Kisebbségkutatás - 2010. 4. szám

A nemzetiségek közötti kapcsolatok és rokon államok: a török kisebbség Bulgáriában, 1878-1940

Köksal, Yonca: Transnational networks and kin states: the Turkish minority in Bulgaria, 1878-1940. = Nationalities Papers, 38. vol. 2. no, March 2010. 191-211. p.

 

Köksal tanulmánya a muszlim és török kisebbség politikai aktivitásának fejlődését elemzi a bolgár állam kialakulásának első időszakában. Véleménye szerint a török identitás és a belőle fakadó politikai szerepvállalás alakulásában egymásba fonódó okok összetett rendszere játszott szerepet. Bulgária politikája, nemzetközi szerződések és az anyaállam egyaránt korlátozón befolyásolták a török kisebbség politikai mozgásterét. Amikor a befogadó ország és az anyaállam is hajlandó volt az együttműködésre, a kisebbség helyzete javult. Politikai és kulturális jogaikat elismerte és támogatta Bulgária. A befogadó és az anyaállam közötti viták az 1930-as években ezzel szemben az említett jogok egyre határozottabb elnyomásához vezettek. A bolgár állam megkísérelte beolvasztani a törököket a fő kulturális áramlatba, a politikából ugyanakkor kizárta őket, például a kisebbségi szerveződések és politikai összefogás tiltásával. Köksal írásában elismeri a nemzetközi és állami befolyásoló tényezőket, de a bulgáriai török kisebbség belső folyamataira helyezi a hangsúlyt. Azt elemzi, hogy a nemzetek közötti társadalmi kapcsolatokból hogyan fejlődött ki egy identitás-alapú politika. Ez a lentről felfelé irányuló megközelítés a kisebbségeket a cselekvő szerepében láttatja, nem csupán az állami elnyomás és beillesztési törekvések passzív elszenvedőjeként.

A határokat és nemzetiségi identitásokat megszilárdítani törekvő nacionalista politika a török kisebbség más nemzetiségekkel összefonódó kapcsolatainak hálójában fejlődött ki. A nemzetiségek közötti kapcsolatok és annak szereplői kettős szerepet játszottak. A politikai aktivisták egyre szélesebb körű elfogadottsága nemzetiségi szervezetek megalakulását tette lehetővé, melyek rendkívül fontos szerepet játszottak a nemzetiségi öntudat (újbóli) kialakulásában, és a nemzetiségek közötti kapcsolatok növelték a török kisebbség nevében folytatott politikai tevékenység intenzitását. A nemzetiségi szervezeteken keresztül a törökök lehetőséget nyertek közös igényeik beterjesztésére a bolgár állam felé. A nemzetiségek közötti kapcsolatok ugyanakkor vitákat és megosztottságot is hoztak, melyek korlátozták a kisebbség kollektív tevékenységének hatékonyságát. Mind Törökország, mind Bulgária a kisebbségek fölötti befolyása erősítésére használta ezt a megosztottságot.

Noha a török identitás számos különböző megnyilvánulását lehetett tapasztalni, szeparatista nacionalizmus soha nem kelt életre a bulgáriai török kisebbségben. Nem próbáltak elszakadni a bolgár államtól. Az elnyomás időszakában mindig a Török Birodalomba vagy Törökországba történő áttelepülést választották végső megoldásként.

A bulgáriai török kisebbség esete rámutat a nemzetiségek közötti kapcsolatok fontosságára, mind az államok között, mind egy-egy ország társadalmának a szintjén. Amikor a befogadó és az anyaállam egyaránt együttműködő, a kisebbség kedvezőbb helyzetbe kerül a befogadó állam politikai rendszerében, az anyaállamnak pedig kisebb a befolyása felette. De nem csak az államok szintjén fontos a nemzetiségek együttműködése, érvel Köksal. A társadalmi szintű kapcsolatok a nemzetiségek között, a politikai elit, az elgondolások, a szervezeti képességek elfogadása szintén befolyásolják a kisebbség politikai sikerességét. Ezek a kapcsolatok segítenek a kisebbségnek a befogadó állam politikájára adandó szervezett kisebbségi válasz kialakításában. Valójában az említett állami és a társadalmi szintű kapcsolatok metszéspontja a meghatározó a kisebbség politikai identitásának és cselekvőképességének alakulásában.


Dézsi Tímea