Kisebbségkutatás - 2010. 1. szám
Oroszországi németek - múlt és jelen
Martens, Heinrich: Die aktuelle Lage der Russlanddeutschen - Probleme und Perspektiven = Politische Studien, 59. Jg. 2008. 422. H. 54-64. p.
Az oroszországi németek a
XVIII. század második felében kollektív telepítéssel népesítettek be vidékeket,
zömmel a Volga folyónál. Közösségeik a korai szovjet korszakkal bezárólag háborítatlanul
virultak. Nyelvi, vallási, kulturális identitásuk sértetlen maradt, saját értelmiségi
elit tudott meggyökeresedni. A Volga-vidéki településlánc a szovjet időszak
elején területi autonómiát kapott (Engels/Pokrovszk központtal), majd 1924-1941
között szövetségi szuverenitássá válhatott („Volgai Német Köztársaság“).
A hitleri támadás nyomán a szovjet-európai terület teljes német lakosságát (a
Baltikumtól a Kaukázusig) kitelepítették Szibériába és Kazahsztánba, mintegy
nyolcszázezer embert. Az akció lényegében deportálást jelentett, a települési
közösségek, a megszokott életforma szétzúzásával. A háborús években közülük
sokakat munkaszolgálatra soroztak be. A kitelepített németek 1955-ig kényszerlakhelyen,
gyakorlatilag jogfosztottan éltek, utána a sorsukra bízták őket, de Európába
nem térhettek vissza. Városokban találtak nehézipari munkát, új lakótelepeken
jutottak lakhatáshoz, nagyobb számban az Altáj-vidéken, az orenburgi, omszki,
volgográdi körzetekben, illetve Kalmükiában.
A szórvány-állapot évtizedei alatt az anyanyelv-használat leszűkült a magánszférára, vagy ott is háttérbe szorult az orosszal vagy más többségi nyelvekkel szemben. A hatalom a lassú asszimilációt szánta a németeknek, a brezsnyevi korszakban némi enyhüléssel. (Például, mint más forrásból tudjuk, fennállt egy adminisztratív jellegű, össz-szövetségi fedőszervezet. - K. S.) A '80-as évektől anyaországi kezdeményezésre megindulhatott a tömeges kivándorlás is. Kései fordulatként - amikor az elszigetelődés vagy a vegyes házasságok nyomán nagy arányokban hatott az identitás- és nyelvvesztés - a peresztrojka kínálta a németség felszabadítását. A „megtorlásokkal sújtott nemzetiségek rehabilitásáról“ szóló 1991-es törvény és végrehajtási utasításai formálisan helyreállították az anyanyelvi kulturálódás jogát - a gyakorlat kezdetleges támogatásával. Egy-egy saját kerület alakult az Altáj-vidéken Halbstadt központtal, illetve az omszki körzetben, ez utóbbi Aszovó vonzáskörzetében, de a német elem már ezekben is csak kevéssel haladta meg a 10 százalékos létszámarányt. Időközben egyébként jócskán leapadt és folyamatosan tovább csökken az összoroszországi létszám: az 1979-es adatok szerinti 2,1 millióból 2002-re mindössze 600 ezer maradt. Az alaposan megritkult szórvány összefogására anyaországi segítséggel települések százain, mintegy 57 föderációs egységben, ún. találkozó-centrumok létesültek, amelyek régiónkénti hálózatba tömörülnek. Ezek a centrumok szerveznek nyelvkurzusokat, vasárnapi iskolákat, ifjúsági klubokat, szakköröket és műsorokat az érdeklődőknek, és tartanak fent könyvtárakat. Felső szervük a Nemzetközi Német Kulturális Szövetség (Internationaler Verband der deutschen Kultur), amely egyebek közt aktivistákat tud küldeni. 1997-től föderációs szintű ifjúsági egyesület (Jugendring der Russlanddeutschen), továbbá egy, inkább fórum jellegű „kulturális autonómia“-szövetség (Föderale National-Kulturelle Autonomie) is működik, amely utóbbinak 21 regionális szintű alegysége van. Eme átfogó szerveződések is a nemzetközi szövetség támogatásával munkálkodnak, mint ahogy sajtókiadványokról is ez gondoskodik (egy Moszkvában megjelenő, kétnyelvű központi újság, információs és módszertani bulletinok, nyelvfejlesztést segítő gyermeklapok stb.). Nota bene: egyetlen sajtótermék gyanánt egy központi német havi lap, Moszkvában, Brezsnyev alatt is megjelent.
A felsorolt, nyugati támogatással működtetett találkozópontok és fórumok, amennyire lefedik a szórványlakosságot, az etnokulturális rehabilitáció szükségletének a minimumát tudják csupán kielégíteni. A továbblépést egy önálló, egységes felépítésű hálószervezet jelentené. De jelen körülmények között is bővíthetők a lehetőségek a célkövetést illetően, és - kiegyensúlyozott külkapcsolatok mentén - haszonnal jár, és tovább mélyíthető a spontán együttműködés az anyaországgal.
Komáromi Sándor