Magyar Tudomány, 2008/07 791. o.

Tanulmány



Észrevételek a Bologna-folyamat ésszerűségéről

és időszerűségéről a jogi felsőoktatásban


Hamza Gábor


az MTA tagja, tanszékvezető egyetemi tanár

ELTE ÁJK Római Jogi Tanszék

gabor . hamza ajk . elte . hu


1. Mint ismeretes, a Bologna-folyamat (angolul: Bologna Process) kifejezés kétfokozatú, ha azonban a doktori képzést is ideszámítjuk, háromfokozatú felsőoktatási modellt, illetve képzési formát jelent. Bolognában fogadták el 1999. június 19-én azt a nyilatkozatot (angolul: Bologna Declaration), amelyben 29 ország vállalta, hogy 2010-ig bevezeti a kétlépcsős felsőoktatási rendszert. Magának az elnevezésnek egyébként semmiféle kapcsolata az első „modern” európai, a hagyomány szerint 1088-ban alapított egyetemmel, a Studium (Generale) Bononiense-vel. A Bologna-folyamat szinonimája a bolognai rendszerű oktatás, a Bologna-rendszer, a Bologna-modell, a Bologna-terv és a Bologna-struktúra is.

A fogalmi bizonytalanság, ambiguitás, ami a valódi tartalmat kifejezni nem képes dolgok, jelenségek, illetve elképzelések, elgondolások körében sajnos korántsem ritka jelenség, már önmagában véve bizonyos kételyeket támaszt a Bologna-folyamat elfogadásának hasznosságát, célszerűségét és nem utolsósorban időszerűségét illetően. A Bologna-folyamatot meghonosítani kívánó államokban a felsőfokú képzés egy három évet átfogó (triennium) azonos programmal (tantervvel) indul. A trienniumot követően a hallgatók egy kisebb hányada a két évet átfogó (biennium) ún. mesterképzésben vesz részt. A tradicionális értelemben vett egyetemi diplomát csak a mesterképzésben is részt vett és az annak keretében indított szakokat már elvégzett hallgatók szerezhetik meg.

Az alábbiakban, a teljesség igénye nélkül néhány, a Bolognai Nyilatkozatot aláíró ország jogi felsőoktatásának, jogászképzésének területén már bevezetett vagy a jövőben meghonosítani szándékolt Bologna-folyamat sajátos vonásait kívánjuk áttekinteni.

2. Spanyolországban az ún. Plan Bologna a 2006/2007. évi tanévvel kezdődően – többek között – Barcelonában, a Pompeu Fabra (állami) Egyetemen (Universidad Pompeu Fabra) kerül bevezetésre (említést érdemel, hogy itt emeritált a múlt évben a spanyol romanisztika kiemelkedő képviselője, Juan [Joan] Miquel González professzor). Kiemelendő, hogy az Universidad Pompeu Fabra spanyolországi relációban gazdag, jelentős anyagi forrásokkal rendelkező egyetem, mivel az állami támogatás mellett komoly vagyonnal is rendelkezik. A triennium (az első három akadémiai év) sikeres elvégzése biztosításának érdekében jelentősen növelni kellett az oktatói létszámot. A beiratkozott hallgatók szemináriumi, néhány fős tanulmányi csoportban való oktatása lehetőségének biztosítása érdekében számos új oktatói státus létesítésére volt szükség. Minderre a Pompeu Fabra Egyetem jogi karán, az egyetem kedvező anyagi, vagyoni helyzetéből adódóan – eltérően más egyetemek jogi karaitól – volt lehetőség. Ebből következően (is) megállapítható, hogy a Bologna-modell bevezetésének lehetősége nem utolsósorban az egyetem, illetve kar rendelkezésére álló anyagi forrásoktól függ, azoktól semmiképpen nem választható el.

Európa második legrégebbi egyetemén, a IX. Alfonz leóni király által 1218-ban alapított salamancai (állami) egyetemen (Studium Generale Salamantinum) például anyagi, financiális okokból, szóba sem kerül ez idő tájt a Plan Bologna bevezetésének lehetősége. Ugyanez vonatkozik a jelenleg a félszázat is meghaladó állami és privát egyetem többségének jogi karára is.

Spanyolországban a Ministerio de Educación y Ciencia elvileg nem zárkózik el a Bologna-modell bevezetésének lehetőségétől. A bolognai folyamat elveinek elfogadása azonban csak a felsőoktatási intézmények, egyetemek vezetőivel való konszenzus alapján lehetséges. Vegyes bizottságok (Comisiones Mixtas) létrehozására került sor, melyeknek tagjai az említett minisztérium képviselője és az egyetemek rektorai. A minisztérium egyetemekért felelős államtitkára, Miquel Ángel Quintanilla (Secretario de Estado de Universidades e Investigación) rendszeresen egyeztet a több mint 70 spanyolországi egyetem képviselőivel. Az Espacio Europeo de Educación Superior (European Higher Education Area) megteremtése Spanyolország viszonylatában az egyetemek lehetőségeinek függvényében és az érintett intézmények teljes egyetértésével – ami az egyetemi autonómiából következik – lehetséges. Ebben szerepet játszik az ország sajátos, föderatív jellegű állami berendezkedése is. A felsőoktatási intézmények ugyanis nem kis részben a 17 Autonóm Közösség (Comunidad Autónoma) anyagi támogatásától függnek.

3. Görögországban, ahol – az ország 11 milliót meghaladó lélekszáma ellenére csak három jogi kar van (mindhárom állami) – jelenleg nincs szó a Bologna-modell bevezetéséről. A 2004 márciusában, Thesszalonikiben a Bologna-modellről, illetve az einheitlicher europäischer Hochschulraum-ról német és görög jogászok részvételével megrendezésre került konferencián a görög résztvevők egységesen a Bologna-modell elutasítása mellett foglaltak állást.

Görögországban az új jogi karok létesítését maguk az egyetemek, a potenciális társkarok ellenzik, mivel nem tartják biztosítottnak megfelelő számú tudományos fokozattal rendelkező, kvalifikált oktató hiányában az oktatás kívánatos (európai) színvonalát. A mérce a nem jogász oktatók számára a vezető nyugat-európai egyetemek, felsőoktatási intézmények oktatási és kutatási színvonala. A felsőoktatásért felelős tárca nem szorgalmazza új jogi karok létesítését, amiben döntő szerepet játszik – az egyetemek fentebb már említett „ellenállása” mellett – a túlképzéssel kapcsolatos aggodalom is. A túlképzés ugyanis perspektivikusan igen komoly szociális feszültségek forrása lehet. Érdemes ebben a vonatkozásban megjegyezni, hogy a Thesszalonikiben, 2006-ban alapított angol oktatási nyelvű egyetemen (International Hellenic University) nem került sor jogi kar alapítására.

Az első évben kötelező a római jog története (a görög, illetve bizánci jogtörténet mellett, ami értelemszerűen igen szorosan kapcsolódik a római joghoz). Választható tárgy, diszciplína továbbá a római jog institúciói. Emellett van még egy római jogi, ugyancsak választható tárgy. A tanulmányi idő, a curriculum a görögországi jogi karokon jelenleg négy akadémiai évet fog át.

4. A 2006/2007. évi tanévvel kezdve Olaszországban egy 2006-ban kibocsátott miniszteri rendelet (decreto ministeriale) alapján új, a tre più dué-t (így nevezik a Bologna-modellt) felváltó tanulmányi rend (elnevezése: uno più quattro) lépett hatályba. Következésképpen a „régi” ún. Bologna-modell jogszabályi úton felszámolásra került, ami a jogászképzés szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bíró információ. Számos egyetem jogi karán, így például az 1224-ben alapított nápolyi Università degli Studi di Napoli Federico II – amely Európa első állami egyeteme – jogi karán, az első három évet (triennium) lezáró vizsgákat a hallgatóknak csupán három százaléka tudta a tanterv által előírt időben letenni. Ebből következően a második, két tanévet átfogó ciklusra (biennium) a hallgatók döntő többsége nem tudott beiratkozni, ami az oktatási rend teljes felborulásához, egyenesen megbénulásához vezetett.

Az új tanulmányi rend (Riordine degli studi giuridici) hozzáférhető az alábbi website-on: www.jus.unitn.it . A reform, pontosabban a Bologna-modellt felváltó új tanulmányi rend kezdeményezője az egyetemekért felelős miniszter, Letizia Moratti volt. A reformot a tárca (Ministero dell’Istruzione, dell’Università e della Ricerca) egyik későbbi letéteményese, Fabio Mussi miniszter is támogatta. Az új tanulmányi rend bevezetése független a kormányváltozástól – azaz politikasemleges –, mivel azt Silvio Berlusconi kormánya éppúgy támogatta, mint az azt felváltó Romano Prodi vezette kormány.

A római jog (az institúciók) magas kreditponttal és egyben óraszámmal kötelező, sőt, a kilenc ún. indirizzo keretében (indirizzo privatistico, indirizzo storico, indirizzo europeo, indirizzo internazionale e indirizzo comparato) a harmadik évfolyamon szintén kötelező valamelyik római jogi tárgyat felvenni. A Fondamenti del diritto europeo is kötelező, a római jogra épülő, egyben római jogászok által oktatott tárgy, ami hat kreditpont megszerzésével jár, és előadási óraszáma igen magas, összesen 42. Ezenfelül fel lehet még venni a Storia del diritto romano-t (Római jog története) és az Esegesi delle fonti di diritto romanót (Római jogi forráselemzés) is. Ez utóbbi két tárgy nem kötelező, a diákok által szabadon felvehető fakultatív diszciplína. Örvendetes ugyanakkor, hogy mindkét tárgyat (vonatkozik ez különösen a Storia del diritto romanóra) a beiratkozott hallgatók többsége felveszi stúdiumai közé.

A három indirizzón tanul a legtöbb olaszországi jogi karon hozzávetőlegesen az összes beiratkozott hallgató mintegy 70 %-a.

A római jogi tankönyveket (Mario Talamanca, Antonio Guarino, Matteo Marrone – szerzőjük szerint itt csupán a legjelentősebbeket és legismertebbeket említve) ismét korábbi terjedelmükben és szerkezetükben fogják kiadni, illetve megjelentetni. Ez perspektivikusan a hazai római jogi tankönyvkiadás ügyét is kedvezően érinti. A rövidített változatok a legtöbb esetben tanulhatatlanok voltak; említést érdemel, hogy legtöbbször maguk a hallgatók tiltakoztak a tananyag lerövidítése ellen.

5. Lengyelországban, ahol jelenleg 19, több mint felerészben állami, csaknem felerészben pedig privát jogi kar működik, a Bologna-modell nem került általánosan bevezetésre.

Említést érdemel, hogy a működő, akkreditált jogi karoknak kevesebb mint fele rendelkezik habilitációs joggal (Habilitationsrecht). A habilitációs jog, tehát a tudományos minősítés joga, amelytől az egyetemi docensi, illetve tanári előléptetés függ, kizárólag megfelelő személyi feltételek megléte esetében illeti meg a jogi kart. Az oktatási tárca igen szigorú követelményeket támaszt a habilitációs jog megadása során. Említést érdemel egyébként, hogy ennek Lengyelországban (Magyarországtól és a legtöbb szocialista országtól eltérően) már 1989/1990, a rendszerváltás előtt is voltak komoly hagyományai.

6. Szlovákiában – ahol jelenleg öt akkreditált (négy állami és egy privát) jogi kar működik – a Bologna-modell ez idő szerint még nem került valamennyi jogi karon bevezetésre. A Pozsonyban a 2005/2006. évi tanévvel kezdődően működő magánegyetem jogi karán meghonosított Bologna-modellről, pontosabban annak eredményességéről megfelelő idő elteltének hiányában még nehéz volna objektív képet alkotni.

