Magyar Tudomány, 2006/9 1128. o.

Tanulmány



A magyar K+F ráfordítások

a nemzetközi trendek tükrében


Kemény Tamás

az MTA doktora, tudományos osztályvezetÅ‘

MTA Szilárdtestfizikai és Optikai Kutatóintézet, Budapest

kemeny @ szfki.hu


Vincze Imre

az MTA levelezÅ‘ tagja, kutatóprofesszor

MTA Szilárdtestfizikai és Optikai Kutatóintézet, Budapest

vincze @ szfki.hu



Közhelynek számít, hogy egy ország hosszú távú gazdasági fejlettségét döntÅ‘en befolyásolják a kutatásra és fejlesztésre (K+F) fordított összegek. Hatásuk közvetlenül nehezen mutatható ki, és csökkentésük könnyen felmerül gazdasági nehézségek esetén, mert a hatás csak hosszabb idÅ‘ eltelte után érzékelhetÅ‘.

A korábbi trenddel szemben a termelékenység Európában 1990 közepe óta elmarad az USA-hoz képest. Ennek fényében fogalmazta meg az EU a 2000-es Lisszaboni Stratégiá-t a versenyképes tudásalapú gazdaság kialakítására, és tűzte ki célul 2002-ben Barcelonában a GDP 3 %-át elérÅ‘ K+F befektetés elérését 2010-re. A versenytársak K+F ráfordításai 2003-ban jelentÅ‘sen meghaladták az EU-ét (1,93 %): USA (2,59 %), Japán (3,15 %) – amely még jelentÅ‘sen felülmúlta Kínáét (1,31 %). Az EU 2000 és 2003 közötti növekedési üteme 2010-re csak kb. 2,2 % elérését tenné lehetÅ‘vé, amellyel alatta maradna a Kína 1997 óta tartó évi kb. 10 %-os növekedésébÅ‘l extrapolálható értéknek. Ezért különösen fontos, hogy 2006-ban Németország újra deklarálta elkötelezettségét a barcelonai célkitűzés mellett (Merkel, 2006, 147.).

Az Eurostat adatai szerint Magyarország K+F ráfordítása jelentÅ‘s növekedést mutatott az 1999-2002 idÅ‘szakban (1.a ábra), az 1999. évi 0,69 %-ról elérve a GDP 1,02 %-át, közelítve az EU átlagához (1,93 %). Ez a trend tört meg a 2003-2006 idÅ‘szakban (bár hivatalos 2005-ös KSH adat csak 2006 Å‘szén lesz elérhetÅ‘, de tudjuk, hogy a visszaesés folytatódott). Magyarországon a K+F ráfordítás a 2002-2004 idÅ‘szakban a GDP 1,02 %-ról 0,89 %-ra esett vissza (azaz a csökkenés kb. 14 % volt), míg ugyanebben az idÅ‘szakban az EU átlaga stagnált. Az 1.a ábra szerint a valutaparitáson, illetve a különbözÅ‘ valuták reális értékét kifejezni hivatott vásárlóerÅ‘paritáson (PPS – Purchasing Power Standard) egységben kifejezett magyar K+F ráfordítás összege 2002 óta befagyott, reálértékben lassan csökken.

A hazai K+F befektetések alapvetÅ‘en három forrásból származnak: az államtól, nemzetközi pályázatokból és az üzleti szférából. Megoszlásuk 2004-ben a következÅ‘: 58 % származott költségvetési forrásból, 10,7 % nemzetközi pályázatokból és csupán 31,3 % volt az üzleti körök hozzájárulása. Nemzetközi elemzésekben általában az üzleti és nem-üzleti szféra K+F ráfordításainak összehasonlítása szerepel, így Magyarország esetén ezekben az összehasonlításokban az állami szerepvállalás nem elhanyagolható mértékben túlbecsült (hasonló irányban torzít a ráfordítások összegének átszámítása PPS egységekre, hisz a K+F anyagi eszközeinek beszerzése túlnyomórészt nemzetközi piacokról történik). JelentÅ‘s túlegyszerűsítéssel úgy képzelhetjük, hogy a K+F ráfordítások nem-üzleti hányada alapvetÅ‘en a kutatási hálózat fenntartására és működtetésére (= tudományos kultúra), míg az üzleti hányad meghatározó mértékben eladható termékek fejlesztésére, kutatására fordítódik.

Az 1.b ábra Magyarország nem-üzleti K+F ráfordítását mutatja a nemzeti össztermékhez viszonyítva és összevetve az Európai Unió 25 tagállamának átlagával (EU-25).

A már vázolt trendet látjuk: 2002-ig markáns, közel 20 %-os növekedés, amelyet ezután felvált egy kb. 10 %-os csökkenés. Látható, hogy ebben a periódusban az EU-átlag enyhe növekedést mutat, amelyet legjobban 2002-ben közelítettünk meg (természetesen a GDP hányadában és nem az abszolút összegekben), azóta nÅ‘ a lemaradásunk. A magyar üzleti szféra K+F ráfordítása hasonló trendet mutat, azzal a különbséggel, hogy csak 2001-ig növekedett mintegy évi 10 %-kal, majd a 2002-ben bekövetkezett 10 %-os csökkenés után a GDP 0,3 %-a körül stagnál.

A magyar nem-üzleti K+F ráfordítás 2003 óta tartó csökkentését indokolhatná, ha az ország gazdasági fejlettségéhez képest ennek mértéke túlzott lenne. Ezt a lehetÅ‘séget zárják ki a 2.a és b ábrák, amelyek országok széles körének adatait mutatják a nemzeti össztermék függvényében (a részletes adatokat az 1. táblázat tartalmazza). Az ábrák azt mutatják, hogy egy adott gazdasági fejlettségű ország – amelyet az egy fÅ‘re jutó (PPS egységben megjelenített) GDP mértékével jellemzünk – lényegében mennyit költ tudományos kultúrája fenntartására. Itt lényegében három kategória figyelhetÅ‘ meg. A gazdaságilag legfejlettebb országok, például USA, Japán, Németország, Hollandia, Ausztria a GDP 0,8-1,2 %-át fordítják erre a célra (az EU25 átlaga: 0,88 %). A következÅ‘ csoport, amelybe 2004-ben még hazánk is tartozik Horvátországgal, Csehországgal, Szlovéniával együtt, ilyen formában a GDP 0,5-0,7 %-át költi. Ez az egy fÅ‘re vonatkoztatott 100 PPS $ körüli érték mintegy harmada a fejlett országok ráfordításának.

Az elmúlt évek visszaesése azonban már közelítette a hazai ráfordításokat a szlovák és a lengyel 43 PPS $-s, illetve a GDP 0,3-0,4 %-t jelentÅ‘ értékhez (ez utóbbi az unió régi tagországai közül Görögországra és Portugáliára volt jellemzÅ‘). A közeli országok közül ebbe a körbe tartozik Bulgária és Törökország, míg Románia még ennél is kevesebbet költ a kutatási infrastruktúrára (0,22 %). Figyelemre méltóak a táblázat alsó sorai, a fejlettnek egyáltalán nem nevezhetÅ‘ államok csoportja. Itt kiugrik Kína és India, amelyek az igen alacsony egy fÅ‘re esÅ‘ GDP mellett imponáló, a GDP 0,5 %-t elérÅ‘ nem-üzleti K+F ráfordítással megindultak a távol-keleti sikerországok (Japán, Szingapúr, Dél-Korea) felemelkedéséhez vezetÅ‘ úton.

Nehezen vitatható, hogy 2004-ben a hazai nem-üzleti K+F ráfordítás adata jól beleillik a nemzetközi trendbe. Hatékony felhasználása nemzetközi mércével mérve is megfelelÅ‘nek tűnik, a magyar tudomány, ezen belül az MTA kutatási teljesítménye jelentÅ‘sen meghaladja a hasonló finanszírozású országokét (Schubert – Tolnai, m. a.; Tolnai, m. a.; Schubert, m. a.).

Európában két ország van, melynek nem-üzleti K+F ráfordítása jóval kisebb az egy fÅ‘re jutó GDP trendje alapján vártnál: ezek Szlovákia és Írország. Ennek okai valószínűleg sokrétűek. Belejátszhat a tudományos hagyományok viszonylagos gyengesége, valamint a nyelvi közelség egy nagyobb és erÅ‘s tudományos hagyománnyal rendelkezÅ‘ szomszédhoz (amely erÅ‘s elszívó hatást jelent). Az is számíthat, hogy a GDP megtermelése döntÅ‘ részben külföldi részvétellel történik, és a befektetÅ‘k a korai idÅ‘szakban kevéssé érdekeltek a K+F tevékenységben. A K+F ráfordítások jelentÅ‘ségét felismerve, az utóbbi években az ír ráfordítás növekszik, míg a szlovákiai a magyarhoz hasonló mértékben csökken.

