Magyar Tudomány, 2006/11 1339. o.

Hálózatok



Politikusok a magyar nagyvállalatok hálózatában

1987-2001 között


Vedres Balázs

PhD, egyetemi adjunktus, Central European University

vedresb @ ceu.hu



Bevezetés


A gazdasági és politikai rendszerváltoztatás egyik alapeleme volt az államszocializmusban szorosan összefonódott gazdasági és politikai mező szétválasztása. A múlt rendszerben a gazdaság és a politika egyaránt az állam részei voltak: a tervalku egyszerre volt gazdasági és politikai folyamat, az MSZMP központi bizottságában megtalálhatók voltak a legnagyobb vállalatok vezérigazgatói, és a politikai és gazdasági elitkarrierek között gyakori volt az átváltás (Szalai, 1989). A rendszerváltoztatás kettős célja egy szavazatokért versengő demokrácia és egy piacokon versenyző magángazdaság létrehozása volt. A két mező közötti kapcsolatok azonban nem szűntek meg, hanem egyrészt követték a korábbi rendszer kapcsolati irányait, másrészt új logika szerint új kapcsolatok alakultak.

Ahhoz, hogy a pártok versenyezzenek egymással, gazdasági erőforrásokra van szükségük. A választási kampányok költsége sokszorosan meghaladja az állam által biztosított keretet, és ez nem finanszírozható nyíltan a gazdasági szféra bevonásával (Juhász, 2001). A pártok személyes hálókon keresztül biztosíthatják ezeket a forrásokat, aminek egyik formája az, hogy a nagyvállalat igazgatósági vagy felügyelőbizottsági tagnak nevezi ki a párt politikusát. Hasonlóképpen ahhoz, hogy a nagyvállalatok részvételéhez a piaci versenyben egy meglehetősen bizonytalan környezetben (ahol a bizonytalanságok nagy részben a gazdaságpolitikai irányok változásaiból adódnak) politikai kapcsolatokra van szükségük. Kormányzati tisztségviselők és politikusok vezetőségi tagságba választásával egy nagyvállalat korai figyelmeztetéseket kaphat a szabályozások változásáról, esetenként befolyásolhatja is azokat (Burris, 2005).

A politikai és gazdasági mező összekapcsolásának racionális motivációi azonban nem szándékolt hálózati következményekkel is járhatnak. A nagyvállalati kapcsolatok pártholdudvarokká állhatnak össze, stabil politikai-üzleti csoportokká, amelyek akadályozzák a politikai versenyt. A nagyvállalatok eltérő politikai kötődése elszakíthat, blokkolhat gazdaságilag racionális vállalatközi kapcsolatokat. Egyszóval a gazdaság átpolitizálttá válhat, ami a politikai és a gazdasági verseny hatékonyságát is ronthatja.

A nagyvállalatok politikai kapcsolatait a társadalmi kapcsolatháló elemzésének szempontjai szerint vizsgáljuk. Olyan kutatási kérdések esetén indokolt a hálózati szemléletmód - a tisztán kapcsolatival, diadikussal szemben -, ahol diádokon túli kapcsolati jelenségek szerepelnek feltételezett okként vagy következményként. Egy nagyvállalat politikai kapcsolata magában egy diád (ami magában is elemezhető), de ha ennek a kapcsolatnak a nagyvállalat további kapcsolataira vonatkozó hatását vizsgáljuk (például hogy milyen valószínűséggel kapcsolódik más pártállású cégekhez), akkor már hálózati elemzésről van szó (Wasserman - Faust, 1994).


Adatok


A nagyvállalatok és a politika kapcsolódását egy történeti adatbázis segítségével vizsgáljuk, amely az 1987-2001-es időszakot öleli fel. A nagyvállalatok és a politikai testületek köréből archív (cégbírósági, választási bizottsági) adatokat gyűjtöttünk. Ilyen érzékeny téma esetében és ilyen hosszú időszakra egy kérdőíves, személyes megkeresésen alapuló vizsgálat nem adna megbízható eredményeket.

A nagyvállalati populáció mindazon cégeket tartalmazza, amelyek árbevétel szerint legalább egy évben az akkori legnagyobb 500 közé tartoztak, valamint a bankok teljes sokaságát. Ez 1696 céget jelent. Ezeknek a cégeknek a cégbírósági dossziéiból összegyűjtöttük a cégjegyzőik, felügyelőbizottsági és igazgatósági tagjainak a névsorát, a tisztség kezdetének és végének a dátumával. A politikai mező adatait a következő - a Magyar Távirati Iroda, illetve az Országos Választási Bizottság által rendelkezésünkre bocsátott - névsorokból állítottuk össze: az utolsó MSZMP Központi Bizottság, annak albizottságai és a Politikai Bizottság; az 1990 és 2001 közötti időszak parlamenti képviselői, polgármesterei és kormányzati tisztségviselői helyettes államtitkári szintig.

Az adatbázis nyers formájában egy körülbelül százhúszezer nevet tartalmazó névsor, ahol minden névnél szerepel a tisztség, a szervezet neve és a tisztség kezdő és végső dátuma. A személyes átfedések adják a nagyvállalatok egymás közötti, illetve a politika felé mutató kapcsolatait. Bár az adatbázis időbeni felbontása megengedi, hogy akár a vizsgált időszak minden napjára rögzítsünk egy hálózatot, ebben a cikkben éves felbontással dolgozunk. Interjús tapasztalatainkra támaszkodva a nem aktív politikai tisztségviselők vállalati kapcsolatait is számításba vettük. (Például ma az Antall-kormány időszakának egy volt politikai tisztviselőjét előszeretettel emelik tisztségbe nagyvállalatok, hogy a jobboldal felé kapcsolódjanak.)


Politikai holdudvarok


Elsőként a politikai pártok szemszögéből vizsgáljuk a politikai-gazdasági hálózatot. Mennyire stabil és kizárólagos a pártok vállalati kapcsolatköre? Politikai holdudvarok akkor alakulnak ki, ha nagyvállalatok jelentős számban stabilan kötődnek egy politikai oldalhoz. Ha életképes stratégia a diverzifikált politikai portfólió, vagy ha a vállalatok kormányváltásokhoz igazodva váltják politikai kapcsolataikat, nem beszélhetünk holdudvarokról, politikai-üzleti csoportokról (Useem, 1984).

Az 1696 vállalat közül 349-nek (21 %) volt politikai kapcsolata legalább egyszer a vizsgált időszakban. Ha ezeknek a vállalatoknak a politikai karrierjét - politikai kapcsolatainak a történetét - nézzük, csak harminc vállalat (a politikai kapcsolattal rendelkezők 9 %-a) váltott politikai oldalt minden kormányváltásnál. Összesen 86 cég (25 %) kötődött története során csak egy párthoz, és csak akkor, amikor az a párt kormányon volt. Ezzel szemben 156 cégnek (45 %) volt legalább két évig kizárólagos kapcsolata olyan párttal, amelyik azokban az években nem volt kormányon. A cégek legnagyobb része tehát inkább stabilabb politikai kapcsolatot tart fenn.

A teljes vállalati karrierek vizsgálata mellett a politikai holdudvarok kialakulását időben is érdemes vizsgálni. Az adatbázisunk lehetőséget ad arra, hogy egy születő piacgazdaság és egy demokratizálódó politikai mező kapcsolódásait a kezdetektől nyomon kövessük. Az államszocialista rendszer öröksége a teljes időszakban nyomon követhető, a volt MSZMP-vezetők a mindenkor legjobban beágyazott párttal összemérhető kapcsolati körrel rendelkeztek, bár az idő előrehaladtával ez a kapcsolatszám csökkenést mutat. A baloldal nagyvállalati kapcsolatainak a kilencvenes évek közepén még a felét tették ki a volt MSZMP-vezetők, 2001-re már csak a harmadát. (A KISZ kapcsolatrendszere ebben a vizsgálatban nem szerepelt.)

Az 1. ábra mutatja a politikai oldalak nagyvállalati kapcsolatait évenkénti bontásban. A pártpolitikai kapcsolódások felfutása 1993-ig tart, innen nagyjából stabilizálódik a pártpolitikai háló sűrűsége. Látható, hogy a két nagy oldal kapcsolatai a kormányváltásokat követik, és emellett a vállalatok növekvő része vegyes kapcsolatokat épít ki. Ez arra enged következtetni, hogy a holdudvarok nem különülnek el élesen, egyre inkább áthidalhatóak a politikai oldalak.

Az igazán nagy átalakulás azonban ennél alapvetőbb. A politikai pártok emberei helyett a cégek egyre szívesebben választanak független politikai tisztségviselőket, akik egyszersmind túlnyomórészt helyi polgármesterek. A gazdaság és politika kapcsolatai eltávolodnak a pártpolitikától és a nemzeti szintű politikai arénától. Ez a folyamat a magántulajdon és a külföldi tulajdon arányának növekedését látszik követni.

A politikai szekértáborok kialakulásának (az egyes pártokhoz való hűség) jelei mellett a diverzifikált politikai portfóliók megjelenése és a nemzeti szintű pártpolitika kikerülése két olyan folyamat, amely a politikai-üzleti csoportok kialakulása ellen hat. A következő kérdés az, hogy az azonos színű pártkötődéssel jellemezhető cégek kohézív csoportot alkotnak-e egymás között: a politikai kötődés befolyásolja-e az üzleti kapcsolatokat?


A politikai kapcsolatok hatása a gazdasági hálózatra


Egy nagyvállalat és egy politikai párt közötti kapcsolatnak diádon túli, nem szándékolt hatásai is lehetnek. Egy átpolitizált gazdaságban a nagyvállalat politikai kötődése megakadályozhatja a más kötődésű cégekhez való kapcsolódást, illetve elősegítheti az azonos színezetű cégek politikai-üzleti csoporttá alakulását.

A vizsgálat alapesetei tehát a cégek közötti személyes átfedések és a politikai kötődést attribútumként használjuk. Ha a gazdaság egyáltalán nem átpolitizált, akkor a nagyvállalat politikai színezetének csak annyi köze lehet a vállalatközi kapcsolatokhoz, mint a vezérigazgató haja színének: a kapcsolatok relatív gyakorisága a színeken belül és azok között egyenlő kell hogy legyen. Egy végletekig átpolitizált gazdaságban viszont az eltérő politikai kötődésű cégek között egyáltalán nem lenne kapcsolat. Egy egyszerű mutató tehát jelen esetben a tapasztalt és az egyenlő eloszlás esetén várt kapcsolatszám aránya. A 2. ábra ezt az arányt mutatja három kategóriában: a baloldali kötődésű cégek csoportján belül, a jobboldali kötődésű cégek csoportján belül, és a bal és jobb kötődésű cégek között. Ha mindhárom adatsor a 100 %-os szinten lenne, a gazdaság egyáltalán nem lenne átpolitizált. (A politikai kapcsolatot nem fenntartó és a vegyes politikai kötődésű cégek nem szerepelnek az ábrán.)

A baloldalhoz kötődő vállalatok hálózata korán meglehetősen exkluzívvá vált (1992 a csúcspont, ahol a várthoz képest két és félszer annyi kapcsolatot találunk a bal kötődésű cégek között), majd innen egyre csökken ezeknek a vállalatoknak a kapcsolati belterjessége. A jobboldali kötődés más történetet mutat: a kilencvenes évek közepéig a jobboldalhoz kötődő cégek nem definiáltak egy erősen elkülönülő cégcsoportot, de 1995-96-ban hirtelen bezáródott ez a cégcsoport: mintegy háromszor gyakoribbak lettek a kapcsolatok ezen oldal cégei között a vártnál. Az időszak végére azonban a jobboldali cégek kohéziója esik, és közel kerülnek a baloldalra jellemző másfélszeres kapcsolati gyakorisághoz. Ez az eredmény egybecseng interjús tapasztalatainkkal, amelyek szerint a Fidesz kormányra kerüléséhez vezető egyik folyamat a jobboldal gazdasági hátországának a megszilárdulása volt. Némiképp aggasztó a két politikai oldal cégei közötti kapcsolatokra illeszthető trendvonal. A baloldali és jobboldali cégek között egyre ritkábbak a kapcsolatok, az időszak végén az egyenletes eloszlás alapján várt kapcsolatszámnak csak a felét találjuk itt. A kilencvenes évek közepétől egy ereszkedő trendvonalat illeszthetünk mind a politikai oldalakon belüli, mind az azok közötti relatív kapcsolati gyakoriságra. Ez azt sugallja, hogy a hasonló színű vállalatokkal való összefogás helyett a más színű vállalatok elkerülése felé tolódott a hangsúly.

Amint az 1. ábrán látható volt, egyre gyakoribbak azok a vállalatok, amelyek vegyes politikai kapcsolatokat építenek ki. Ezzel szemben a 2. ábrán azt láthattuk, hogy egyre jobban elkülönül a jobb- és baloldal vállalati kapcsolathálója. Vajon a vegyes kötődésű vállalatok át tudják-e hidalni a két politikai oldal gazdasági kapcsolathálóját? Előfordulhat, hogy a vegyes politikai kapcsolatot fenntartó cégek egyre jobban elszigetelődnek, mivel mindkét oldal számára gyanússá válik megkérdőjelezhető lojalitásuk. Az oroszországi politikai kapcsolathálókra például ez egyre jobban jellemző (Buck, 2002). Azonban szerencsésebb esetben ezek a vegyes kötésű cégek lehetnek a két politikai oldal találkozóhelyei: ahol az igazgatósági vagy felügyelőbizottsági tanácskozóasztalnál személyesen is találkozhatnak jobb- és baloldali politikusok, felismerve közös gazdasági érdekeiket (Safford, 2004). A 3. ábra mutatja a vegyes kötődésű vállalatok képességét arra, hogy a bal és jobb kötődésű vállalatok között hidat képezzenek.

Összességében biztató az, hogy egyik politikai oldal cégei sem határolódnak el a vegyes politikai kötődésű vállalatoktól. A baloldali vállalatok kapcsolatszáma nagyjából a várttal egyenlő az egész időszakban. A jobboldal esetében hasonló a helyzet az időszak elején, de a kilencvenes évek közepétől növekvő nyitottságot mutatnak az adatok. Az időszak végén már kétszer annyi kapcsolatot találunk itt, mint amennyit egy véletlenszerű eloszlás esetén várnánk. A vegyes kötődésű vállalatok betölthetik a híd szerepét, különösen a jobboldal irányában.


Kulcsszavak: magyar politikatörténet, politikai szociológia, rendszerváltás, üzleti hálózatok


1. ábra * Nagyvállalatok száma politikai oldal szerint.

2. ábra * A megfigyelt és várt üzleti kapcsolatok aránya politikai kötődés szerint.

3. ábra * A megfigyelt és várt üzleti kapcsolatok aránya a vegyes kötődésű vállalatok felé.


IRODALOM

Buck, Andrew (2002): Coalition Politics and Democratization in a Russian City, 1994-2000. Doktori disszertáció. Columbia University, New York

Burris, Val (2005): Cohesion among Corporate Elites. American Journal of Sociology. 111, 1, 249-283.

Juhász Gábor (2001): Pártpénzügyek. Aula, Budapest

Safford, Sean (2004): Why the Garden Club Couldn't Save Youngstown: Civic Infrastructure and Mobilization in Economic Crises. Working Paper, MIT Industrial Performance Center

Stark, David - Vedres Balázs (2006): Social Times of Network Spaces: Network Sequences and Foreign Investment in Hungary. American Journal of Sociology. 111, 5, 1367-1411.

Szalai Erzsébet (1989): Gazdasági mechanizmus, reformtörekvések és nagyvállalati érdekek. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest

Useem, Michael (1984): The Inner Circle. Oxford University Press, New York

Wasserman, Stanley - Katherine Faust 1994: Social Network Analysis: Methods and Applications. Cambridge University Press, New York


<-- Vissza a 2006/11 szám tartalomjegyzékére


<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra