Magyar Tudomány, 2006/1 106. o.

Tudós fórum

Hargittai Magdolna

kutatóprofesszor, az MTA levelező tagja, MTA-ELTE Szerkezeti Kémiai Tanszéki Kutatócsoport - hargitta @ chem.elte.hu

Hozzászólás

a Magyar Tudomány 2005/11 számában megjelent, A jövő tudós női című íráshoz


Örömmel olvastam a Magyar Tudomány novemberi számában A Jövő tudós női című összeállítást. Az idézett cikkben is bemutatott "olló diagram" pontosan illusztrálja, hogy amíg az egyetemi hallgatók között általában több a nő, mint a férfi, addig az egyetemi tanári szinten arányuk már csak 10 % alatti. Ez nemcsak magyar jelenség, hanem nemzetközi, és nemcsak a tudományos életre jellemző. A nők arányának növeléséhez általában szükség van arra, hogy a döntéshozó testületekbe - legyenek azok államiak vagy akadémiaiak - nők is bekerüljenek. Ahhoz, hogy sikeresen hallathassák hangjukat és legyen hatásuk, legalább egyharmados részvételre van szükség. Az Európai Unió által felállított bizottságok is foglalkoztak ezzel a témával, és megerősítették sokak megfigyelését, hogy amíg csak férfiak vesznek részt döntéshozó testületekben, addig nagy az esélye annak, hogy különböző pozíciók betöltésére újra és újra férfit fognak választani, mert általában az emberek szeretnek olyanokat választani, mint önmaguk - egyszerűen nem látnak túl a saját megszokott körükön, nem vesznek észre másokat. A döntéshozó testületek összetételének megváltoztatása tehát az előrelépés fontos eszköze.

A tudományos fokozatok megszerzésében és az akadémiai tagságban azonban nem lehet adminisztratív intézkedésekkel biztosítani a haladást. Pozitív diszkrimináció alkalmazása ellenkező hatást érne el, és csökkentené a női tudósok elismerésének értékét. Ebben az esetben az egyetlen eszköz a figyelem felkeltése. A férfitársadalom nem rosszindulatból férficentrikus, hanem megszokásból. A figyelemnek a kiváló női kutatókra való irányítása segítheti a rossz beidegződések legyűrését.

Ugyancsak fontosnak tartom azt, hogy fiatal, pályaválasztó nők megismerkedjenek kiváló női tudósok pályájával, életútjával. Ebben a vonatkozásban a könyvkiadás és a többi média nagy segítséget nyújthat, illetve lehetőségeiket jobban ki lehetne használni. Fontos az is, hogy a fiatal, pályaválasztás előtt álló nők ne fogadják el azt a gyakran hangoztatott nézetet, amely szerint az ambiciózus nőknek választaniuk kell a boldog családi élet és a sikeres tudományos pálya között. Felül kellene vizsgálni olyan intézkedéseket és pályázási feltételeket, amelyek figyelmen kívül hagyják a nők sajátos helyzetét. Ebből a szempontból különösen a fiatal nők helyzete lehet hátrányos. Például egy harmincöt éves korhatár éppen azt az időszakot érinti, amikor a szülések miatt a női pályafutás kibontakozása a legnehezebb.

Befejezésül, ma is érvényesek Rosalyn Yallow orvosi Nobel-díjas fizikus szavai, amelyeket 1972-ben, díjának átvételekor mondott: "Az a tény, hogy nők olyan nehezen jutnak vezető pozíciókba részben szociális, részben professzionális diszrimináció következménye. [...] A világ nem engedheti meg magának, hogy elveszítse a népesség felének a tehetségét, ha meg akarjuk oldani azt a sok problémát, ami még vár ránk."


<-- Vissza a 2006/1 szám tartalomjegyzékére
<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra