Magyar Tudomány, 2007/05 686. o.

Könyvszemle



Balassi-versek törökül


A magyar irodalomtörténések körében már régóta ismert tény, hogy Balassi Bálint (1554-1594) a magyar nyelvű reneszánsz líra megteremtője, az első európai rangú magyar költő ismerte és használta a török nyelvet, hogy költészetére jelentős hatás gyakorolt a török népi és udvari költészet. Néhány verséhez maga Balassi tett ilyesféle megjegyzéseket: „Szép török versekből […] fordítá; „Egy török ének… A nótája is az”. Csak éppen az egykorú török költészet nem ismerése miatt ennél tovább nem is igen jutottak kutatóink. Napjainkban azonban egyre inkább megismerjük a török költészetnek azt a két típusát, amely a XVI–XVII. században a magyarországi török hódoltság területén is virágzott. S amelyekkel Balassi részben már gyermekkorában megismerkedhetett, mivel apja nagy műveltségű, jelentős személyiség volt, akinek udvarában török követek, kiváltásra váró török (és magyar) rabok gyakran megfordultak. A felserdült, férfivá érett Balassi pedig hányatott életének nagy részét katonaként a „végeken” töltötte, hol a harcok sűrűjében vett részt, hol pedig a harcok elültével, csendesebb időkben a törökök zenéjét, énekeit hallgatta. S ezeket nagyon megszeretvén jó részüket elsajátította, és saját költészetébe beépítette.

2004-ben ünnepeltük nagy költőnk születésének 450. évfordulóját. Ez alkalommal Törökországban is megemlékeztek a törökül tudó Balassi Bálintról. Az Ankarai Egyetem Nyelvi és Történeti-Földrajzi Fakultásán – amelyen belül a Hungarológiai Tanszék is működik – a budapesti Magyar-Török Baráti Társaság és ankarai nagykövetségünk szervezésében 2004. június 7-én Balassi Bálint magyar költő és kora címmel konferenciát rendeztek Ankarában. Időközben egy régen várt gyűjtemény is megszületett: Tasnádi Edit és Dursun Ayan műfordítók törökre fordították Balassi Bálint közel húsz, legismertebb költeményét. A konferencia anyagát más cikkekkel is kibővítve a törökre fordított versekkel együtt kiadta az Akadémiai Kiadó és a Magyar-Török Baráti Társaság. A szerény terjedelmű, ám irodalomtörténeti jelentőségű könyvecske török nyelvű, de bízunk benne, hogy rövidesen magyarul is megjelenik.

A könyv első része a fordítók előszaván és az ankarai magyar nagykövetnek, Szalay Zsoltnak a konferenciát megnyitó szavain kívül három magyar és egy török szerző cikkeit tartalmazza.

Szentmártoni Szabó Géza Balassi költészetének két jellemző csoportját: a szerelmes és az istenes verseket elemzi. Beszél arról is, mennyire nyitott volt más, idegen kultúrák felé, az alkalomhoz illően természetesen a török költészet iránti vonzalmát emeli ki.

Sudár Balázs (turkológus, MTA Történettudományi Intézete) cikke arra ad választ, hogy Balassi Bálint hogyan kerülhetett kapcsolatba a török versekkel. Számos írásos emlék tanúskodik arról, hogy a hódoltsági területen nemcsak török katonák, hanem iparosok, kereskedők, tisztviselők s a muszlim vallási élet területén működő személyek, leginkább dervisek is tartózkodtak. Mind a katonáskodáshoz, mind a vallási élethez szorosan kapcsolódtak a török énekmondók (ásikok). Ugyanakkor a klasszikus dívánköltészet művelőiről is vannak már ismereteink. Az ún. Palatics-kódex (1588/89), amely Sudár Balázs kiváló feldolgozásában 2005-ben jelent meg a Balassi Kiadónál, igen gazdag anyagot tartalmaz a magyarországi hódoltság területén élő és működő dívánköltők verseiből. Ezeknek a megértéséhez már komolyabb nyelvi és művészeti ismeretekre volt szükség. Balassinál egyik sem hiányzott. Végvári hadnagyként már ifjú korában igen jól tudott törökül. Erre vallanak a török bejtek (párversek) pontos lejegyzései, a verseiben használt török motívumok. Törökből való versfordításai nem szószerintiek, hanem – ahogy maga is mondja – „hertelen javítások”, „interpretálások”.

A kiadványon minden bizonnyal legtöbbet fáradozó magyar szerző Tasnádi Edit (turkológus műfordító, az Ankarai Egyetem Hungarológiai Tanszékének volt tanára), aki két cikkel is szerepel a kötetben, s a Balassi-versek törökre fordításában szerzőtársa a műfordító Dursun Ayannak.

Tasnádi Edit első cikke Balassi Bálint mozgalmas életén vezeti végig az olvasót, s összefoglalóan értékeli Balassi költészetét. Balassi életéről szólva megemlíti azt a megrendítő kettősséget, hogy mennyire szerette, értékelte és költőként magáévá tudta tenni a török költészetet, katonaként viszont az esztergomi vár ostrománál, török ágyúgolyótól halálra sebezve vesztette életét.

Tasnádi másik cikke Balassi török eredetű verseivel foglalkozik. Először bemutatja Balassi Valahány török bejt kit magyar nyelvre fordítottak című versgyűjteményét. Ez a gyűjtemény kilenc hatsoros Balassi-verset tartalmaz, és mind a hat vers elején ott áll az adott vers török eredetije: nyolc párvers, illetve egy négysoros. Ezt követően bemutatja Balassi három törökből fordított hosszabb versét és azoknak az általa készített szószerinti fordítását. E három vers török eredetijét sajnos még nem ismerjük, de Balassi maga írja, hogy azokat törökből fordította. A Kegyes vidám szemű kezdetű vers utolsó versszakában ez áll: „Török szép versekből szerelmese felől/ csak nemrégen fordítá”, a Hogy Juliára talála, így köszöne néki című, Ez világ sem kell már nekem kezdetű vers előtt ez olvasható: „Az török Gerekmez dünya sensüz nótájára”, a Minap mulatni mentemben kezdetű vers előtt ez áll: „Egy török ének: Ben seyrane gider iken. A nótája is az”. A szerző részletesen és alapos elmélyültséggel mutatja be Balassi fent említett tizenkét török eredetű versét.

Dursun Ayan török műfordító bevezetésként a 16. századi török irodalomnak a magyar irodalomra – konkrétan a Balassira – ható tényezőit vizsgálja. Kiemeli a katonasághoz kötődő török népköltészet és népi muzsika hatását, amit az ásikok és a katonai zenészek közvetítettek. Ezen kívül a török udvari költészet és felsőbb társadalmi osztályokhoz tartozó mecénások szerepét is bemutatja.

Dusun Ayan Balassi verseinek Tasnádi Edit által készített nyersfordításait látva azonnal érzékelte a magyar és a török költészetben mutatkozó tematikus és formai hasonlóságokat. Különösen a Minap mulatni mentemben kezdetű Balassi-vers szüzséje keltette fel figyelmét. Ez arról szól, hogy két leány sétálgat, s a szembejövő legénytől megkérdezik, hogy melyiküket tartja szebbnek. A legény mindkettőt megdicséri fekete szeméért, két-két narancs kebléért, édes beszédéért, de nem választ közülük. Ekkor a lányok megkérdik, melyiket venné meg, melyikért adna több pénzt. Erre a legény már kénytelen válaszolni, s a keblén szemölcsöt viselő kisebbiket választja. A költemény török eredetijét ez idáig nem sikerült megtalálni, de maga a szüzsé ismert a török népköltészetben. Ezt Dursun Ayan további hat nem azonos, de tartalmilag hasonló török népdal bemutatásával igazolja.

A könyv második része Balassi tizennyolc legszebb versének magyar és török szövegét tartalmazza. A versek nyersfordítását Tasnádi Edit készítette, nagyon szép, az eredetivel egyenértékű török versekké Dursun Ayan alakította. A versek sorrendbe sorolása számomra nem egészen világos, az alábbiakban tematikus rendbe szedve szeretném bemutatni. (A Balassi-verseket mind címük, mind kezdősoruk alapján szokás idézni. Ezért itt – amennyiben mindkettő megvan – én is mindkettőt idézem. A címet idézőjelbe teszem, a kezdősort dőlt betűvel közlöm.)

1. Balassi Bálint költészetének leggazdagabb csoportját a szerelmes versek alkotják. A törökre fordított versek élén is az Aenigma című kesergő szerelmes vers áll, amely egy horvát virágének mintájára készült. Ezután következik a négy talán legszebb és legismertebb szerelmes vers: Hogy Juliára talála… Ez világ sem kell már nekem…; Egy török ének: Minap mulatni mentemben…; Kegyes vidám szemű…; Kiben az Celia feredését mondja el. Ebbe a témakörbe tartozik még Balassi öt, saját kezű lejegyzésében fennmaradt stanzája. Ezekben már nem egykori szerelme, Julia, hanem későbbi szerelmei: mitológiai nevükön Celia és Fulvia szerepelnek.

2. Költészetének másik nagy csoportjából, a katonaénekekből a két legismertebb verset olvashatjuk a magyar mellett török fordításban. Ezek: „Borivóknak való” – Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje…; „Egy katonaének…” – Vitézek, mi lehet e széles föld felett…

3. Balassi megrendítő, Istenhez könyörgő négy istenes verse a kötetben is egy csoportba került: Könyörög Istennek… Kegyelmes Isten, kinek kezében…; Adj már csendességet; Lelkemnek hozzád való buzgó kiáltása…; Ó, én kegyelmes Istenem…

4. Külön csoportban említeném két siralmas versét, melyekben elveszett szerelmeit, elhagyott hazáját, bujdosását, árvaságát siratja: Kit egy szép leány nevével szerzett Siralmas nékem idegen földen…; A darvakhoz szól Minden nap jó reggel ezen repültök el…

A versek törökre fordítása nagyon jól sikerült. Dursun Ayan mély beleéléssel közelítette meg Balassi verseit, formailag pedig szinte tökéletesen tudta megvalósítani akár a nyolcszótagos ritmusú négyes bokorrímeket, akár a szerelmes és istenes verseiben, valamint katonadalaiban gyakori, a költőről elnevezett Balassi-strófát. Álljon itt két verskezdet magyar szövege és török fordítása:

Minap mulatni mentemben / Jöve két kegyes előmben. / Egyik monda: Halljad legény, / Melyikünk szebb, ez-e vagy én? (Bir gün seyrana çıkanda / Ýki dilber tam karşımda / Biri der yiğit kim daha / Ben mi güzel o mu yoksa?)

Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje, / Mindent egészséggel látogató ege, / Hosszú úton járókat könnyebbítő szele! (Bahar yortusunun o aziz günleri / Esinlikler dağıtıp gezen gökleri / Uzun yoldan gelenlere serin yelleri!)

(Bálint Balassi. XVI. Yüzyıl Macar Ozan Bálint Balassi ve şiirlerinden Örnekler = Balassi Bálint. A XVI. századi magyar költő, Balassi Bálint. Mutatványok verseiből. Fordította és kiadja: Tasnádi Edit és Dursun Ayan. Budapest: Akadémiai Kiadó – Magyar–Török Baráti Társaság, 2006, 137 p.)

Kakuk Zsuzsa

a nyelvtudomány doktora


<-- Vissza a 2007/05 szám tartalomjegyzékére


<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra