Kisebbségkutatás - 2010. 4. szám

Két szakértő - röviden a népszámlálás hasznáról

Alkalmas-e a népszámlálás a kisebbségi és nyelvhasználati adatok gyűjtésére a lakó népességen belül?


Dr. Trócsányi Sára (adatvédelmi szakértő, Országgyűlési Biztosok Hivatala): Nem lévén az ügyben szakértő, csak az általános érdeklődő válaszát tudom nyújtani: Szerintem alkalmas lehet a népszámlálás a kisebbségi adatok gyűjtésére. Ennek azonban egyik feltétele, hogy az érintett szervek/szervezetek és a média igyekezzék az adatgyűjtés iránti bizalmat erősíteni és csak a szükséges hangerővel harsogni az aggályokat.

Dr. Melegh Attila (demográfiai szakértő, KSH Népességtudományi Intézet) Értéke korlátozott, de mindenképpen hasznos adatfelvétel. Tisztában vagyok azzal, hogy maga a népszámlálás, és főképp annak belső etnikai és nyelvhasználati kérdései hatalmi szempontból nem semlegesek, sőt egy komoly történeti problématömeggel megterhelt hatalmi játszma részét képezik. A 18. századtól a cenzus politika mindig nagyon komoly gondot jelentett abból a szempontból, hogy fel lehet használni különböző kisebbségvédelmi és kisebbségellenes akciókra, illetve a megjelenés (lám, ennyien vagyunk és ilyen problémáink vannak) versus az elnyomás, eltüntetés eszköze lehet (alig vallja valaki magát ennek stb, a többes identitásból egyes identitás lesz). Fontos azt is látni, hogy az etnikai minőség az egy relációs minőség az emberi társadalmakban (nem önmagunkban, hanem relációinkban teszünk szert etnikai azonosságokra), és a népszámlálás fenntartja a statisztikai illúziót, hogy ezek egyedi jellemzők. Tehát tudomásul kell vennünk, hogy az adott hatalmi térben ezek az adatok terheltek, manipuláltak, mégsem lehetünk meg nélkülük. Az érvek a következők:

  1. A felvétel teljes körű, olyan népességeket érünk el, akiket aligha ennek hiányában. Kellően nagy számban bekerülhetnek olyan csoportok a látótérbe, akikre mintát sem tudnánk tervezni, mert kicsi számuk miatt kiesnek más mintavételen alapuló vizsgálatból, illetve adatvédelmi okokból nem is tudjuk megkeresni őket közvetlenül.

  2. Az adatfelvétel anonim és nem válik így szükségessé, hogy etnikai adat kerüljön az adminisztratív rendszerekbe, amely már komoly aggályokat kelt minden történetileg tudatos társadalomkutatóban.

  3. Minden manipuláltság ellenére „valós” minták is felszínre kerülhetnek, amelyek más forrásokkal együtt már rendkívül fontos betekintést nyújtanak fontosabb társadalmi folyamatokba (pl. munkaerőpiac, lakáshelyzet versus „etnikai” háttér). A népszámlálás nélkül kisebbségi csoportok társadalmi jellemzése rendkívül nehéz.

  4. Hosszú távú adatsorok jönnek létre és ezek máskülönben (ha egyáltalán van azonos minőségű adathalmazsor) rendkívül költséges adatsorok lennének.

Ez utóbbi érvek együttesen már azt jelentik, hogy az aggályok ellenére fontos adatforrás és ha valamin gondolkodni kell, akkor az az adatfeltétel minőségének javítása. Erről a harmadik kérdés kapcsán írok majd.


Használta-e és milyen sikerrel a népszámlálás (2001) kisebbségi adatait?

Erre a kérdésre érdemben csak Melegh Attila tud válaszolni, mivel a másik szakértőnek ilyen feladatai, munkája még nem volt.

Dr. Melegh Attila: Másodlagos elemzésben használtam és fontos jövőbeni szándékaim is vannak ezekkel kapcsoltban. A népszámlálás olyan adatforrás, amelyhez mindig vissza lehet térni. Történészként mondhatom, hogy pl. az 1900-as népszámlálás vallási adatainak összekapcsolása anyakönyvekkel a doktori disszertációm egyik legjobb módszertani újítása volt és segített megfogalmazni pl. a felekezeti osztály fogalmát. Tehát lehet, hogy húsz év múlva fogom csak használni (ha addig nem esem ki magam is a népszámlálás köréből), de mindenképp vissza fogok térni rá.


Megfelelő-e az adatvédelem (és méltóságvédelem) a népszámláláskor, mit jelenthet a számlálóbiztos jelenléte?

Dr. Trócsányi Sára: Megítélésem szerint megfelelő az adatvédelem, méltóságvédelem az eddig ismert előkészületek során. 2001-ben az Adatvédelmi Biztos Irodájához kevesebb mint 20 írásbeli panaszügy érkezett e tárgyban, melyből mindössze 1 fejezte ki aggályait a nemzetiségről, vallásról szóló adatok felvétele miatt. Az összes többi aggodalma az volt, hogy vajon más hatóságok/szervek nem veszik-e át a KSH-tól az egyedi adatokat (ld. egyéni vállalkozó, vagyoni javak). Hasonló volt az abban az időben telefonon érkező (lényegesen több) kérdés tartalmi aránya. Az említett egy panaszosnak Majtényi László adatvédelmi biztos egyebek mellett a következőket írta: „Kérem, hogy a tragikus történelmi előzmények ellenére tekintsen bizalommal az adatgyűjtésre és az adatgyűjtőkre, (...)”. Valami ilyesmit várok az ügyben részt vevőktől.

Meggyőződéses és hivatásos adatvédőként (vagyis nem demagógiából) úgy vélem, hogy a - főként - kereskedelmi televízió- és hírcsatornák sokkal gyakrabban és sokkal súlyosabban sértik meg különböző rendkívüli eseményekről, bűnügyekről szóló tudósításokban az érintettek különleges adatainak védelméhez, emberi méltóságuk védelméhez fűződő jogait. (Ld. deutschlandsbergi buszkatasztrófa, pályán haldokló sportoló a címoldalon, a Kislétán meglőtt gyermek röntgenfelvételének közzététele és még sorolhatnám.) Nem gondolom, hogy a népszámlálástól kellene félteni a jogokat, és védelmüket.

Dr. Melegh Attila: Módszertani szempontból mind az online mind pedig a kérdezőbiztos is felvet problémákat ilyen adatok esetében. Az előnyök és a hátrányok egy-egy rendszerével van dolgunk.

Az online kérdezés védettebb (mondjuk nem az elektronikai kémkedés szempontjából) és könnyebben vállalhatóvá tesz „kényes” identitásokat. Mindeközben nem a marginalizált csoportok töltik ki ily módon a kérdőívet, hanem a védettebb csoportok. Másrészt pedig bíztat a cenzus ezen részének kigúnyolására. Félek több piréz lesz mint gondolnánk.

A kérdezőbiztos „normalizál” foucault-i szempontból, mégis azt feltételezem, hogy ezen egyszerűen feltett kérdések esetében megengedi, hogy az „elsődleges” identitások (azaz más helyzetekben már vállalt identitások) megjelenjenek. Segíthet a „nem válaszolok” helyzet kikerülésében.

A védelem szempontjából azt kell végig gondolni, hogy kik a kérdezőbiztosok, milyen nyilatkozatot kell aláírniuk és milyen módon ellenőrizhetjük őket az adatmanipulálás, lopás és más célú felhasználás szempontjából. Pártbeli listáknak nem kellene gazdagodnia ilyen adatokkal és erre érdemes költeni. Független etikai biztosságnak kellene működnie és minden kérdezettnek át kellene adni a vonatkozó telefonszámot.


Kell-e tudni a migránsok nemzeti és nyelvi megoszlását. Minek?

Az adatvédelmi szakember csak annyit jelzett, hogy bizonytalan abban, a migránsok adatait a népszámlálás útján milyen módon lehetne használható formában felvenni, de valószínűleg fontos lenne. „A használható alatt azt értem, hogy adatvédelmi aggályok, fenyegetettség/üldözöttség-érzés nélkül.”

Dr. Melegh Attila: Igen fontos tudni, mert az állampolgársági adat mellett tudni kellene, hogy a török állampolgárság mellett mondjuk kurd identitású-e az adott bevándorló. Vagy esetleg azeri anyanyelvű az Ukrajnából érkezett migráns, csak családja már korábban áttelepült Bakuból. Arról nem is szólva, hogy bevándorlóink egy jelentős része magyar anyanyelvű és ez az identitás sokat jelent a beilleszkedés szempontjából. Megjegyzendő, hogy éppen most kerülnek ki ezen migránsok a bevándorlói státuszból, bár talán éppen a népszámlálás fogja megengedni, hogy lássuk külföldi születése mellett az anyanyelvi helyzetét. Esetleg megmondja, ha valóságosan nem is magyar az anyanyelve. Kár, hogy a népszámlálás készítői terjedelmi okokból elzárkóztak abbéli népszámlálási javaslatunktól, hogy a magyar állampolgárság megszerzésének idejét megkérdezzük a népszámlálás során. Prófétai módon láttuk előre, hogy a helyzet meg fog változni.