Magyar Tudomány, 2007/12 1577. o.

Társadalomtudományok a Magyar Tudományos Akadémián



A nemzetközi jog

a XXI. század kezdetén


Bruhács János


dr. habil., egyetemi tanár

Pécsi Tudományegyetem és Károli Gáspár Református Egyetem

Állam- és Jogtudományi Kar


1. E rövid összefoglaló keretében csak néhány sommás megjegyzéssel vázolható fel a nemzetközi jog mint elsődlegesen az államok közötti kapcsolatok szabályozására hivatott, de fejlődése következtében (a nemzetközi jogalkotáson keresztül) az életviszonyok döntő részét is érintő normarendszer jelenlegi állapota. Így érinteni kell a nemzetközi jogrend stabilitásának és változásának párhuzamos jelenlétét, a nemzetközi jog exponenciális növekedését, az új területek szabályozásából következő új megoldások kialakulását, végül a nemzetközi jog tudományának mai tendenciáit.

2. Korunk nemzetközi jogának kereteit változatlanul az 1945-ben elfogadott Egyesült Nemzetek Alapokmánya határozza meg, mely lényegi módosítás nélkül alkalmazkodott az olyan alapvető változásokhoz, mint a hidegháború befejezése, a gyarmati rendszerből kiszabadult új államok megjelenése, a hihetetlen gazdasági és technikai fejlődés. A nemzetközi közösség továbbra is alapvetően szuverén államok társasága, amelyek között tilos az erőszak alkalmazása. A nemzetközi jog hagyományos funkciójának,1 az államok együttélésének biztosítása megerősödött azzal, hogy a Biztonsági Tanács – legalább részben – betölti az Alapokmánnyal ráruházott szerepet, a békefenntartás jelentősége megnövekedett, továbbá – a Nemzetközi Bíróság mellett – új bírói fórumok jöttek létre: Nemzetközi Tengerjogi Törvényszék, Nemzetközi Büntetőbíróság, a Kereskedelmi Világszervezet vitarendezési testülete stb. A nemzetközi közösség előtt álló közös feladatok megoldása – mint a nemzetközi jog második funkciója – egyre nagyobb teret nyert, melyet generális sokoldalú szerződések sorozata, új nemzetközi szervezetek létrehozása és a szerződő felek konferenciáinak szinte folyamatos működése tükröz.

3. Végbement a nemzetközi jog legfontosabb intézményeinek kodifikációja, azaz az adott terület szokásjogi szabályainak nemzetközi szerződésbe foglalása és továbbfejlesztése a diplomáciai és konzuli kapcsolatok,2 vagy a nemzetközi szerződések joga3 vonatkozásában. A kodifikációs szerződések létrehozatala azonban gyakran csak a tervezetek kidolgozásáig jut el, melyre példa lehet az állam nemzetközi jogsértés miatti felelőssége.4 Ennek következtében a tervezet szabályai továbbra is nemzetközi szokásjogi normákként funkcionálnak.

Ma már nem kérdéses, hogy vannak a nemzetközi jognak feltétlen alkalmazást igénylő szabályai, létezik nemzetközi ius cogens, melynek következtében a nemzetközi jogrend – korlátozott mértékben – hierarchikus struktúrát jelent, mely ugyanakkor nagyon kevéssé tudja ellensúlyozni – a különböző tényezők által táplált – fragmentáció jelenségét.

4. A nemzetközi jog olyan új területekre is kiterjesztette „fennhatóságát”, mint a világűrjog, a környezet védelme vagy a külföldi beruházások biztosítása és nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok szabályozása. A nemzetközi jog ezen új fejezetein belül külön kiemelendő az emberi jogok nemzetközi rendszerének kiépülése, ideértve a kisebbségek védelmét is. Fontosságát nemcsak az adja, hogy univerzális5 és regionális6 egyezmények sorozata jött létre; hogy az emberi jogok védelme nemzetközi bíróságok, például az Emberi Jogok Európai Bíróságának joghatóságába került, melyhez a sértettek jogorvoslatért fordulhatnak, hanem ezzel a nemzetközi jog mélyen belenyúlt a nemzeti jogrendszerek szférájába, és átalakult a nemzetközi kötelezettségek szerkezete is. Az előbbiekben vázolt folyamat folytatódását jelzi a delicta iuris gentium, a nemzetközi jog megsértése miatti büntetőjogi felelősség megjelenése és az eljáró fórumok létrehozása: a Biztonsági Tanács határozata alapján a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekmények ügyében eljáró törvényszék és a működését 2004-ben megkezdő Nemzetközi Büntető Bíróság.

