Kisebbségkutatás - 2009. 4. szám

Vándorló népek és a környezet megőrzése

Chatty, Dawn

Anthropology Today, 18. Vol. 2002. 4. No. 1-2 p.


2002. szeptemberében a politikai irányelveket meghatározó vezetők a világ minden országából az ENSZ fenntartható fejlődésről szervezett csúcstalálkozójára gyűltek össze. Ez a csúcstalálkozó nagy médiafigyelmet is vonz magával, így sok ember találkozhat korunk egyik legégetőbb kérdésével. A találkozó legfontosabb napirendi pontja az volt, milyen hatást fejt ki az ember a természetes élőhelyekre.

A XX. században a természetes élőhelyek megőrzésére vonatkozó erőfeszítéseket az érintetlen ősi vadon romantikus képzetére alapozták. (Stevens 1997, Chatty és Colchester 2002). Ezen túlmenően, amikor bizonyos törzsek, népcsoportok védett természeti területeken telepedtek le, a védelem miatt többnyire kilakoltatták őket a területükről, azt sugallva, hogy az emberek elpusztítják a természetes élőhelyeket. (Geisler 2002).

E bennszülött népeknek évtizedeken keresztül kellett elszenvedniük földjük kisajátítását és saját területükről való kiutasításukat nemzeti és nemzetközi hivatalok egyoldalú megállapításokra alapozott döntései alapján, hogy megőrizzék a természetes élőhelyek egységét, érintetlenségét, valamint hogy megakadályozzák a fajok kihalását.

A hagyományos környezetvédelmi politika hiányosságai, valamint sok esetben a bukása ahhoz vezetett, hogy újra kellett gondolni, mely erők tehetők felelőssé a természetes élőhelyek pusztulásáért, illetve az ott okozott károkért (Brandon, Redford és Sanderson 1998). Kérdések merültek fel az egyes népcsoportok, törzsek védett területekről való kizárásával kapcsolatban is. (Pimbert and Pretty 1995, Ghimire and Pimbert 1997, IIED 1994).

1992-ben a Föld Csúcstalálkozója jó alkalom volt arra, hogy a bennszülött népek és a fejlett országok kormányainak képviselői felismerjék együttműködésük fontosságát a természetes élőhelyek megőrzésével kapcsolatban. Az egyik szükségletet például a Riói nyilatkozat 22. cikkelye fogalmazza meg: „a bennszülött embereknek és közösségeknek alapvető szerepük van a helyi környezetvédelmi politikák és akciótervek kidolgozásában, mivel jelentős tudással rendelkeznek a hagyományos környezetbarát megoldásokkal szemben, valamint részletes ismeretekkel rendelkeznek a megvédendő területről. Az államoknak teljes mértékben támogatniuk kell az ilyen népeket, törzseket, embereket, hogy hatékonyak részt vehessenek környezetük megóvásában, védelmében és a fenntartható fejlődés kialakításában.” (International Alliance 1997).

A biológiai változatosságról szóló megállapodás, amelyet szintén a Föld Csúcstalálkozóján véglegesítettek, rendelkezéseket is hozott 8j és 10c cikkeiben a bennszülött népekkel kapcsolatban.

Nem sokkal később a WWF is kiadott egy kiáltványt a „Bennszülött népek szerepéről a természet megóvásában” címmel (1996), és még ugyanabban az évben az IUCN is elfogadott hét különböző határozatot a bennszülött népek szerepéről. Legalább papíron a természet megőrzésének támogatói felismerik a bennszülött népek fontos szerepét a környezet védelmében, a természeti tartalékok fenntartásában, amelyek már most is védelem alatt állnak. Szerepük az élőhelyek elpusztításában - érvekkel támogatva a megfosztásukat - kihívások előtt áll, empirikus tanulmányoknak kell igazolniuk ezt, mielőtt megalapozatlan és végzetes következtetéseket vonnánk le.

Ez a megvilágosodást tükröző nézőpont azonban nagymértékben függ a társadalomtól, vagyis hogy az mennyire pártolja az ilyen típusú gondolkozást, aktivitást. Így a természet védelmének érdekében lehetséges az együttműködés a bennszülött népekkel, és a médiában is barátságosabban jelenhetnek meg. A vándorló népeknél másként mennek a dolgok.

A XX. század során a természeti népeknek világszerte szembe kellett nézniük a változás hatalmas nyomásával, a letelepedett lét és a korszerű technológiák életükbe való beemelésével. A XX. század első felében ambivalens magatartás volt a jellemző a nomád népekkel kapcsolatban: egyfelől csodáltuk őket a vadságukért, szabadságukért, másrészt pedig hagyományos életmódjuktól elszakították őket, letelepedésre ösztönözve őket - változó sikerrel. A második világháború után sok új nemzet jött létre, amelyek határozottan a nomád népek társadalmukba való integrálását tűzték ki céljukul ezekkel az emberekkel kapcsolatban, ugyancsak változó sikerrel. Azon népeket, amelyek megőrizték hagyományos életmódjukat, a letelepedett csoportokra nézve veszélyforrásként kezelték, és úgy tekintettek rájuk, mint az emberi társadalmak fejlődésének egy korábbi stádiumára. Azon nemzetközi törekvések, amelyek célul tűzték ki, hogy a nomád népeket letelepítsék, egytől-egyig elbuktak azon, hogy hagyományos gazdálkodásukat tönkretették, valamint politikai jogaitól megfosztották őket.

Valójában ezeknek a problémáknak a kiindulópontja a változó közösségek szétbomlása volt, amely gyakran új problémák elé állította a nemzeti kormányokat, és leginkább egyfajta jóindulatú nemzeti hanyagság jellemezte.

A vándorló népek, amelyek az év nagy részében időszakos jelleggel a száraz szavannát, illetve a trópusi területeket lakták, egyre nagyobb mértékben mellőzve lettek, betiltották hagyományos vad- és területgazdálkodásukat, mint természeti tartalékokat területeiket elkobozták, mindenféle előzetes konzultáció vagy megállapodás nélkül.

Olyan világban, ahol a törvényeket azok írják, akik már letelepedtek, és a magánvagyon a törvény alapja, nem pedig a közvagyon, nagyon bonyolult a földvesztés esetét leírni, amikor is a döntéshozó párt nem is tartózkodik a vitatott területen. Így a vándorló népek, vadászok, gyűjtögetők, pásztorkodók vagy vándor farmerek a fejlődő természetvédelmi mozgalmakban rendszeresen a peremre szorulnak; a bennszülöttek szerepét a természeti változatosság megőrzésében fel sem ismerik.

A vándorló természeti népek nagy földigénye, rendkívül alacsony népsűrűsége, a kormányokkal szembeni bizalmatlanságuk nagymértékben marginalizálta őket; ha nem is maradtak észrevétlenek és némák, akkor is megfosztották őket szavazati jogaiktól és hatalomgyakorlási lehetőségüktől.

Az első jelentős lépés Jordánia részéről volt tapasztalható 2001 áprilisban a vándorló népek különleges jogainak és szerepének a felismerésében a természeti változatosság megőrzésében.

Az érintett szakemberek egy csoportja társadalom- és természettudósokkal egyetemben 2002. április 7-én találkozott a Wadi Dana természetvédelmi területen, hogy egy közös álláspontot alakítsanak ki a vándorló népek és a természetes élőhelyek megőrzésének témájában. Az értekezlet résztvevői felismerték a vándorló népek szerepének fontosságát a környezetvédelemben, és ez a gondolat lett a konferencia alapgondolata. A találkozó végén megegyeztek abban, hogy a vándorló népek fogalmát tisztázni kell. Eszerint jelenti mindazon bennszülött és hagyományos életmódjukat őrző népcsoportokat, amelyek egy-egy nagy természeti területet népesítenek be, amelyek a vándorlást mint erőforrás gazdálkodási stratégiát alkalmazzák a terület természeti értékeinek megőrzése és a fenntartható növekedés céljának eléréséhez, és amelyek jellegzetes, jól elkülöníthető kultúrával és gazdálkodási módszerrel rendelkeznek. Az ötnapos konferencia végére a jelenlévők az alábbi nyilatkozatot fogadták el: A világ változatos arculatának megőrzése és a fenntartható fejlődés példa nélküli veszélynek van kitéve. Ugyanakkor a kulturális és nyelvi változatosság is – amely számos fontos ismeretet és mérhetetlen tudást tartalmaz – riasztó arányban csökken.

Az emberi populáció növekedésének dinamikája jelentős nyomást gyakorol, és fenntarthatatlan fogyasztáshoz vezet. Az éghajlatváltozás és a gazdasági erők nyomása jelentősen fenyegeti a természeti erőforrásokat és a bennszülött népek megélhetését és hagyományának megőrzését. Különösen a vándorló népek érzik kiszolgáltatottnak magukat rajtuk kívül álló erők miatt, amelyek társadalmi hátrányokat okoznak a számukra.

Jogaikat, amelyek magukba foglalják a természeti erőforrások használatát is, gyakran tagadják meg tőlük, a különböző természetvédelmi politikák pedig aggodalmaikat figyelmen kívül hagyták. E tényezők együttes hatása és a globális változások aláaknázzák a vándorló népek hagyományos életmódját, a természettel való harmonikus életvitelüket és önálló emberi méltóságukat.

Mindemellett a vándorló népek hagyományai és kultúrája a természet tiszteletén alapul, a vándorló népek jelentősen hozzájárulnak a Föld ökoszisztémájának fenntartható felhasználásához, a fajok, a genetikai és kulturális sokféleség megőrzéséhez, még akkor is, ha szerepüket az államok gyakran félreismerik.

Így a vándorló népek érdekei és a természet megőrzésének alapvető érdeke egybevág, különösen azokon a területeken, ahol számos kihívással kell szembenézniük. Szükség van tehát egy kölcsönös érdekeken alapuló megállapodásra és partneri viszonyra a természetin népek és a természet megőrzésén munkálkodó szakemberek, szervezetek között.

A Wadi Dana-i értekezlet résztvevői elkötelezték magukat, hogy közvetítik a vándorló népek számára a természet megőrzésének gyakorlatát, amely Dana-i nyilatkozat néven vált ismertté. (A nyilatkozat teljes szövege a www.danadeclaration.org címen olvasható.)


  • Brandon, K. et al. (eds) 1998. Parks in peril. Washington, DC: Island Press.
    Chatty, D. 1976. From camel to truck. Folk 18: 113-128. 1996. Mobile pastoralists. New York: Columbia UP.

  • Chatty, D. and Colchester, M. (eds) 2002. Conservation and mobile indigenous peoples.
  • Oxford and NY: Berghahn Press.
  • IIED 1994. Whose Eden. London: IIED.

  • International Alliance 1996. Indigenous peoples, forest and biodiversity. Copenhagen

  • International Alliance of Indigenous-Tribal peoples of the Tropical Forests and IWGA.

  • Geisler, C. 2002. Endangered humans. Foreign Policy [www.foreignpolicy.com/
    issue_mayjune_ 2002/
    geisler.html].
  • Ghimire, K. et al. (eds) 1997. Social change and conservation. London: Earthscan Publications.
  • Pimbert, M. et al. 1995. Parks, people and professionals. Geneva: UN Research Inst. for Social Devt.
  • Stevens, S. (ed.) 1997. Conservation through cultural survival. Washington, DC: Island Press.


http://rai.anthropology.org.uk/pubs/at/editorial/dchatty.html


Fordította: Földi Nóra

A. Gergely András