szerinti akadémikusok, valamint a tudomány olyan más művelői alkotják, akik tudományos fokozattal rendelkeznek, és tudományos tevékenységükkel a magyar tudomány feladatainak megoldásában részt vesznek (szerző kiemelése).

(3) Az Akadémia nem akadémikus tagjai köztestületi jogaikat – a jelen törvényben és az Akadémia Alapszabályában meghatározott módon – képviselet útján gyakorolják.

Ehelyett például a következőket kellene írni:

(2) Az Akadémiát a köztestületi tagok alkotják, akik tudományos fokozattal rendelkeznek, és tudományos tevékenységükkel a magyar tudomány feladatainak megoldásában részt vesznek.

(3) Az Akadémia nem akadémikus tagjai (a továbbiakban doktorok) köztestületi jogaikat az Akadémia közgyűlésében, az osztályüléseken, valamint szakterületük szakmai bizottságaiban – a jelen törvényben és az Akadémia Alapszabályában meghatározott módon – képviselet útján gyakorolják.

(4) Az Akadémia 14. § szerinti akadémikus tagjai (a továbbiakban akadémikusok) alanyi jogon tagjai az Akadémia közgyűlésének, annak az osztálynak, ahol akadémikussá választották őket, valamint szakterületük szakmai bizottságainak.

A javaslat 8. §-ában olvasható:

(1) A köztestület tagjai a 15. § szerinti akadémikusok, valamint a tudomány azon tudományos fokozattal vagy az MTA doktora címmel rendelkező művelői, akiket – jelentkezésük alapján – az Akadémia a központi köztestületi nyilvántartásába felvett.

(2) A köztestület – tagjai közül – az Akadémia Alapszabályában meghatározott módon választja meg képviselőit a tudományos testületekbe és az Akadémia közgyűlésébe.

E két pont a fentebb javasolt változtatás tükrében már felesleges. Az (1) nem elég általános, a (2) pedig ellentmond annak a gyakorlatnak, hogy az akadémikusok nem választanak képviselőket, hanem eleve tagjai a közgyűlésnek és az osztályoknak. Ha megtartjuk e két pontot, a következőképpen kellene őket átírni:

(1) A köztestület tagjai a tudomány azon tudományos fokozattal vagy az MTA doktora címmel rendelkező művelői, akiket – jelentkezésük alapján – az Akadémia a központi köztestületi nyilvántartásába felvett, valamint azok az akadémikusok, akik az Akadémia köztestületté alakulását megelőzően váltak akadémikussá.

(2) A köztestület nem akadémikus tagjai – a doktorok – az Akadémia Alapszabályában meghatározott módon választják meg képviselőiket az osztályokba, szakterületük szakmai bizottságaiba, valamint az Akadémia közgyűlésébe. Az akadémikusok ezen testületeknek alanyi jogon tagjai.

Az OKM-javaslatban megtalálható, ki és milyen feltételekkel lehet az MTA doktora (28–30. §), de nincs benne szó arról, hogyan lehet valaki akadémikus. Ezt mindenképpen pótolni kell! Az akadémikussá válás előfeltétele az MTA doktora cím, ezért a javaslat 30. §-ának szövege után kellene ezt leírni, a javaslat 14. §-a és az MTA Alapszabálya szerint például a következőképpen:

(1) Az akadémikusok körét rendes és levelező, valamint külső, illetve tiszteleti tagok alkotják. Levelező taggá az a magyar állampolgár választható meg, aki a Magyar Tudományos Akadémia doktora címmel vagy az Akadémiai Törvény 28. §-a alapján azzal egyenértékűnek minősített tudományos fokozattal rendelkezik, és aki tudományát elismerten és különösen magas színvonalon, alkotó módon műveli. Rendes taggá az a levelező tag választható meg, aki levelező tagságának elnyerése óta jelentős tudományos eredményeket ért el.

(2) Az akadémikusokat a hazai rendes, illetve levelező tagok választják tagjaik közé. Az akadémikusok jelölésének feltételeit és választásának részletes szabályait az Akadémia szabályzatban állapítja meg, amit az akadémikusok gyűlése hagy jóvá.

