Kisebbségkutatás - 2010. 1. szám

Etnicizálás a kínai oktatásban


Yi, Lin: Ethnicization through Schooling: The Mainstream Discursive Repertoires of Ethnic Minorities = The China Quarterly, 2007. december, 192, 933-948. p.


A tanulmány azt mutatja be, a kínai kisebbségi kultúrákat és azok tagjait milyen folyamat útján bélyegzi a kulturális többség alacsonyabb rendűnek, Kína modernizációja szempontjából kevésbé értékesnek, illetve átalakítandónak tartja, elsősorban az oktatás eszközeihez folyamodva. Ebben a folyamatban fejlett kultúrák megítélését tették kettőssé, egyenesen fejletlennek nevezve őket, és ezáltal etnicizálva a kisebbségek másságát. A folyamatban azonban felfedezhetők belső ellentmondások, amelyek minden oktatási törekvést eleve eredménytelenné tesznek. Három forrásból - a kormányzati politikából, akadémiai értekezésekből és etnográfiai adatgyűjtésből - merítve információkat, Yi írása tényekkel alátámasztott bizonyítékokkal szolgál arról, hogy a többségben lévő han etnikumú kínaiak megbélyegző jelzőket akasztottak a kisebbségi kultúrákra.

A tanulmány elsődleges elemzési eszköze az a bizonyítási repertoár, amely a cselekményeket és eseményeket jellemző és azokat értékelő kifejezések és metaforák gyűjteményéből építkezik. Ez a megközelítés lehetővé teszi azon társalgási módozatok leleplezését, amelyek egymást erősítve, ugyanakkor egymás ellenében keletkeztek az adott körülmények között. A "többség" szó alatt Yi nem kifejezetten egy nemzetiséget, sokkal inkább politikai vagy kulturális dominanciát ért. A kifejezés ugyanakkor a han etnikum képviselőitől származik, és legtöbbször hozzájuk kapcsolódik, annak ellenére, hogy a "han" szintén vitatható kategória.

Yi írásában kiemelten foglalkozik a muszlimokhoz és a tibeti kisebbséghez kapcsolódó kifejezéstárral. A muszlimokkal kapcsolatban arra a következtetésre jut, hogy, noha a kínaiak elméletben elismerik a vallásosság pozitív velejáróit, és úgy tartják, istenfélőnek lenni nagy előny az önmegtartóztatás szempontjából, a konzervativizmust és a befelé fordulást tartják a legjellemzőbb muszlim vonásoknak. Az utóbbi jelző helyességét valószínűleg tovább erősíti a hanokban az a tény, hogy a muszlimok jellemzően zárt közösségekben élnek. A többség számára a muszlim közösség zártsága "feudális", patriarchális jellegre utal. Ugyanakkor, a tanulmány írásakor megkérdezett hanok, kivétel nélkül, született kereskedőnek nevezték a muszlimokat, akik a szemükben tehát talpraesettek, csak hát, mondják a megkérdezettek, nem égnek a vágytól, hogy intellektuális képességeiket a tanulásba vagy kultúrájuk fejlődésébe fektessék. Inkább az üzleti élet felé fordulnak. A muszlimok talpraesettsége így alakult át ravaszsággá és számítássá a többség szemében. És, mivel ezek a jellemvonások öröklődnek a hanok szerint, a muszlimokat lehetetlen oktatni és nevelni. Ráadásul zárkózottak és megbízhatatlanok.

Amikor a tibeti jellemvonásokról kérdezték a válaszadókat, sokan két tibeti diák összehasonlításával próbálták igazolni sztereotípiáikat. Az egyik diák többségi iskolába jár, a másik egy "tibetiesebb", kisebbségi iskolába. A hanok úgy találták, a többségi iskola diákjával kevésbé problémás a kommunikáció, mivel jól beszéli a kínait, és valahogy jobbak az "adottságai" (engedelmes, visszafogott és megértő). Ezzel szemben, egy bomlasztó szándékú, gyakran erőszakos, kisebbségi iskolában tanuló diákkal lehetetlen szót érteni a többségiek szerint. Röviden, egy morálisan megbízhatatlan, szellemi képességeit tekintve alsóbbrendű tibeti képtelen nehézségek nélkül beilleszkedni az egyre modernebb kínai társadalomba. A hanok általában többre értékelik a tibeti kultúrát a muszlimokénál, mivel az előbbi hajlandó erőfeszítéseket tenni korlátai átlépésére, például sokan önként többségi iskolákba íratják gyermekeiket. Egy megkérdezett tanár egyenesen úgy fogalmaz, hogy a tibeti kisebbség ezen a téren olyan jól teljesített, hogy gyakran nehéz őket megkülönböztetni - fizikumukban is - a hanoktól, ami bizonyíték a tibetiek nevelhetőségére. A muszlimokról ezzel szemben szilárdan hiszik, hogy etnikai-vallási neveltetésük miatt elutasítják a han kultúrát mind az iskolában, mind azon kívül.

A tanulmányban végig megfigyelhető, hogy még a megkérdezettek egymásnak ellentmondó véleményei is ugyanarra az ideológiai rugóra járnak, bizonyítva és megerősítve, hogy Kína modernizációja szempontjából a kisebbség tagjait csökkent értékűnek tartják. A többség, nyelvezetében, az "áldozat hibáztatása" módszerét alkalmazza, kiteljesítve ezzel a kisebbségi kultúrák etnicizálását. Más szóval, noha az alkotmány minden kínai állampolgárt a vallás szabadságának jogával ruház fel, a pártállam társadalmi kultúrája gyakran hatalmat gyakorol számos tényező, például a nyelv és a vallás, felett. Mindez félreérthetőséget, kettősséget okoz a kisebbségi kultúrák kérdésében, nem csupán a kormányzati politikában, de a többség és a kisebbség köreiben egyaránt - érvel Yi. A bejáratott kulturális kifejezések tára ezáltal gyakran eszköz, hogy a kulturális-politikai többség, előjogai és hatalma megőrzése érdekében, szimbolikus határokat húzzon - a kisebbségek ugyanakkor arra használhatják, hogy elkerüljék a további státusz-vesztést a szélesebb körű társadalomban, amelyben az oktatás, ez a kulturális harctér helyet kap.


Dézsi Tímea