Kisebbségkutatás - 2010. 2. szám

Magyarország: egy elkerült csőd krónikája – Beszélgetés Bajnai Gordonnal


Rosenzweig, Luc: Hongrie: chronique d’une faillite évitée. Entretien avec Gordon Bajnai. = Politique internationale, 2009, no. 124, 121–130. p.


(A cikk szerzője újságíró, a le Monde című napilap németországi, majd belgiumi tudósítója. Önálló kötetei jelentek meg Ariel Sharonról [2006], illetve Parfaits Espions [2007] címmel.)


A 41éves Bajnai Gordon 2009. április 14-én lett Magyarország miniszterelnöke. A parlamenti szavazáskor a jobboldal nem volt jelen. Bajnai, a versenyszférából érkezett, 2006 óta Gyurcsány Ferenc szocialista kormányának tagja volt, előbb mint az infrastruktúráért, majd a pénzügyekért felelős miniszter. A nemzetközi bankvilág válságába sodródott Magyarország gazdaságát az Európai Közösségek banki intervenciója, illetve a Nemzetközi Valutaalap fellépése mentette meg, ugyanekkor mély politikai válság alakult ki az országban.

A jobboldal, a korábbi miniszterelnök, Orbán Viktor, a Fidesz pártelnöke vezetésével előrehozott választásokat követelt, míg Gyurcsány, a parlamentben konstruktív bizalmatlansági szavazást kért saját személye ellen, amelyet meg is kapott a kétharmados többségben lévő szocialistáktól. A választások tehát 2010. áprilisa előtt aligha mehettek végbe. Bajnai Gordon az addig tartó időre vállalkozott a miniszterelnöki szerepre. Ez a népszerűtlen intézkedések keresztülvitelét jelentette a pénzügyi egyensúly visszanyerése érdekében. Jelképesen 1 forint fizetést vett föl miniszterelnöki tevékenységéért.


  • Fölidézné-e az olvasók számára azt a politikai kontextust, amelyben a miniszterelnöki székbe ült 2009. április 14-én? – Ezzel a kérdéssel indította az újságíró a beszélgetést.

  • Magyarországot 2008 szeptemberétől érte el a gazdasági világválság, de minden korábbinál erőteljesebb módon. Úgymond, kihozta a korábban nem megoldott strukturális hibákat. Gyurcsány márciusban döbbent rá erre, s akkor lemondott. Nem bízott abban, hogy saját kormánya keresztül tudja vinni a népszerűtlen intézkedéseket. A liberálisok és a szocialisták ekkor arra szövetkeztek, hogy a következő parlamenti választásokig válságkezelést visznek végbe.

  • Meg tudná-e magyarázni részleteiben, miért volt sebezhetőbb a magyar gazdaság, mint mondjuk, a szomszédos cseh vagy lengyel?

  • Magyarország jelentősen csökkentette államháztartási hiányát, egészen 3 százalékra, mert szeretett volna belépni az euró-övezetbe, s a maastrichti követelmények ezt írták elő. Sajnos, az ugyancsak előírt növekedési ráta azonban 2 százalékra esett vissza ugyanekkor. Így következett be az a helyzet, hogy az éves államháztartási hiány mára 80 százalékos lett, a hamis növekedési adatok miatt a forint válságba került és jelentéktelenné lett. Ezzel a hazai és nemzetközi befektetők bizalma megrendült, s az egész bankrendszerünk válságba került. Célunk tehát az országot ismét versenyképessé tenni, növekedési pályára állítani, és két ponton is az európai átlag fölé emelni.

  • Melyek a legfontosabb reformintézkedések?

  • Az általam vezetett kormány csak rövid távra vállalkozott. Mindössze egy évet vállaltunk. A nyugdíjreformmal kezdtük. A folytatás a szociális segély rendszere lehetne, amellyel arra kellene ösztönözni a munkavállalókat, hogy inkább munkát vállaljanak, semmint segélyből éljenek. Ezen a téren Magyarország a leggyengébbek között található Európában. A következő lépés az adók csökkentése lenne. Mindeddig olyan és annyi emberre terheltük az adókat, akik nem tudnak már többet fizetni. Ezen változtatni kell. Összességében: azt kívánjuk mind a külfölddel, mind a belfölddel tudatni, hogy a bejelentett reformokat végre tudjuk hajtani.

  • Önök ’szakértői kormányként’ léptek színre, jelezve, hogy szakítanak a rendszerváltás óta fellépő, jobb- és baloldali politikai kormányzás gyakorlatával. Milyen ismérvek alapján választotta meg a minisztereit?

  • Amikor szembesültem a kormányalakítás gondjával, tudtam, hogy szakértő, politikus személyiségekre lesz szükségem. Magam nem tartozom egyik párthoz sem, így reméltem, hogy a kulcshelyekre szakmai elismertségük miatt kerülnek majd megfelelő emberek. Ilyennek tartottam Oszkó Pétert, aki a Deloitte audit-céget vezette addig, a gazdasági miniszter Varga Istvánt, aki a Shell-Hungária első embere volt, és a korrupcióellenes Transparency International tanácsadója, vagy Hónig Péter infrastruktúrális minisztert, aki az energia szektorban vezetett vállalatokat. Balázs Péter külügyminiszter pedig az első brüsszeli hivatalnokunk volt, sokáig nemzetközi jogot tanított. A felsorolt személyek valamennyien nemzetközileg is ismert és elismert szakembereknek számítanak.

  • A legerősebb válság idején Magyarországot a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Közösségek elsősegélyben részesítette. Hogyan tudták megszervezni ezt a segélyt? Diktálták a feltételeket?

  • 2008 októberében, amikor a válság erőteljesen jelentkezett Magyarországon, a kormány a Valutaalaphoz fordult. Akkoriban azt mondták, a szégyenpadba kerültünk. Ma már tudom, ebben a padban sokan mások is ültek… A Valutaalap azt kérte, stabilizáljuk a költségvetést, és a segélyezési rendszert szervezzük újra. Nagyjából ez tette ki az eddigi kormányok tevékenységi körét is, de most a 3 helyett 6 százalékos recesszióval kellett számolni. Eltökélt szándékunk, hogy a válságot követően a beruházások számára vonzó, munkateremtő hellyé váljék az ország.

  • Nem várt több szolidaritást az Európai Közösségektől?

  • A Közösségek meghallotta segítségkérésünket. A Valutaalap fellépése előtt olyan stand-by hitelt erőszakolt ránk, amelyhez nem találtunk beruházókat a piacon. A kis- és középvállalkozásainkhoz európai alapokat használunk, és ugyancsak egy 6,5 milliárd eurós beruházási program kívánja támogatni az építőipart. Ez a program már olvasható az interneten.

  • Mi a véleménye a Közösségek cseh elnökéről?

  • Nagyon nehéz körülmények közül került elnöki pozícióba Csehország. A nehézségek ellenére szép eredményeket ért el. Gondolok a januári gázválságra, vagy a Lisszaboni Szerződés elfogadtatására a cseh szenátusban.

  • Magyarország határához közeli országok, például Horvátország, Albánia törekszenek bejutni az Európai Unióba. Támogatja-e ön az ő belépésüket?

  • Általánosságban elmondható, hogy Magyarország támogatja az Európai Unióba igyekvőket. Érdekünk, hogy a térségben található tagállamokat, amelyek felvételüket óhajtják – támogassuk.

  • Törökországot is?

  • Nyilvánvaló, hogy Törökországnak még nagy utat kell bejárnia. De nem mondunk nemet, mert belépésével a kontinens, és Dél-Kelet-Európa stabilizációja jelentősen nőne.

  • Gondolja, hogy a Lisszaboni Szerződés a huszonhetek Európájának intézményi rendszerét fenn tudja tartani?

  • Teljes mértékben. Európának szüksége van egy ütőképes vezetésre, amely azonnal válaszolni tud a kihívásokra. A Lisszaboni Szerződés erősebbé teszi a kontinenst. Emlékeztetek mindenkit arra, hogy Magyarország elsőként ratifikálta. Ha már meglett volna a Szerződés 2008 őszén, Európa jobban reagált volna a bankválságra.

  • Európa legtöbb országában az európai választásokért folytatott kampány belpolitikai kérdésekre koncentrált. Vajon Magyarország kivétel volt ez alól?

  • Önhöz hasonlóan én is azt szeretném, ha a választók tudatában lennének annak, mit is jelent az európa parlamenti választás. De realistának is kell lennünk, a belpolitika mindenütt fölébe kerekedett a kontinens problémájának, így Magyarországon is. – válaszolta Bajnai.

  • Széleskörű médianyilvánosságot kapott a választások alkalmából a szélsőjobboldali, nacionalista párt, a Jobbik és egyenruhás gárdistái. Ön mit szól mindehhez?

  • Szerintem túl sokat foglalkoztunk ezzel a kérdéssel. Európa valamennyi országában találhatók efféle politikai pártok. Igaz, az elmúlt tíz év kártékony légköréből húz hasznot a Jobbik, abból hogy az embereknek nincs többé bizalmuk a régi, nagy pártokban. Nem lenne nyugtalanító mindez, ha nem lenne világválság. De az 1930-as válság történelmi tapasztalata, hogy az államok által ellenőrizetlen gazdasági-szociális válság teremtette meg a radikalizmushoz a feltételeket. Meg kell tehát győzni a polgárokat arról, hogy van ésszerű, pragmatikus kiút a válságból. Ez a legjobb eszköz a bizalom visszanyeréséhez.

  • Ezek a csoportok tagadják a Soah-t. Jelenleg nincs Magyarországon olyan törvény, amely büntetné őket. Kellene-e változtatni ezen?

  • Számos európai ország támogatja a tagadás büntetését. Szerintem Magyarországnak is ezt a példát kellene követnie, hogy világossá tegyük, tanultunk a múltból. Ezért teljes erőből támogatok minden erre irányuló képviselői törekvést.

  • Lehet-e magyarországi cigány-kérdésről beszélni?

  • Sajnos, igen. A népesség 6 százalékát kitevő, mintegy 600 ezer fős etnikai kisebbség foglalkoztatottság, iskolázottság terén jóval gyengébben áll, mint a többségi magyarok. Véleményem szerint Magyarország jövője attól függ, milyen mértékben tudja integrálni a romákat. A fejlesztési miniszter olyan programon dolgozik most, amely képes az élet minden területén segíteni a romákat. A tolerancia és a pozitív diszkrimináció alapján áll ez a terv, hiszen Magyarországon is – mint más európai országban – léteznek előítéletek, amelyek ellen küzdeni kell.

Az utóbbi időben a feszültségek odáig vezettek, hogy a roma népesség szörnyű bűncselekmények céltáblája lett. Ezek a szégyenletes cselekmények rátelepszenek a politikai légkörre. Személy szerint úgy gondolom, hogy ezeket a gyilkosságokat a magyar állam, sőt a magyar demokrácia ellen követik el.

  • Mi a véleménye a szomszédos országokban élő magyar kisebbségekről?

  • Az Európai Közösségek teljesen megváltoztatta a helyzetet. A generációkon keresztül diszkriminált kisebbségek ma szabadon mozoghatnak, politikailag, kulturálisan segítik őket. Persze, nincs még minden megoldva. Különösen a belpolitikai viták váltanak ki mindig paranoiás válaszokat. Ezért mi, az országunk területén élő kisebbségek dolgában akarunk példát mutatni. A kulturális jogok biztosítása miatt Románia például nagyon is elismert minket. A Bukaresttel való együttműködésünk szinte teljesen eltörölte a párbeszédet megmérgező paranoiát. Reméljük, hogy Szlovákia vonatkozásában is hasonló eredményre jutunk, és a kapcsolatok új fejezete kezdődik el.

  • Hol tartanak a kapcsolatok Oroszországgal?

  • Két világszövetségnek, az Európai Közösségeknek, és a NATO-nak vagyunk tagjai. Olyan régi és széleskörű kapcsolatokat is ápolunk, amelyek egyike az Oroszországhoz fűződő. Megpróbáljuk összebékíteni ezt a többivel. Energetika terén erős érdekünk fűződik a Moszkvával való együttműködéshez. Ezért lenne jó egy, az Európai Közösségekkel kötött orosz egyezmény. Földgáz kérdésében szinte teljesen Oroszországtól függünk, ezért támogatjuk a Nabucco-programot. Támogatjuk a Szlovákia és Horvátország ellátását célzó Déli-Áramlatot is, de számunkra a legfontosabb a Nabucco marad.

Kakasy Judit