A fenti változtatások nem jelentősek, de helyretennék a féloldalasan kódolt „köztestületiséget” a törvényben. (Valószínűleg a törvénytervezet néhány más helye is apróbb korrekciókat igényel még a következetes kódolás érdekében, amit kodifikálásban gyakorlott jogász kollégáink nyilván gyorsan elvégezhetnének.) Ugyanebben a szellemben a különböző testületek tagsága, illetve az azokban viselt tisztségek is legyenek nyitva minden köztestületi tagnak – kivéve, ha a törvény vagy az alapszabály máshogy rendelkezik. Ez azonban csak indokolt esetben fordulhat elő. Például főtitkárhelyettes a jelenlegi törvény és az OKM javaslata alapján csak akadémikus lehet, noha ez tényleg nem indokolt, lehetne nem akadémikus is. Valószínű, hogy az Akadémia vagyonát kezelő testületben is szükséges lenne megengedni olyan tisztségviselő részvételét, aki megalapozott szakmai háttérrel rendelkezik a vagyonkezelés feladataihoz, bár nem akadémikus.

A törvény megfelelő „helyretétele” után az Alapszabályt is felül kell vizsgálni, és megfelelően módosítani. A „közgyűlési doktor képviselőknek” mindenképp indokolt a szavazati jog megadása az akadémiai osztályokban – kivéve természetesen az akadémikusválasztást. (Ezzel a javaslattal egyébként több osztály egyetért.) Kívánatos lenne ezen túlmenően a közgyűlési (és osztálybeli) szavazati arányok felülvizsgálata is. A Közgyűlésben a 365 akadémikus 64,6 %-ot tesz ki, miközben a köztestületi tagoknak csak 3,1 %-át adják, ami huszonegyszeres túlképviseletet jelent – és közel kétharmados többséget. A tagság 96,9 %-át képviselő kétszáz választott tag pedig csak a szavazatok 35,4 %-át adja, ami 0,37-szoros alulképviselet. Véleményem szerint méltányos lenne legalább az 50-50 %-os megoszlás elérése valamilyen szabályozás alapján.

Azt gondolom, hogy a kiszélesített, köztestületi szerveződésű Akadémia tagságának érdekei túlmutatnak a 365 akadémikus érdekein. Ha eredményesen szeretnénk fenntartani az Akadémia autonómiáját, ha meg akarjuk tartani közfeladatainak kellő szintű állami finanszírozását, ha az Akadémia tulajdonában lévő kutatóintézetek hatékony működésének feltételeit biztosítani akarjuk, nagy szükségünk van a teljes köztestületi tagság lehető legnagyobb egységére. Az ehhez szükséges kötődést, az Akadémiával szembeni lojalitást bizonyára erősítené, ha a kb. 11 300 nem akadémikus köztestületi tag is úgy érezhetné, hogy a Magyar Tudományos Akadémiának nem másodrendű tagja. Ehhez a legelső lépés a törvény és az alapszabály jogilag korrekt formájú megfogalmazása lehet.



Kulcsszavak: köztestület, képviselet, akadémiai törvény

Irodalom

Somlyódy László (2008): Elnökjelölti koncepciók. Magyar Tudomány. 169, 541.

Szelényi Iván (2006): Hozzászólás az MTA Reformbizottsága által megküldött dokumentumokhoz. http://www.mta.hu/fileadmin/2006/09/RB_Szelenyi_hozzaszolas.doc

1Lásd például Somlyódy László: Elnökjelölti koncepciók, ahol a következő mondat szerepel: „A magyar tudóstársadalom legnagyobb része az egyetemeken dolgozik, amelyekhez akadémikusaink és köztestületi tagjaink révén is rengeteg szállal kötődünk.” (Somlyódy, 2008, kiemelés a szerzőtől.)



<-- Vissza a 2008/07 szám tartalomjegyzékére

<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra

[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]