Alapvető nemzetközi jogforrások (ENSZ Alapokmánya, Európa Tanács statútuma, amszterdami szerződés) a „jog uralmának” (rule of law) megteremtését írják elő a nemzetközi kapcsolatokban. E követelmény nemcsak ún. legitimációs kényszert teremt, a külpolitikai lépések nemzetközi jogi alapjainak igazolását (önvédelem, a Biztonsági Tanács hallgatólagos vagy utólagos felhatalmazása stb.), hanem kiélezheti az összeütközést a nemzetközi jog alapelvei között: erőszak tilalma contra népirtás megakadályozása, államok szuverenitása contra emberi jogok biztosítása, és ez utóbbi összefüggése a demokráciával. Ezen összeütközésekre a hatályos nemzetközi jog nem ad általános megoldást, régi intézmények, például a humanitárius intervenció újjáélesztése pedig kétséges eredményhez vezet. Mindez nem zárja ki azt, hogy kedvező politikai feltételek mellett a konkrét rendezés megvalósítható.

5. Az előzőekben töredékesen említett tényekből is következtetni lehet a nemzetközi jog jelenlegi terjedelmére. Az ENSZ Titkárságán több mint ötvenezer nemzetközi szerződést iktattak be, jelentős esetjog fejlődött ki, melyben – az ENSZ Nemzetközi Bírósága és a Nemzetközi Tengerjogi Törvényszék mellett – oroszlánrészt vállal az Emberi Jogok Európai Bírósága,7 de említhető még a Világbank Beruházási Viták Rendezése Központjának (ICSID) ítélkezése is.

A nemzetközi jog óriásira növekedett anyagának feldolgozása, fejlődési tendenciáinak meghatározása és elméleti alapjainak kimunkálása a nemzetközi jog tudományára vár, mely e feladatnak évente több mint ezer monográfia és tízezres nagyságrendű tanulmány publikálásával tesz eleget. A nemzetközi jog elméletében jelentősen elhalványultak a hajdani ideológiai megfontolások, fennmaradtak viszont az eltérő nemzeti értelmezések. Ennek és a szociológiai megközelítés térnyerésének ellenére a nemzetközi jog tudományában alapvetően a pozitivizmus uralkodik. Az amerikai jogelmélet új irányzatai – az amerikai külpolitika hatására – feltehetően e képletet árnyalni fogják.


Kulcsszavak: ENSZ Alapokmány, expanzió, kodifikáció, ius cogens, fragmentáció, emberi jogok, legitimációs kényszer, nemzetközi jog tudománya



1 A nemzetközi jog funkcióit lásd az Állandó Nemzetközi Bíróságnak a Lotus-ügyben hozott ítéletében (CPJI, Série A No 10, p.18)

2 Lásd az 1961. évi és az 1963. évi bécsi szerződéseket

3 Lásd az 1969. és 1986. évi bécsi egyezményeket

4 Lásd az 56/83. sz. határozatot (2001), melyben a Közgyűlés tudomásul veszi és az államok figyelemébe ajánlja a Nemzetközi Jogi Bizottság munkáját

5 Az 1966. évi polgári és politikai jogok, valamint a gazdasági, szociális és kulturális jogok egyezségokmánya, a nőkkel szembeni diszkrimináció megszüntetéséről szóló 1979. évi egyezmény, a gyermek jogairól szóló 1989. évi egyezmény, a kulturális sokféleség megóvásáról szóló UNESCO-egyezmény (2005), a legfontosabb munkaügyi egyezmények.

6 Az emberi jogok európai egyezménye (1950), amerikaközi egyezmény (1969), az emberek és népek jogainak afrikai kartája (1981), az emberi jogok arab kartája (2004).

7 2006-ban 287 ítéletet hozott.


<-- Vissza a 2007/12 szám tartalomjegyzékére


<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra