Kisebbségkutatás - 2010. 4. szám

Harcra fel az ország sok baja ellen! - Jobboldali fordulat a magyar politikában

Fehér, Dániel: Magyarische Malaise. = Blätter für deutsche und internationale Politik. Jg. 2010. No. 6. p. 23-26.


A 2010. évi magyarországi parlamenti választások eredményeinek szentelt gyorskommentár (a júniusi folyóiratszámban), bemutatva a korántsem váratlan, nagyarányú jobboldali, FIDESZ-KDNP-győzelem, valamint a szélsőjobb előretörés számszerűségeit, lényegre törő értékelést ad a német olvasó számára a magyar politikai erőviszonyokban bekövetkezett radikális váltásról.

A fordulat eszerint alapvetően a két cikluson át kormányzó balliberális oldal neoliberális gazdaságpolitikájának egyenes következménye, miután a nemzetközi pénzügyi válság nyilvánvalóvá tette fenntarthatatlanságát. Ezen a ciklus további tartamára felhatalmazott válságkezelő, szakértői kormány sem sokat segített. A balliberális politika egész ideje alatt képtelennek bizonyult a rendszerátalakítás válságjelenségeinek visszafordítására. Ezt mindenekelőtt a fokozódó szociális leszakadás, a megfogyatkozó kvalifikált munkaerőkínálat, hátterében a szakképzés és általában az oktatás irányvesztése, ugyanígy az ellehetetlenülésig leromló egészségügy bánta. A forintgyengülést a devizahiteles polgárok százezrei alaposan megszenvedték. A kormányfő „hazugságbeszédével“ kompromittált, utolsó időszakában már kisebbségben kormányzó erő végső tekintélyvesztéséről a fővárosi vállalatoknál és másutt kipattanó, sorozatos korrupciós botrányok, a pártkasszát gyarapító pénzügyi tranzakciók gondoskodtak. A megelőző helyhatósági, valamint utolsó EU-választásokkal már második helyre szorult Szocialista Párt belső megújulás nélkül nem egykönnyen heveri ki katasztrofális vereségét az abszolút győztes jobboldallal szemben.

A Jobbik elnevezésű, az EU-választásokon már sikerrel szerepelt szélsőjobboldali pártformáció a Magyarországon is kritikus romakérdést lovagolta meg, az általános idegenellenes retorika mellett főként ezzel nyert aránylag új pártként előkelő harmadik helyezést a parlamenti választásokon. A roma társadalom - közvetlen környezete számára valóságos tehertételt jelentő - hatványozott kulturális és anyagi elnyomorodása, szociális gettósodása a rendszerváltást követő valamennyi kormány, az egész politikai osztály folyamatos mulasztásának terhére irandó. A Jobbik mégoly kétes, fésületlen ígéretei a „cigánybűnözés“ megfékezésére, illetve az időközben törvényen kívül helyezett „gárda“-alakulat felvonultatása ebben a környezetben erőteljesen hatottak, és ez vidékenként a szocialistákét is felülmúló szavazatszámot hozott számára. Általános vélekedés szerint ezzel a sikerrel, különös tekintettel a középjobb vezető erő átfogó győzelmére, tartalékai egyelőre ki is merültek, és belső ellentétei mentén a továbbiakban akár az osztódása is elindulhat.

Eredményhányadában nem jelentős, első nekifutásához képest mégis meglepő és imponáló siker az újdondász, „Lehet Más a Politika“ beszélő nevet választó „ökopolitikai“ párté, amely a szétforgácsolódó liberális párt romjain különböző jogvédő és környezetvédő csoportokból állt össze. Kérdés: milyen távlatra hitelesített összetétellel és programmal. Jó szereplését talán kommunikációs leleményének köszönhette, amivel az egymással iszapbirkózásba keveredett jobb- és baloldali nagy párttlal szemben a tiszta lappal indulás illúzióját keltette. Sokan nem hisznek a túlélésében, mások viszont hosszabb távon a baloldalon létrejött vákuum kitöltését várják tőle.

A szocialistákkal, a Jobbikkal és az LMP-vel mint ellenzékkel szemben immár kétharmados többséggel rendelkező FIDESZ-KDNP előtt tág lehetőségek nyílnak a szuverén, akadálytalan kormányzásra. Az első berendezkedés - a nyolc minisztériumra szabott erőkoncentráció - pillanatában még nem látható: az óriási erőtöbblettel felhatalmazott, régi-új kormányfő hova, merre is kíván indulni. Választási programja ugyanis, körülbelül Angela Merkel egykori választási kampányáról mintát véve, rejtőzködően szűkszavú volt annak érdekében, hogy reménybeli szavazótáborát maximálisan együtt tartsa. A „szavazófülkék forradalmának“ bizonyságával a „nemzeti együttműködés“ politikáját meghirdetve szerteágazó és átfogó intézkedések tervét villantotta meg, melyek valóra váltása a közeli jövőben indulhat meg. Remélhetőleg hasznos, az ország megannyi baján segítő döntések születnek. A kialakuló új politika főirányát tekintve mindenesetre nagy valószínűséggel a piac egyeduralma, a globális kényszerek ellen küzd majd.

Komáromi Sándor