A „3+2 modell” bevezetése nem járt együtt átfogó tantervreformmal. A római jog és a szlovák állam- és jogtörténet a triennium keretében kerülnek továbbra is kötelező jelleggel oktatásra. Az európai állam- és jogtörténet fakultatív tárgy, oktatására ugyancsak a triennium (a tíz szemesztert magában foglaló curriculum első hat szemesztere) során kerül sor. A fent említett tárgyak óraszáma is változatlanul maradt. Az oktatás (vizsga) alapjául szolgáló kötelező tananyag terjedelmének redukálására sem került sor. A biennium (az utolsó négy szemeszter) keretében elhelyezett tárgyak oktatására a következő, a 2008/2009. évi tanévvel kezdődően kerül sor. A Bologna-modell bevezetése eredményességének, vagy éppen ellenkezőleg, fogyatékosságainak megítélésére ezért csak a következő években, 2010-et követően kerülhet sor.

7. Németországban, ahol a sajátos jogi oktatási szisztéma miatt egyébként is problematikus lenne a Bologna-Prozess bevezetése, a legtöbb jogi kar (ezeknek száma jelenleg negyven, mivel Szászország fővárosában, Drezdában a Technische Universität részeként 1991-ben alapított jogi kar bezárásra került) kizártnak tartják e modell bevezetésének lehetőségét (Kilian, 2006, 209–217.). Az ún. baccalaureus-fokozat (BA-Abschluss, angolul: Bachelor’s degree) elnyerése zárná egyes reformelképzelések alapján az első három tanévet (hat szemesztert).

Említést érdemel, hogy a müncheni Ludwig-Maximilians-Universität-en az egyetem vezetése kategorikusan elzárkózik a bolognai rendszer bevezetésétől. A müncheni egyetem rektora nem tartja célszerűnek a hat szemesztert átfogó tanulmányokat magában foglaló BA-Abschluss elválasztását a két tanévet (négy szemesztert) átfogó MA-Abschlusstól (angolul: Master fokozat). A Bologna-modell alapján az MA-Abschlusshoz kapcsolódna a hároméves stúdium eredményeként megszerezhető PhD-fokozat (latinul: philosophiae doctor), amely a PhD-Abschlusst jelentené.

Az 1999 júniusában Bolognában huszonkilenc európai művelődési, pontosabban a művelődésért (is) felelős miniszter által aláírt nyilatkozat, amely egy egységes európai felsőoktatási térség (einheitlicher europäischer Hochschulraum) megteremtését tekinti céljának 2010-ig, nem kötelező jellegét hangsúlyozzák a müncheni Ludwig-Maximilians-Universität vezetői, rámutatva egyúttal realizálásának konkrét nehézségeire is. Alapvető probléma nézetük szerint az, hogy a huszonkilenc országban korántsem egységes modellre és koncepcióra épül a felsőoktatás rendszere. Ebből következően irreális az egységes alapok meglétének hiányában az egységesítés szorgalmazása. Járhatóbb útnak tűnne a felsőoktatás „harmonizálása”, amelyet – immár kedvező tapasztalatok birtokában – követhetne egy idő után az egységes modell meghonosítása.

Említést érdemel, hogy 2007 novemberében a trieri egyetemen nemzetközi konferencia keretében kerültek megvitatásra a Bologna-Prozess bevezetésének lehetőségével kapcsolatos problémák. E konferencia anyaga önálló kötet formájában kerül publikálásra (Baldus et al., 2008).

A Német Szövetségi Köztársaságban a tizenhat szövetségi állam (Bundesland) közül csupán kettő, Baden-Württenberg és Szászország (ez utóbbi szövetségi államban azonban, a drezdai jogi kar bezárása óta, csak egy, a nagy múltú, 1409-ben alapított Lipcsei Egyetem jogi kara létezik, a mintegy 4,3 milliós lélekszám ellenére) oktatási miniszterei nyilatkoztak úgy 2007 áprilisában, hogy szándékozzák a kétfokozatú képzés bevezetését a jogászképzés területén (lásd: www.hrk-bologna.de és www.his.de ). A BA-fokozat és a MA-fokozat megszerzése tekintetében, azaz a vizsgák eredményes letételéhez kötött diploma kiadásában az állam továbbra is megőrizné korábbi, eddig betöltött szerepét. Ez az elképzelés maga után vonná a kétéves, ún. Referendariat felváltását egy csupán két szemesztert átfogó gyakorlati irányú képzéssel. A jogi tanulmányok befejezését követően a jogászi hivatás gyakorlását egy ún. Einarbeitungsphase eltelte után lehetne megkezdeni. Nincsenek azonban világos elképzelések és pontosan kidolgozott tervek e reform megvalósításának konkrét formájára nézve. A szövetségi államok túlnyomó többsége, összesen tizennégy, továbbra is fenn akarja tartani az államvizsgák és a Referendariat rendszerét, és elzárkózik a Bologna-folyamat bevezetésétől.

8. Ausztriában, a Bécsi Egyetem jogi karán 2006. június 6-án fogadta el a szenátus az új tantervet (Studienplan). A 2006/7. évi tanévben hatályba lépett tanterv elveti a Bologna-modellt, más elnevezéssel: Bologna-Architektur-t, illetve 3+2 Modell-t. A Bologna-modell elutasítása azonban nem zárja ki a tanterv reformálásának jövőbeni lehetőségét és szükségességét. A 2006-ban elfogadott és hatályba lépett tanterv módosítására nagy valószínűséggel a közeljövőben nem kerül sor.

A római jog és a jogtörténet az új tanterv (Studienplan) értelmében is kötelező tárgyak maradtak, a jogtörténet óraszámának redukálására – erősen vitatható módon – azonban mégis sor került. Az új tantervben meghatározásra került a római jog és a jogtörténet oktatásának alapvető funkciója. Mindkét diszciplína oktatásának elsődleges célja a jogfejlődés főbb vonásainak bemutatása, annak érdekében, hogy a hatályos jog jobb megértése lehetségessé váljon. A római jog oktatásának célja ezenfelül még az, hogy a dologi jog és a kötelmi jog ma is jelentőséggel bíró alapjait megvilágítsa, és a jogesetek megoldása technikájának elsajátításához hozzájáruljon. Ezt a célt szolgálja a Romanistische Fundamente europäischer Privatrechte und Technik der Fallösung elnevezésű tárgy. E tárgy előadásának formája előadás és szeminárium (az új tanrend elméleti megalapozására nézve lásd: Bernd Rüthers: Die Neuen Herren – Rechtsdogmatik und Rechtspolitik unter dem Einfluss des Richterrechts [Rüthers, 2005]).

Nincs szó a Bologna-modell bevezetéséről a négy másik osztrák jogi karon (Graz, Innsbruck, Linz és Salzburg) sem.

9. Az Egyesült Királyságban a legtekintélyesebb és legnagyobb hagyományokkal rendelkező egyetemeken, így különösen Cambridge-ben és Oxfordban komoly ellenállás mutatkozik, pontosabban mutatkozott a Bologna-folyamat bevezetésével szemben. Ezeken az egyetemeken már befejezett ténynek tekinthető, hogy nem kerül bevezetésre a Bologna-modell. Angliában a jogi karokon három akadémiai év sikeres elvégzését (triennium) követően a hallgatók BA-címet (Bachelor of Arts) kapnak. A jogászképzés, amelynek centrumában a joggyakorlatban szükséges ismeretek elsajátítása áll, a továbbiakban az Inns of Court-okban folyik. Az MA-cím (Magister of Arts) megszerzése nem feltétele a jogászi pályán való működésnek. Vonatkozik ez a különösen nagy szociális és szakmai tekintélyt élvező bírákra is. E címet a jogi tanulmányokat folytatóknak csak igen kis hányada szerzi meg.

A Bologna-modell elfogadását a legtöbb jogi karon ellenzik, és ez egyaránt vonatkozik az angliai és a többségükben középkori alapítású skóciai jogi karokra, mely utóbbiak tanrendjében a római jog (civil law) kötelező tárgy. Ugyanez érvényes a Walesben és Észak-Írországban működő jogi karokra is.

10. A Bologna-folyamat bevezetése, elfogadása a jogi felsőoktatásban az eddigi tapasztalatok szerint nem hozta meg a kívánt eredményeket. Franciaországban pl. a legtöbb jogi karon – ezek száma jelenleg meghaladja a félszázat – az oktatás színvonalának csökkenéséhez vezetett a két-, illetve háromfokozatú képzési rendszer felülről történő, nem konszenzuson alapuló bevezetése. A franciaországi jogi karokon a legtöbb egyetemi kurzus előadási óraszáma – esetenként drasztikus mértékben – csökkent. A monografikus kurzusok döntő többsége megszűnt a mesterképzés keretében. Sajnálatos módon sor került a tankönyvek anyagának jelentős terjedelmi csökkentésére is, aminek következtében egyes jogágak integráns részét alkotó anyagrészek (jogintézmények) előadására, azaz megismertetésére és a hallgatók részéről történő elsajátítására nincs mód. Történt mindez abban az országban, amelyben, már az 1960-as években, az egyetemi reform keretében formailag a Bologna-folyamathoz sok tekintetben hasonló, tartalmilag azonban attól eltérő, bizonyos értelemben bifurkációs modell bevezetésére került sor (licence, maîtrise, az elméleti irányultságú diplôme d’études approfondies [DEA], és az inkább a gyakorlati jogi ismeretek megszerzését célzó diplôme d’études supérieures spécialisées [DESS]). Európai viszonylatban Franciaországon kívül Belgiumban és Svájcban is meghonosodott, számos vizsga eredményes letételét és megfelelő színvonalú dolgozat elkészítését feltételező DEA és DESS a tudományos (doktori) cím, fokozat megszerzésének előkészítő kurzusait képezték.

Számos problémát vet fel a franciaországi jogi karokon az új rendszerű école doctorale (doktori iskola) keretében történő doktori képzés is. A mesterképzés színvonalának csökkenése ugyanis tendenciaszerűen hátrányosan befolyásolja a doktorképzést is. Hasonlóan negatív tapasztalatok mutatkoznak más országokban, így például – a teljesség igénye nélkül – Spanyolországban, Portugáliában, Belgiumban, Hollandiában, Finnországban, Svédországban és Dániában is.

Németországban több kiemelkedő tudós és tudománypolitikus mutatott rá a Bologna-folyamat bevezetésével együtt járó veszélyekre, problémákra. Helmut Schwarz professzor, az Alexander-von-Humboldt-Stiftung új elnöke azért látja igen problematikusnak a Bologna-Prozess bevezetését, mert az szakít az Alexander von Humboldt által megfogalmazott „Forschung und Lehre” egységének elvével (Taffertshofer, 2008). A stúdium első, hároméves fázisában (Bachelor-Studiengang) a tudományos igényű képzés teljes mértékben háttérbe szorul, és erősen veszélyeztetett a tanulmányok második szakaszában (Magister-Studiengang) is. Peter Gruss professzor, a Max-Planck-Gesellschaft elnöke azért látja veszélyesnek a Bologna-folyamat bevezetését, mert az szükségképpen az egyetemi szintű oktatás színvonalának süllyedéséhez vezet, illetve eltűnik a főiskolai szintű és a magasabb szintű képzést nyújtó egyetemi oktatás közötti különbség. Németországban már ma is mutatkoznak bizonyos jelei annak, hogy több főiskola, illetve felsőfokú szakiskola (Fachhochschule) a Promotionsrecht (a doktori cím, titulus adományozásának joga) elnyerését szorgalmazza, amelyben a Bologna-folyamat játszik döntő szerepet (Gruss, 2008).

11. A jogászképzésben – eltérően más tudományterületektől – a Bologna-folyamat ellen szóló döntő érv, hogy még nincs meg a tartalmi alapja a diplomák valódi, tartalmi ekvivalenciájának, ami a konvertálhatóság, azaz a jogászdiplomával rendelkezők mobilitásának alapját képezhetné. Ez szoros kapcsolatban áll a jogharmonizáció és a jogegységesítés befejezettnek még korántsem tekinthető jelenlegi stádiumával. Csak igen csekély számban állnak rendelkezésre azok az oktatási anyagok, amelyek a valóban konvertálható stúdiumok, diszciplínák alapját alkotják. Az ECTS (European Credit Transfer System) inkább csak a hallgatói mobilitás formai oldalát, feltételét jelenti.

A Bologna-folyamat bevezetése, mint ez a már jelenleg is rendelkezésre álló tapasztalatok alapján egyértelműen megállapítható, megfelelő anyagi eszközök hiányában eleve kudarcra van ítélve. A Bologna-modell eredményes működése anyagi háttere biztosításának kérdését nagyon fontos hangsúlyozni. Ez a szempont Magyarország vonatkozásában nézetünk szerint igen lényeges, sőt egyenesen döntő jellegű.

A Bolognai Nyilatkozatot követően tartott, az abban foglalt kötelezettségek megvalósítását áttekinteni hivatott, így a 2001-ben, Prágában, a 2003-ban, Berlinben, a 2005-ben, Bregenzben és a 2007-ben, Londonban tartott konferenciák résztvevői nem elemezték a jogi felsőoktatás területén a Bologna-folyamat pozitívnak nem nevezhető, sőt gyakran egyenesen hátrányosnak mutatkozó következményeit. A megfelelő „monitorizálás”, kontroll elmaradása is hozzájárult ahhoz, hogy nemzetközi viszonylatban – a Bolognai Nyilatkozathoz csatlakozó államok száma időközben 29-ről 46-ra nőtt – nem alkotható objektív kép a Bologna-folyamatról a jogi felsőoktatás területén. Ma már a legtöbb országban általánosnak tekinthető az a nézet, hogy a Bologna-folyamat erőltetett, nem konszenzusra épülő, „felülről” történő bevezetése számos vonatkozásban erősen vitatható, hosszabb távon egyenesen káros, a jogi felsőoktatás színvonalát komolyan veszélyeztető következményhez vezet.


Kulcsszavak: Bologna-folyamat, doktori iskola, egységes európai felsőoktatási térség, European Credit Transfer System, habilitációs jog, hallgatói mobilitás, mesterképzés, római jog, tantárgyreform


Irodalom

Kilian, Matthias (2006): Die Europäisierung des Hochschulraumes, JuristenZeitung. 61, 5, 209–217.

Baldus, Christian – Finkenauer, Th. – Rüfner, Th. (Hrsg.) (2008): Juristenausbildung in Europa zwischen Tradition und Reform. Mohr Siebeck, Tübingen

Rüthers, Bernd (2005): Die Neuen Herren – Rechtsdogmatik und Rechtspolitik unter dem Einfluss des Richterrechts. Zeitschrift für Rechtsphilosophie.

Taffertshofer, Birgit (2008): „Mehr Flexibilität bei den Löhnen für Wissenschaftler”. Der neue Präsident der Alexander-von-Humboldt-Stiftung, Helmut Schwarz, über den internationalen Wettbewerb und die besten Forscher und Stipendiaten. Süddeutsche Zeitung. 21. 01. 2008. 17, S. 18.

Gruss, Peter (2008): Ein hoher, aber schmaler Leuchtturm. Frankfurter Allgemeine Zeitung. 22. 01. 2008.


<-- Vissza a 2008/07 szám tartalomjegyzékére


<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra