Magyar Tudomány, 2008/04 517. o.

Kitekintés



Fájdalmas brit tudománypolitikai döntések


Gordon Brown brit miniszterelnök hivatalba lépése után új, a kutatásért és a felsőoktatásért felelős minisztériumot hozott létre. Nyilatkozata szerint a kormány hosszú távú célja, hogy Britannia a világ egyik legjobb helye legyen a tudomány, a kutatás és az innováció számára. (Kitekintés, Magyar Tudomány 2007/10).

Újjászervezték a brit tudományos és műszaki alapokról döntő testületeket, az átszervezés nagy vesztese a részecskefizika és a csillagászat. Októberben a kormány nagyobb támogatást ígért a tudománynak a következő három évre. Elsősorban az orvos-biológiai és környezetvédelmi tanulmányokat, a biztonsági intézkedéseket és más olyan területeket támogattak kiemelten, amelyek rövid távon társadalmilag hasznos alkalmazásokat ígérnek. A többi területnek az inflációval lépést tartó támogatást ígértek. Decemberben azonban a Science and Technology Facilities Council (STFC) hároméves terveiből a részecskefizika és a csillagászat támogatásának jelentős visszafogása derült ki. Két jelentős tervezett létesítmény támogatását teljesen megszüntették, a következő nemzetközi óriás részecskegyorsító (International Liner Collider, ILC) és a 8 méteres Gemini teleszkópok az áldozatok. Az Egyesült Királyság kilép a világ két vezető földi gamma-sugárzást figyelő teleszkóp rendszeréből is (HESS, VERITAS) és az Észak-Skandináviában a napszél és az atmoszféra kölcsönhatását tanulmányozó EISCAT radarhálózatból. (A HESS mérőrendszerről lásd Kitekintés, Magyar Tudomány 2005/4.)

A tervezett részecskegyorsítóban a kutatók egyszerűbb körülmények között, elektron- és pozitronnyalábok ütköztetése során vizsgálhatnák az igen nagy energiákon megjelenő új részecskéket. (Az ILC-ről lásd még Kitekintés, Magyar Tudomány 2007/5. ) A sokféle résztervet egy nemzetközi tervezőcsoport összehangolta és egységes koncepciót dolgozott ki. Eszerint egy 35 km hosszú berendezés épülne, költsége inflációval nem számolva 6,65 milliárd dollár, építése 13 000 ember-év munkát igényel, mindkét számadat bizonytalansága 30 %. Britannia volt az ILC együttműködés egyik vezető európai tagja. Eddig évente 5 millió fontot költöttek az ILC detektorok fejlesztésére, nyaláboptikai kutatásokra. A részecskefizikában a CERN hamarosan működésbe kezdő új óriásgyorsítójának, az LHC-nak a mind teljesebb kihasználása a fő cél. Az ILC ügyében az amerikaiak is szkeptikusak, az Energiaügyi Minisztérium szerint nem reális az építés 2012-re tervezett elkezdése. December közepén a kongresszus az ILC tervezésére és a kapcsolódó kutatásokra tervezett 84 milliót 20 millió dollárra csökkentette.

A Gemini North teleszkóp (Mauna Kea, Hawaii) az egyetlen nagyobb ablakot jelentette brit csillagászok számára a teljes északi égbolt megfigyelésére. Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) támogatását fenntartják.

A több korábbi testület utódjaként létrehozott STFC a korábbi döntéseket elemezve derítette ki, hogy a 2008-10 évekre az elődszervezetek által odaígért támogatás 80 millió fonttal több a ma rendelkezésre álló összegnél. A hiány két tételből származott. Az egyik a Diamond szinkrotron sugárforrás, az elmúlt 40 évben nem épült ennél nagyobb kutatóeszköz az Egyesült Királyságban. A 2003-ban építeni kezdett, ma már működő berendezésről nemrég derítette ki a kincstár, hogy a költségeket 17,5 % áfa (VAT) terheli, mivel nem költségvetési, hanem PPP beruházásnak minősül. A túllépés másik oka a természettudományi tanszékeken végrehajtott, a kutatási alapokból támogatott kutatást végző professzoórokat érintő, lényeges béremelés.

Az STFC stratégiai igazgatója szerint a nehéz döntés meghozatalánál a CERN, ESO és más nemzetközi kötelezettségek megőrzése mellett figyelembe vették azokat a nagy kutatóközösségeket (biológusok, kondenzált anyagokkal foglalkozó fizikusok, anyagtudományi szakemberek), amelyek a Diamond, az ISIS spallációs neutronforrás és a nagy lézerberendezések működtetésében érdekeltek.

Schwarzshild, Bertram: New UK research council abruptly abandons some major international projects, Physics Today, February 2008, pp. 21-22.

J. L.


Adalékok a Hold történetéhez


A Hold a fiatal Földbe ütközött test által kilökött törmelékből formálódott ki. A szimulációk szerint az ütközés érintőleges lehetett. A becsapódó test vasmagjának nagy része a Földbe süllyedt, szilikátköpenye elpárolgott. A Föld tömege 30 %-ának hőmérséklete elérte a 7000 kelvint, a bolygó csaknem egészen megolvadt. 100-1000 évvel később kialakult a Hold. Mikor történt mindez? Az Apollo űrhajósai által hozott holdkőzetek legidősebbike 4440 millió évesnek bizonyult szamárium-neodímium izotópos kormeghatározás alapján. A kőzetek volframtartalmának elemzése alapján Thorston Kleine (Zürich, ETH) és csoportja nemrég arra jutott, hogy a Hold 60-100 millió évvel a Naprendszer születése után formálódott ki. Néhány éve több kutatócsoport ugyanezzel a módszerrel elemezte a Föld történetét, eszerint a Föld magjának kiformálódása 10-30 millió évvel követte a Naprendszer születését. A Hold tehát később keletkezett, mint eddig gondolták, azután, hogy a Föld magja és köpenye már szétvált. (Kitekintés, Magyar Tudomány, 2006/1).

A volframizotóparányok elemzése arra utal, hogy a Hold a Földtől örökölte kémiai jellemzőit. A két test kéreganyagának izotópösszetétele megegyezik, legalábbis azokon a területeken, ahonnan mintáink vannak, tehát a Hold anyaga földi szilikátokból származik. A hidrodinamikai szimulációk szerint viszont a holdi anyag legalább 80 %-ának a Földbe csapódott, Mars-méretű testből kellett származnia. Azonos volt a két test összetétele? Ez csak úgy lehetséges, ha a Naptól egyforma távolságban a szoláris nebula ugyanazon részéből formálódtak, és hasonlóan zajlott le a mag és a köpeny szétválása. Egy friss számítás szerint a Föld és a becsapódó test elpárolgott anyaga ezer évig keveredhetett az atmoszférában, eltűntek a különbségek. Az egyezések mellett eltérések is vannak, a Holdon például sokkal kevesebb az alkáli fém. Ezek talán a még forró, formálódó Holdról szökhettek meg a gyengébb gravitációs tér miatt?

Wilson, Mark: Isotope-ratio measurements reveal a young Moon, Physics Today, February 2008, pp. 17-18.

J. L.

Embrió három szülővel


A Newcastle Egyetem kutatója, Patrick Chinnery neurogenetikus professzor vezetésével olyan emberi embriót hoztak létre, amelynek teljes örökítő anyaga két nőtől és egy férfitól származik. A kísérlet célja, hogy a jövőben megelőzzenek olyan örökletes betegségeket – izomsorvadás, epilepszia, szellemi fogyatékosság, vakság, süketség –, amelyek a sejtmagon kívül elhelyezkedő sejtszervecske, a mitokondrium DNS-e hibáinak következtében jönnek létre. Ez az eljárás tehát nem érinti a genomiális örökítőanyagot.

Chinnery és kollégái először egy hibás mitokondriális DNS-sel rendelkező asszony petesejtjéből és egy egészséges férfi hímivarsejtjéből származó megtermékenyített petesejteket hoztak létre.

Ezt követően a megtermékenyített petesejt sejtmagját egy olyan, sejtmagjától megfosztott petesejtbe helyezték át, amely egészséges nőből származott, tehát a mitokondrium örökítőanyaga egészséges volt. (A mitokondriális DNS mindig a nőből származik, a hímivarsejtek a megtermékenyítéskor nem „adják át” a sejtszervecskét.)

Tíz ilyen embriót konstruáltak, ezeket azonban csak öt napig hagyták életben.

Chinneryék remélik, hogy – további kísérletek után – néhány éven belül rendelkezésre áll majd egy olyan mesterséges megtermékenyítéses eljárás, amelynek során hibás mitokondriális DNS-t hordozó asszonyoknak is egészséges gyermekük születhet.

Kísérleteikről tudományos publikációt még nem közöltek, eredményeikről egy konferencián számoltak be.

bbc.co.uk, 2008. február 5.

G. J.

Ablak az Alzheimer-kórra


Új megvilágításba helyezi az Alzheimer-kór kialakulásának mechanizmusát a Harvard Egyetem kutatóinak a Nature-ben publikált eredménye. A betegség kapcsán régóta folyik a vita, hogy az agyban megfigyelt jellegzetes fehérjelerakódások (amiloid plakkok) vajon okai vagy következményei-e a betegségnek.

Bradley Hyman és munkatársai (Harvard Medical School) genetikailag módosított egereket hoztak létre, amelyeknél a mesterséges mutáció fehérjelerakódásokat, illetve idegrendszeri betegséget okozott. Az állatok koponyájából egy kis darabot eltávolítottak, és a kapott kis ablakon át megfigyelték az élő egerek agyának szerkezetében bekövetkező változásokat. Meglepetésükre azt találták, hogy plakkok nagyon gyorsan, akár egyetlen nap alatt is kialakulhatnak. Néhány nappal ezután, az idegsejtek támogatására szolgáló ún. mikroglia sejtek csoportosulni kezdtek a lerakódások körül, és két hét elteltével már a környező idegsejtek nyúlványai is deformálódtak.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy egyelőre semmi nem bizonyítja, hogy embernél is hasonló folyamatok okozzák a betegséget, de ha igen, akkor merőben új stratégiák szükségesek az Alzheimer-kór gyógyításához: elsősorban a megelőzés és az igen korai kezelés jöhet szóba. A plakkok kialakulása ugyanis annyira gyors, hogy a tünetek megjelenésekor már túl nagy az agy károsodása.

Meyer-Luehmann, Melanie et al.: Rapid Appearance and Local Toxicity of Amyloid-[bgr] Plaques in a Mouse Model of Alzheimer’s Disease. Nature. 2008. 451, 720–724.

G. J.


Jéki László – Gimes Júlia


<-- Vissza a 2008/04 szám tartalomjegyzékére


<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra