Kisebbségkutatás - 2010. 4. szám
A nemzeti kisebbségekhez tartozó egyének biztonságának mérése:
Az FCNM államokon belüli megvalósulásának vizsgálatára alkalmazható mutatók
Malloy,Tove, Medda-Windischer, Roberta and Lantschner, Emma: Measuring the security of persons belonging to National Minorities: Indicators for assessing the impact of the FCNM in its State Parties = Security and Human Rights, 2009, 4.No 277-293.p.
Bevezetés
Az európai biztonság kérdése szorosan kapcsolódik a nemzeti kisebbségekhez tartozó egyének biztonságának kérdéséhez. Ennek a felismerésnek az eredményeként az Európai Bizottság utasította a Miniszterek Tanácsát, hogy állítson össze egy keretegyezményt, amely azokat a kisebbségvédelmi alapelveket tartalmazza, amelyeket az egyes államoknak tiszteletben kell tartaniuk. Így született meg a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezmény (Framework Convention for the Protection of National Minorities - a továbbiakban FCNM -).
Jelen tanulmány annak a vizsgálatnak az eredményeit kívánja összegezni, amely az FCNM Titkárának felügyelete mellett zajlott a keretegyezmény megvalósulásának feltérképezéséhez szükséges mutatók kialakítása tekintetében. A továbbiakban tárgyalt mutatókat három fő területre oszthatjuk: I. politikai diskurzus; II. törvénykezés; III. bírói gyakorlat. Fontos kihangsúlyozni, hogy a felsorolt mutatók empirikus alkalmazásakor e három területet nem szabad különállóként kezelni, sokkal inkább egymással összekapcsolódó folyamatként kell felfogni.
A politikai diskurzus mutatói
A politikai diskurzust nem tekinthetjük kizárólag a nyilvános vitákban megjelenő érvek rendszerének. Összefüggésben van az intézmények működésével is.
A fejezetben leírt mutatók két fő tematikus területre oszlanak: 1. kormánydöntések és kormányzati gyakorlat; 2. közéleti viták.
Az eszközök kiválasztása után a kormányhivatalok megvalósíthatják azokat a cselekvéseket, amelyek az FCNM által megfogalmazott elvek gyakorlatba ültetését célozzák. Szerencsés esetben ezekbe a programokba a kisebbségeket is bevonják. A programok hatékonyságát pedig teljesítménymutatók segítségével mérhetjük. A kormányzati cselekvések mérésének mutatói négy csoportba oszthatók: 1. intézményesített kultúrközi párbeszéd; 2. a megismertetésükre tett erőfeszítés; 3. finanszírozási hozzáállás; 4. középpontba állításukra tett erőfeszítés. Ezek a mutatók együttesen írják le, milyen cselekvéseket valósít meg egy adott kormányzat az állandó konzultációs mechanizmusok kialakítására, új a nemzeti kisebbségekkel foglalkozó kormányhivatalok felállítására, az ombudsman intézményének létrehozására stb.
Az emberi és kisebbségi jogokról szóló közéleti viták nagy valószínűséggel szintén a központi kormányzattól, és a politikai elittől indulnak el. Az FCNM megvalósulásának mérésére a közéleti viták esetében fontos szerepe van az akadémiai intézeteknek és a független monitoring szervezeteknek egyaránt. A közéleti viták kiértékelésére öt mutatót tudunk felhasználni: 1. parlamenti politika; 2. helyi politika; 3. rasszizmus és idegengyűlölet; 4. nem intézményesített interkulturális párbeszéd; 5. nyilvánosság. A nemzeti kisebbségek részvétele a közéleti vitákban természetesen alapvető joguk.
Törvénykezési mutatók
Az FCNM rendelkezései tág teret hagynak az egyes államoknak arra nézve, hogy a benne foglalt normákat milyen módon kívánják érvényre juttatni, és milyen formában jelenítik meg azokat saját törvényalkotásukon belül. Kezdetben a jogi védelem elsősorban a megsemmisüléstől (élethez való jog), és az etnikai, nyelvi, kulturális, vagy vallási diszkriminációtól való védelmet jelentette. Később született meg a felismerés, hogy a kisebbségeknek jogot kell biztosítani nyelvük, kultúrájuk, vallásuk ápolására (az identitáshoz, és különbözőséghez való jog). Az identitáshoz való jog meglétét a következő mutatókkal mérhetjük: 1. nyelvhasználati jog; 2. oktatáshoz való jog; 3. vallásgyakorlás joga; 4. médiajog.
A nyelvhasználathoz való jog meglétét világosan mutatja, hogy az adott kisebbséghez tartozó egyénnek lehetősége van-e anyanyelvén jogorvoslatért folyamodni, vagy nyelvének megfelelő szabályok szerint használhatja-e saját nevét.
Az oktatáshoz, pontosabban az anyanyelvi oktatáshoz való jog a kisebbségi iskolák, és tananyag meglétén, vagy meg nem létén mérhető a legkönnyebben. Fontos továbbá a megfelelően képzett anyanyelvi oktatók biztosítása is.
A vallásgyakorlás joga szorosan összefügg a gondolat és véleménnyilvánítás szabadságával.
A média jogok meglétének mérésére szolgáló mutatók jelzik, hogy milyen mértékben kap egy adott nemzeti kisebbség médiafelületet a közszolgálati struktúrán belül.
A bírói gyakorlat mutatói
A bírói testület feladata a törvények értelmezése és gyakorlatba való átültetése. Ebből következik, hogy a bírói gyakorlat során kialakulhat egy kisebbségbarát, vagy éppen ellenkezőleg kisebbségellenes ítélkezési környezet.
Az FCNM bírói gyakorlatban való megvalósulásának méréséhez az első mutató a bíróságok kisebbségi kérdésekkel szembeni érzékenységét jelzi.
A második mutató a bírósági munkába bevont kisebbségi munkaerő meglétéről és számáról ad tájékoztatást. Az FCNM tanácsadó testülete többször rámutatott, hogy a bírósági munkában résztvevő kisebbségi személyek alacsony száma csökkenti a kisebbségek bizalmát a bírói gyakorlattal szemben.
A harmadik mutató az anyanyelvi jogorvoslat meglétéről vagy annak hiányáról számol be. A kisebbségekhez tartozó személyek komoly hátrányba kerülhetnek a többségi társadalom tagjaival szemben, ha kizárólag a többségi nyelven fordulhatnak jogorvoslatért.
Az egyes államok alkotmányai természetszerűleg különbözőféleképpen viszonyulnak a nemzetközi joghoz, és ez felveti annak a kérdését, hogy a nemzetközi egyezmények milyen helyet töltenek be az egyes országok törvénykezési hierarchiáján belül. Ennek a kérdésnek a vizsgálata azt is jól körvonalazza, hogy milyen hatást gyakorol az FCNM a formális bírói gyakorlatra.
Következtetés
A cikkben bemutatott mutatók segíthetnek az FCNM kormányzati viselkedésre, törvénykezésre, és bírói gyakorlatra kifejtett hatásának vizsgálatában. A nemzetközi normák tudatosítása, és elfogadásuk mértéke jelzi, hogy mennyire érezhetik magukat biztonságban a nemzeti kisebbségek tagjai egy adott államon belül. Az általunk felsorolt mutatók az FCNM kormányzati folyamatokra gyakorolt hatását mérik, és nem nyújtanak biztosítékot a kisebbségekhez tartozók egyéni védelmére. Ez a következő lépés kell legyen.