Kisebbségkutatás - 2010. 4. szám

Európához tartozni - az Immigrants and Minorities tematikus kiadása

Bressey, Caroline; Adi, Hakim (szerkesztők): Special Issue: Belonging in Europe. = Immigrants and Minorities, 28. vol. 2/3. no. July/November 2010.


A válogatás célja, hogy igazolja az afrikai diaszpórák összehasonlító történeti elemzésének létjogosultságát európai kontextusban. Olyan, európai országokra összpontosító tanulmányokat foglal magában, melyek a legritkább esetben fordulnak elő egy gyűjteményben. A benne összegyűjtött eredmények olyan embereknek köszönhetik létrejöttüket, akik szembehelyezkedtek a történelmi mítosszal, miszerint 1945 előtt nem beszélhetünk említésre méltó afrikai diaszpóráról Európában. A válogatás egyben azok munkáját igyekszik folytatni, akik már korábban elkezdték feltárni az afrikai diaszpórák történetét Európa keretein belül.

A válogatást nyitó tanulmány ("Mobilitás az angliai és walesi fekete lakosság munkalehetőségei terén a hosszú tizennyolcadik században" ) szerzője, Kathleen Chater, kutatásai során arra a megállapításra jutott, hogy az első történészek, akik a feketék nagy-britanniai jelenlétével foglalkoztak tényként kezelték, hogy a nagy-britanniai feketék, csakúgy mint gyarmati társaik, rabszolgaként éltek, egy gazdához voltak láncolva. Chater szerint ez a vélemény azóta változott már, de koránt sem tűnt el a köztudatból. Egy közel 4500 bejegyzést tartalmazó adatbázis felhasználásával, a tanulmány első- és másodgenerációs színes bőrű brit lakosok foglalkozását kutatja. Az eredmények tanúsága szerint az első generáció mobilitása az őslakos fehér lakosságéhoz hasonló, és ez a későbbi generációkban sem változik.

A modern kor hajnalán és még azt követően is sokáig, a feketék szembetűnő kivételeknek számítottak Európában. Dienke Hondius tanulmánya (" Nem idegenek többé - állampolgár-társak: Jacobus Eliza Capitein afrikai teológus hangja és álma Hollandiában" ) Jacobus Capitein és két másik férfi tapasztalatait és fogadtatását vizsgálja a tizennyolcadik századi Hollandiában. Mindhárman gyerekként érkeztek az országba. Capitein, aki az Aranypartról, a mai Ghána területéről származott, rabszolgasorba került, de később sikerült bejutnia befolyásos körökbe, melyek segítségével kiemelkedő oktatásban volt része, a Leideni Egyetemen teológusként végzett. A számos, európaiakkal kötött, mély barátsága és a munkájában tapasztalt kemény korlátozások között tátongó szakadék azonban egyértelmű. Ezek a párhuzamos, ugyanakkor egymásnak ellenmondó tapasztalatok magyarázzák nagy részben, hogy Capitein, sok társához hasonlóan, miért csak átmenetileg maradt Európában.

A válogatás következő írása (Jan Marsh: "Dolgozó alakok - munka a művészetben, 1800-1900" ) eredetileg illusztrációkkal gazdagon kibővített előadásként szolgált a 2005-2006-ban, Manchesterben és Birminghamben bemutatott, " Fekete viktoriánusok: feketék a művészetekben, 1800-1900" című kiállításhoz, mely a fekete ősök tizenkilencedik századi ábrázolását mutatta be festményeken és szobrokon keresztül. A tanulmány rámutat, hogy a reneszánsztól a modern korig bármikor, ha a hétköznapi élet került a művészet fókuszába, hiány keletkezett olyan modellekből, akik az európai származású modellek által meg nem jeleníthető vonásokat képviselték. Jan Marsh írása természetszerűleg a téma röviden összefoglalt bemutatása, elsősorban a tizenkilencedik századdal a középpontban, az említett műalkotások internetes fellelhetőségének precíz megjelölésével.

Caroline Bressey "Álláskeresés: feketék Nagy-Britanniában, 1860-1920" című izgalmas tanulmányában azt kutatja, szolgálhatnak-e értékelhető információkkal az adott időszakból származó archív újságok a fekete lakosság megélhetési körülményeiről. Noha Bressey elsősorban angol korabeli újságok apróhirdetési rovatait használja fel, néhány walesi és skót lap is feldolgozásra kerül. A tanulmányban kiemelt hirdetések két csoportba tömöríthetők: egyrészről férfiak és nők keresnek általuk munkát, másrészről jövőbeli munkaadók hirdetnek meg bizonyos pozíciókat. A hirdetések rövidek, alig néhány sorosak, mégis fontos szerepet játszanak: átmenetileg láthatóvá teszik a fekete nőket és férfiakat. Az okok, melyekre visszavezethető ezeknek az embereknek a megjelenése hirdetésekben, összetett kérdéseket vetnek fel fajok és identitás területén, illetve a rasszizmus munkavállalást befolyásoló hatásának tekintetében.

Sean Creighton tanulmányában ("John Archer és a munkáspárti politika Battersea-ben, 1906-32" ) az 1863-as, liverpooli születésű John Archer életét és munkásságát vizsgálja. Archer egy amerikai tartózkodást követően Londonba tért vissza, és a viktoriánus-edwardiánus városban éppen feltörekvő munkáspárt egyik legismertebb helyi politikusa lett. A tanulmány vázlatosan összefoglalja Archer személyes és politikai életútját, kiemelve azokat a pillanatokat, amikor faji és rasszista vonatkozású aggodalmai és munkáspárti elvei közelítettek egymáshoz. Creighton felfed számos kérdéses pontot a feketék munkáspárti politikára gyakorolt hatásának korábbi tanulmányozásában.

Az Immigrants and Minorities válogatásának következő írása ("Túlélés a nagyvárosban: az afrikai gyarmati bevándorlók küzdelme a megélhetésért és a beilleszkedésért a weimari Németországban" ) az afrikai származású bevándorlók sorsát vizsgálja a weimari köztársaság idején. Taglalja mindennapi tapasztalataikat és túlélési stratégiáikat a politikai elfogadottságért, az önmeghatározásért és a gazdasági talponmaradásért folytatott küzdelemben. Az afrikai diaszpóra jelenlétét csak addig nézték jó szemmel a német hivatalnokok, amíg az az elveszített német gyarmatok visszaszerzéséért indított propagandát támogatta. Németország súlyosbodó gazdasági nehézségei, illetve az egyre terjedő faji előítéletek hatására azonban, főleg az 1920-as években, az afrikai bevándorlók számára egyre küzdelmesebbé vált a megélhetés. Sokuk számára az egyetlen pénzkereseti lehetőség a színpad maradt, ahol leegyszerűsített karakterszerepeket alakítva saját „feketeségüket” kellett eljátszaniuk, tovább erősítve az előítéleteket, melyek szerint a fekete primitív vagy legfeljebb egzotikus.

Hakim Adi tanulmánya ("A Komintern és a fekete munkavállalók Nagy-Britanniában és Franciaországban, 1919-37" ) a Kommunista Internacionálé azon törekvéseit vizsgálja, melyekkel az afrikai és karib-tengeri származású munkásokat igyekezett szervezetekbe tömöríteni Európában, azon belül is elsősorban a címben említett két országban, a két világháború közötti időszakban. Adi véleménye szerint ezek a törekvések beilleszthetők a Komintern azon átfogó célkitűzésébe, hogy minden munkásra kiterjedő munkásmozgalmat szervezzen, a gyarmatokon is, és választ adjon a fekete-kérdésre - azaz felszabadítson minden afrikai származású embert. Az írás külön hangsúlyt fektet az afrikai és Karib-térségből származó kommunisták és az álltaluk alapított szervezetek szerepére. Szemlélteti, hogy a kommunistáknak köszönhetően születtek meg az első munkásmozgalmi szerveződések Európa afrikai diaszpóráján belül, ami, Adi kutatásai tanúsága alapján, nem kis részben annak is köszönhető, hogy a fekete bevándorlók tartozni vágytak valahová, és ez a közösség lehetett akár a munkások nagy családja is.

A második világháború során jelentősen megnőtt a Nagy-Britanniában élő és dolgozó fekete lakosság száma. A szigetország már meglévő fekete lakosságát a birodalom más területeiről érkező háborús önkéntesek és az Egyesült Államok mintegy 130000 fekete katonája egészítette ki. A válogatás záró írásában ("Harc a rasszizmus ellen: fekete katonák és munkások Nagy-Britanniában a második világháború alatt" ) Gavin Schaffer azt elemzi, a brit kormány és a brit közvélemény hogyan fogadta ezeket a közösségeket, a fehér megkülönböztetettség és felsőbbrendűség elvei milyen mértékben befolyásolták a fehér brit közösség viszonyát a fekete munkásokhoz és katonákhoz. Külön figyelmet szentel annak, hogy a faji keveredéstől való félelem mennyire ásta alá eredendően a fehér közösségek viszonyulását a növekvő számú fekete lakossághoz.

Dézsi Tímea