A veszélyeztetett 2002-es barcelonai célkitűzések között szerepel, hogy miközben a teljes K+F ráfordítást a GDP 3 %-ra növelik, ennek kb. kétharmadát az üzleti szféra fedezze. Ezt az arányt jelenleg csak az EU két országa: Finnország és Németország éri el. Mint azt a 3. ábrán láthatjuk, a nem-üzleti és az üzleti K+F ráfordítások között nemlineáris korreláció figyelhetÅ‘ meg. Alacsony (kb. 0,5 % GDP) nem-üzleti K+F ráfordítás mellett az üzleti szféra ráfordításai szerények, a GDP 0,2 %-a körüliek. A tudományos kultúra adott szintje elÅ‘feltétele az üzleti szféra K+F befektetéseinek, az innovációnak és az alkalmazásoknak. Az is egyértelmű, hogy nincsen olyan ország, amelyik a GDP 1,5 %-t elérÅ‘ teljes K+F ráfordítást mondhatna magáénak anélkül, hogy nem-üzleti K+F ráfordítása elérné a GDP 0,6 %-t. Ez egy világos határ, ez alatt tudásintenzív gazdaságról nem lehet beszélni. Az ábrán az is látható, hogy ebben az összehasonlításban Magyarország jelentÅ‘sen eltér a nemzetközi trendektÅ‘l: a hazai üzleti K+F ráfordítás kirívóan alacsony. Nálunk ez a GDP 0,23 %-a, ez alatt csak Bulgária, Lengyelország, Lettország, Románia és Szlovákia, valamint a régi tagországok közül Görögország található. Portugália és Törökország kevéssel, Spanyolország és Észtország jelentÅ‘sen, Csehország pedig imponáló mértékkel haladja meg. Ez az imponáló mérték azonban tipikus a fejlett országok között. Ebben a csoportban az üzleti K+F ráfordítás minden esetben meghaladja vagy legalább megközelíti a nem-üzleti részt. Magyarország az egyetlen olyan ország a táblázatban, ahol a teljes K+F ráfordítás megközelíti a GDP 0,9 %-t, de az üzleti rész a GDP 0,25 % -a alatt marad. Okai a rendszerváltás környékén keresendÅ‘ek, ekkor alakult át a magyar ipar szerkezete és szűnt meg a hazai ipar kutatóbázisa. A hozott technológián alapuló termelés nem igényelt komolyabb kutatási és fejlesztési tevékenységet, ezt az anyavállalatok túlnyomórészt külföldön végezték. A gazdaságpolitikai környezet azóta sem ért el lényeges javulást, ami jól mutatja, hogy a K+F tevékenység saját belsÅ‘ törvényeit követi, figyelmen kívül hagyásuk hosszú távú negatív következményekkel jár.

Összefoglalva: a magyar nem-üzleti szféra K+F ráfordítása (azaz lényegében a tudományos kultúra, infrastruktúra fenntartása) nemzetközi összehasonlításban megfelelt az ország gazdasági fejlettségének, de a 2003 óta tapasztalható folyamatos csökkentés közel vitte működÅ‘képessége határához. Kívánatos a trend megfordítása, ellenkezÅ‘ esetben prognosztizálható Magyarország hosszú távú leszakadása az EU átlagától. Ezzel szemben a magyar üzleti szféra K+F ráfordítása jelentÅ‘sen elmarad az ország gazdasági fejlettségébÅ‘l következÅ‘ szinttÅ‘l. Óvunk attól, hogy ennek korrigálása voluntarista módon, a kutatási kapacitás egy részének fejlesztési tevékenységgé konvertálásával történjék meg. Ez ellenhatású látszatmegoldás, mivel a kutatási infrastruktúra és a tudományos kultúra leromlása révén maradandó károsodást okozhat. Ha a több éve tartó negatív tendenciák eredményeként Magyarország nem-üzleti K+F ráfordítása a kritikus 0,5 % GDP érték alá kerül, akkor a nemzetközi trendek alapján nem várható az üzleti szféra hozzájárulásának növekedése. Ezt a növekedést megítélésünk szerint (a kedvezÅ‘ gazdasági környezet mellett) éppen a nem-üzleti K+F ráfordítás európai átlaghoz közelítése idézheti elÅ‘, a kutatási feltételek javítása révén.


Kulcsszavak: K+F, kutatásfinanszírozás, üzleti és nem-üzleti ráfordítás, nemzetközi összehasonlítás



1. ábra • a, Magyarország K+F ráfordítása 2005-ös euróban (pontok) és vásárlóerÅ‘ paritáson (PPS: körök). b, a nem üzleti szféra magyarországi K+F ráfordításai a GDP %-ában (pontok) és az EU25 átlaga (folytonos vonal). Forrás: Science and technology in Europe, 2006, 4.

2. ábra • a, a nem-üzleti szféra K+F ráfordításai a GDP %-ában az egy fÅ‘re számított (PPS-ben mért) GDP függvényében a világ különbözÅ‘ országaiban, Magyarországot a telt kör reprezentálja. b, a nem-üzleti szféra K+F ráfordításai egy fÅ‘re (PPS)-ben számítva az egy fÅ‘re számított (PPS-ben mért) GDP függvényében a világ különbözÅ‘ országaiban, Magyarországot a telt kör reprezentálja. (Forrás: az adatok 2004-esek vagy korábbiak: Zádori, 2006, 3.; Science and Technology in Europe, 2006, 4.; Brumfiel, 2006, 646.) PPS: VásárlóerÅ‘paritás. A PPS révén az árszínvonal-különbségek kiegyenlítÅ‘dnek, lehetÅ‘vé téve a GDP mértékének összehasonlítását+

3. ábra • Az üzleti szféra K+F ráfordításai a nem-üzleti szféra ráfordításai függvényében a világ különbözÅ‘ országaiban. Magyarországot a telt kör reprezentálja, az EU25 átlagát a csillag jelöli. A szaggatott vonal a 2002-es barcelonai célkitűzésnek felel meg. (Forrás: Science and Technology in Europe, 2006, 4.)



USA

37 800

363

0,96

1,63

2,59

Norvégia

37 700

336

0,89

0,86

1,75

Svájc

32 800

230

0,7



Dánia

31 200

312

1

1,63

2,63

Ausztria

30 000

369

1,23

1,03

2,26

Írország

29 800

140

0,47

0,73

1,20

Kanada

29 700

178

0,6



Belgium

29 000

220

0,76

1,17

1,93

Ausztrália

28 900

173

0,6



Hollandia

28 600

246

0,86

0,91

1,77

Japán

28 000

224

0,80

2,35

3,15

Nagy-Britannia

27 700

291

1,05

0,83

1,88

Németország

27 600

235

0,85

1,64

2,49

Franciaország

27 500

294

1,07

1,09

2,16

Finnország

27 300

284

1,04

2,47

3,51

Svédország

26 800

373

1,39

2,35

3,74

Szingapúr

23 700

190

0,8



Spanyolország

22 000

119

0,54

0,51

1,05

Görögország

19 900

86

0,43

0,15

0,58

Izrael

19 700

138

0,7



Szlovénia

18 300

115

0,63

0,98

1,61

Portugália

18 000

95

0,53

0,25

0,78

Dél-Korea

17 700

177

1,0



Csehország

15 700

96

0,61

0,67

1,28

Magyarország

13 900

92

0,66

0,23

0,89

Szlovákia

13 300

43

0,32

0,21

0,53

Észtország

12 300

68

0,55

0,36

0,91

Argentína

11 200

22

0,2



Lengyelország

11 000

43

0,39

0,19

0,58

Horvátország

10 700

71

0,66

0,48

1,14

Dél-Afrika

10 700

11

0,1



Lettország

10 100

25

0,25

0,17

0,42

Oroszország

8 900

53

0,6



Bulgária

7 600

28

0,37

0,14

0,51

Brazília

7 600

15

0,2



Románia

6 900

15

0,22

0,18

0,40

Törökország

6 700

26

0,39

0,27

0,66

Kína

5 000

26

0,52

0,79

1,31

India

2 900

15

0,5









EU(25) átlag



0,88

1,02

1,90


1. táblázat • Az országok egy fÅ‘re számított (PPS-ben mért) GDP-je, a nem-üzleti szféra egy fÅ‘re számított K+F ráfordítása, a nem-üzleti szféra K+F ráfordítása a GDP%-ában és a teljes K+F ráfordítás a GDP %-ában. (Forrás: az adatok 2004-esek vagy korábbiak: Zádori, 2006, 3.; Science and Technology in Europe, 2006).


Irodalom

Merkel, Angela (2006): German Science Policy 2006. Science, 313. 147.

Brumfiel, Geoff( 2006): The Scientific Balance Of Power. Nature. 439, 2, 646.

Schubert András – Tolnai Márton Az MTA kutatóhálózatának mérhetÅ‘ teljesítménye, hazai összehasonlításban. Magyar Tudomány. (megjelenés alatt)

Tolnai Márton (2006): Átlag feletti teljesítmény fél-pénzen (a magyar tudomány nemzetközi adatok tükrében). Magyar Tudomány. (megjelenés alatt)

Schubert András (2006): KiemelkedÅ‘ publikációs és idézettségi teljesítmények a magyar tudományban (2000-2005). Magyar Tudomány. (megjelenés alatt)

Science and technology in Europe, Statistical Pocketbook, Office for Official Publications of the Europian Communities, Luxemburg, 2006, ISSN 1725-5821, http://europa.eu.int

Zádori Zsolt (2006): Mit ér a tudós, ha magyar? HVG, http://hvg.hu/itthon/20060516tudosmagyarmta


<-- Vissza a 2006/9 szám tartalomjegyzékére


<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra