Kisebbségkutatás - 2010. 4. szám

Törökország ázsiai, közel-keleti irányú kapunyitása mint az EU leendő délkeleti hídfőállása

Himmelreich, Jörg: Gute Nachbarschaft. Die Türkei entwickelt sich zur regionalen Drehscheibe. = Internationale Politik. Jg. 2010. N. 2. 62-66. p.


Törökország EU-csatlakozása a csatlakozási folyamat megkezdése óta több oldalról úgyannyira vitatott kérdés, mint volt annak előtte. A feltételek soros teljesítése nem egyszer kívánni valókat hagy maga után. Szerencsés kivétel: sorozatosan jelesre vizsgázó szomszédságpolitikája. Törökország mostanra végleg kilépett korábbi elszigeteltségéből, amelyben a háború után, nyugati partnersége mellett (NATO, Európai Gazdasági Közösség), közvetlen szomszédaihoz bizalmatlan vagy egyenesen ellenséges viszony fűzte. A kibontakozás motorja Erdogan miniszterelnök régi híve és tanácsadója, Davutoglu, legújabban külügyminiszter, akit tisztelői a „török Henry Kissinger”-nek neveznek.

Az ősriválisként számon tartott Iránnal - a laicista rendszerrel kibékíthetetlen teokratikus berendezkedése ellenére - a gazdag olaj- és gázkincs köré fonódó gazdasági érdekazonosság vezetett a közeledéshez, ami szoros partneri együttműködésben tetőzik a Földközi-tenger melléki Ceyhan kikötőbe tartó olajvezeték közös építésében, egyidejűleg a türkmén gáz iráni területen keresztül történő Törökországba juttatásával. Irán jelenleg Oroszország és Ukrajna után Törökország harmadik legfontosabb kereskedelmi partnere. Érdekközösség alakult ki a kurd terrorista sejtek semlegesítését illetően is. Részben ennek fejében tartja távol magát a török fél az iráni nukleáris fejlesztés nemzetközi elutasításától, NATO-kötelékeitől függetlenül egy esetleges Irán elleni csapás előtt a maga légterét lezárva.

A négyszáz éves oszmán-török uralmat (1516- 1920) elszenvedő Szíriával a II. világháború után is kiújult egyenetlenség helyére is a közeledés és békülés politikája lépett. Azok után, hogy a független szír állammal szemben az izraeli-arab konfliktus kapcsán török részről nem kevés gond merült fel, Törökország szíriai-izraeli vonatkozásban több szakaszon is békéltető szerepet vállalt. 2009-ben végül vízummentes forgalom tárgyában jött létre egyezményt, ami sokat enyhít Szíria jelenlegi nemzetközi elszigeteltségén. Ugyanakkor a bizalom ma már kevésbé jár ki Izraelnek, mellyel korábban a laicista politika hullámhosszán szinte mindenkinél közelebb álltak egymáshoz.

Az Irakhoz fűző viszonyt korábban, már Husszein idejétől, fegyveres incidensek terhelték, melyekre főként török részről iraki kurd területek ellen került sor a törökországi kurd szeparatizmus fő utánpótlási vonalának elvágása érdekében. Ennek végre kihúzza a méregfogát a törökországi kurd politikában kirajzolódó - Brüsszel által feltétlenül megkívánt - váltás, ami szerint Erdoganék megpróbálják most már politikai eszközökkel kezelni a kurd nemzeti mozgalmat. A békítő politika elemeként egyeztetések folynak az iraki kurd autonóm állammal, ami egyben a két szomszédos országot magasabb szinten is közelebb hozza egymáshoz. Törökország egyébként már az iraki háború befejeződésének első pillanatától segíteni igyekezett a stabilizációt, egyebek között a szembenálló szunnita-siita érdekek közötti egyeztetéssel. Az iraki stabilizáció török szemszögből egy jelentős nagyságrendű piac megnyerése érdekében is rendkívül fontos.

A közös olaj- és gázvezeték projekttel a nyelvi-kulturális testvériség jegyében eleve elkötelezett Azerbajdzsán is további, szoros török partnerré válik a térségben. A partnerség jegyében egyúttal közvetítést is elvár - Örményországgal - a két kaukázusi állam között vitás Hegyi-Karabah ügyében. Azerbajdzsán pontosabban arra gondol, hogy az örmény irányban is elkerülhetetlen török közeledést kössék össze a vitás területtel kapcsolatos egyezkedéssel. Egyébiránt valamennyi szomszédsági kapcsolat közül az egyik legnehezebb rendezési feladat az örmény-török megbékélés. Nos, ehhez az első lépés megtörtént: a két ország előjegyzésbe vette a határok kölcsönös megnyitását és a diplomáciai kapcsolatok felvételét. Az örmény fél egyelőre még feltételeket támaszt (a népirtás bűnének elismerése!), de a török nacionalisták is ellenvéleménnyel élnek.

Törökország látványos szomszédságpolitikai nyitása a térség imponáló biztonságpolitikai fejleménye, a kapcsolatok további fejlődésével valódi nyeresége lehetne egy Törökországgal kibővített, egyben Ázsia, illetve a Közel-Kelet felé bejáratott hídfővel bíró Európai Uniónak. Annál kecsegtetőbb a távlat, mivel a tagjelölt több helyi partnerével energiapolitikai együttműködésre lépett. Ebből az együttműködési körből nő ki már is egyebek mellett az Európát Közép-Ázsiával összekötő Nabucco-projekt is, melynek megvalósulása oldhatná Európa egyoldalú energiapolitikai függését Oroszországtól. Törökország mindenesetre a Déli Áramlattól sem tagadja meg partneri együttműködését, amivel nem utolsósorban orosz kapcsolatait mélyíti.

Komáromi Sándor