stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Kisebbségkutatás - 2008. 3. szám

Beaudoin, Louise

Amikor Québec kérdez

Egy még mindig élő terv: a szuverenitás

Quand le Québec s'interroge. [Dossier]. = Le Monde diplomatique, 2008. február, 29-31. p.

Un projet toujours vivant: la souveraineté = uo.

Québec idén ünnepli alapításának, Samuel de Champlain nevéhez köthető, 400 éves évfordulóját. A 2007 tavaszi választások széttöredezett eredményei a québec-iek elbizonytalanodását jelzik. Vajon képesek-e francia nemzetként élni Kanada közepén, s ekként intézni kapcsolataikat az Egyesült Államokkal, illetve Amerika többi államával?

[Beaudoin, a québec-i kormány volt minisztere, a montréali egyetemen a Nemzetközi tanulmányok karának meghívott tagja, a francia nyelv és irodalom meghívott professzora.]

A legutóbbi törvényhatósági választásokon, 2007 tavaszán a Québec Párt (PQ) a szavazatoknak kevesebb, mint 30%-át kapta meg, s ezzel a Nemzetgyűlésben a második ellenzéki párt helye is az övé lett. Aki azt gondolná, hogy a térségben több mint negyven éve zajló vita ezzel véget ért, az téved.

A 2007 márciusi választások először adtak Québec történelmében kisebbségi kormányt. A három parlamenti párt szavazói hozzávetőlegesen ugyanannyi szavazatot szereztek, ami azt mutatja, hogy továbbra is ott él a szavazókban a politikai függetlenség vágya. A Québec Párt célja a függetlenség kimondásáig elvezetni Québec-et. A Québec-i Demokratikus Akció programjában a jelenleg Ottawa által birtokolt jogosultságokat követeli, s ezzel a kanadai alkotmányos rendet is felborítaná. Itt arra is kitérhetünk, hogy a most alakuló baloldali, függetlenséget támogató párt, a Québec Solidaire is vagy 4%-ot kapott a szavazatokból, így a szavazónak összesen 60%-a voksolt a radikális politikai reformokra. Látszólag egyedül a Québec-i Liberális Párt elégszik meg ugyanis a status quoval.

A pártok többsége tehát megerősítette, hogy nem felel meg nekik a jelenlegi kanadai szövetségi berendezkedés. Valamennyien arra keresik a választ, hogyan lehet fönntartani a frankofon nemzetet Amerikában? A PQ, és a Québec Solidaire szerint csak a függetlenség adhat valódi megoldást. Az identitás problematikája a nyelvi bizonytalanságban és az elismert kultúrában kereshetőek: a frankofonok 7 milliós, viszonylag egységes szigetet alkotnak a 320 milliós anglofon tengerben.

Az eddigi kormányok igyekeztek megőrizni Québec francia jellegét. 1974-ben egy liberális párt egyedüli hivatalos nyelvvé tette a franciát. 1977-ben pedig a PQ elfogadtatta az ún. '101-es törvényt', azaz a francia nyelv chartáját. Nem egyszerűen a francia nyelv hivatalossá tételéről van ebben szó, hanem annak a három nagy intézményrendszernek a megnevezéséről - az oktatásügy, a munkaügy és a reklám -, amelyek felelősek a megtartásáért.

A Kanadai Legfelsőbb Bíróság korlátozta a 101-es kezdő rendelkezéseit, de az továbbra is a québec-i francia nyelv megvédéséről intézkedik. A charta újdonsága, hogy a francia nyelvet az etnikumtól függetleníteni kívánja, s így a kultúrák összetalálkozásának lehetőségévé akarja azt tenni.

A francia nyelv sorsa persze továbbra sem tekinthető megoldottnak. Helyzete még mindig bizonytalan. Igaz, ma jóval többen, a bevándorlók 49%-a választja otthoni nyelvnek a franciát, de harminc évvel a charta életbe lépése után ez azért mégis nyugtalanítóan kevés. A legutóbbi népszámlálás adatai még sokkal nyugtalanítóbbak, hiszen, 1931 óta először, a québec-i francia anyanyelvűek száma 80% alá csökkent, Montréalban 50% alá süllyedt a mérce. Egész Kanada területére jellemző az asszimiláció, így a frankofonok az összlakosságnak csak 4 %-át teszik ki.

Québec ma nyelvi zsákutcában van. A nagyszámú bevándorlót erősen franciásítani kellene, és rögtön alkalmazni a charta ajánlásait, főként a munkahelyre vonatkozóakat, nevezetesen hogy a globalizáció ellenére a francia megmaradjon a munkavégzés és előmenetel nyelve. Éppen ezen a területen Ottawa számos akadályt támaszt, melyeket csak a politikai függetlenséggel lehetne hatástalanítani.

Mint a nyugati államok többségének, Québec-nek is demográfiai kihívással kell szembenéznie; a munkaerő pótlásának legkézenfekvőbb módja bevándorlókkal történhetne. 1980 óta erre a kormánynak tényleges eszközei vannak. Ottawával kétoldalú egyezményt kötöttek, melynek értelmében a bevándorlók nagy részét választhatják maguknak. Cserébe a bevándorlók nem québec-i, hanem kanadai állampolgárságot kaphatnak. Ha Québec független állam lenne, ez a probléma eltűnne. Aki Québec-et választaná, azzal a francia nyelvet választaná.

Az amerikaköziség már a múlté?

Brunelle, Dorval: L'interaméricanité jetée aux oubliettes? = uo.

[A szerző a Dérivé globale kötet szerzője (Montréal, 2003), mely angolul a From World Order to Global Disorder címen jelent meg 2007-ben, Vancouverben.]

Québec és lakói mindenkor szoros kapcsolatban álltak Amerika egészével, és a tartomány mindig híres volt befogadókészségéről, mely a félteke valamennyi lakójára vonatkozik. Ezek így együttesen az amerikaköziséget erősítették mind a mai napig. Ez utóbbi, "Amerika különböző részeinek egyezményes integrációját jelenti, amely a földrész jobb megismerésén alapszik, és a tolerancia, az együttműködés és a kultúrák közötti megértés szellemét erősíti." [Az OUI = Organisation universitaire interaméricaine meghatározása].

Kanadának az Egyesült Államokba irányuló gazdasági kivitele 63 millárd kanadai dollárt (42 millárd eurót) tett ki 2000-ben. 2006-ban ennél kevesebbet, 38 milliárd eurót. Latin-Amerikába mindösszesen 2,72% export irányult, a mexikóit leszámítva 1,71%. Jelenleg Kanada legfontosabb gazdasági partnerei az Egyesült Államok után Latin-Amerika, az Egyesült Királyság (2,20 %), Németország (2,10%), Franciaország (1,62%).

Az ezredfordulón a PQ meghirdette "az amerikai évtizedet", ami egyebek közt a Latin-Amerikába irányuló export megháromszorozását, a háromnyelvű (angol, spanyol, francia) egyetemisták cseréjét, képzését, munkába állítását jelentette. A 2007 márciusában hatalomba került Québec-i Liberális Párt irányt változtatott, és - Jean Charest-val az élén - a közvetlen szomszédokkal történő gazdasági kapcsolatok erősítését szorgalmazza. Ezzel az 1960-as években megfogalmazott kanadai politikával fordultak szembe.

A Kanadát érintő gazdasági kihívásokat szokás volt három szinten, az északi félteke, az amerikai kontinens, illetve regionális összefüggésben vizsgálni. Egy 2006-ban nyilvánosságra hozott hivatalos dokumentum szerint Charest, az Egyesült Államokat és Franciaországot tekinti legfontosabb stratégiai partnernek. Latin-Amerika szinte az utolsó sorba került, és lekerült a kormányszintű kapcsolatok fontossági sorrendjéről.

A kontinentális kapcsolatok szintjét nézve érthetetlen, hogy Mexikó miért nem szerepel első számú partnerként, hiszen hozzá a több mint tíz évvel ezelőtt aláírt 'Alena', észak-amerikai szabad kereskedelmi egyezmény kötelezően is köti Kanadát.

Az 'Alena', kontinentális együttműködésbe a biztonsági és gazdasági fellendülést számon tartó partnerkapcsolatok is bele tartoznak. Ez a partnerség jelentette a reménységet 2001. szeptember 11. után, amikor Bush elnök északon és délen lezárta a határokat. A new yorki, washingtoni, kanadai és mexikói külügyi kapcsolatok tisztségviselői ekkor azt javasolták, hogy a Fehér Ház hozzon létre egy biztonsági gazdasági közösséget. Így jött létre a PSP, amely a három állam, Kanada, Egyesült Államok és Mexikó közötti biztonsági és gazdasági partnerkapcsolatokon fáradozik.

A PSP évenkénti tanácskozását figyelemmel kíséri az Észak-amerikai Versenyképesség Tanácsa (CNAC), mely a három ország tíz-tíz, legnagyobb vállalatának képviselőiből áll. Ez a nyílt együttműködés rendkívül magas szintű, és ténylegesen egyéb gazdasági szereplők - kis és közepes méretű vállalatok - részvételét sem teszi lehetővé. Így tehát kérdéses a Charest elnök által megfogalmazott, 'bizonyos nemzetközi szervezetekkel', 'beleértve európai intézményeket' is történő együttműködés terve.

De nem az Alena és a PSP a kizárólagos integrációs alakulatok Észak-Amerikában. Léteznek még bizonyos vidékek, illetve vidék és állam közötti egyezségek is. Például Québec megállapodott Nouveau-Brunswickkel, Ontarioval, New York állammal közelebbről a szabad kereskedelemről, és az építőiparban a szabad munkaerőáramlásról. Ezek korábbi megállapodások, melyeket az igényeknek megfelelően újrakötnek, változtatnak.

Québec követte Alberta és Brit-Kolumbia példáját, amelyek kereskedelmi, beruházási és munkaerő mobilitási egyezséget kötöttek 2006 áprilisában; 2007 őszén pedig Ontarioval kötött kiegészítő megállapodást a gazdasági térség eredményeinek erősítése érdekében.

A Québec-Ontario gazdasági térség megnyitása valami szélesebb körű megállapodások kezdetét is jelenti; pillanatnyilag főleg a munkaerő szabad vándorlását érinti. Elképzelhető, hogy tovább lehet szélesíteni a munkaerő-piacot, és más tagállamok is tehetnek piaci ajánlatot. Ez utóbbi rögtön a munkaerő szervezettségére is fölhívja a figyelmet, hiszen Québec-ben található a világon az egyik legerősebb szakszervezet (40%-os szervezettséggel).

Ami az egyes államok, és a térségek kapcsolatát illeti, 2007 novemberében állapodtak meg kereskedelmi kérdésekben az Egyesült Államok déli államai és Kanada középső, illetve keleti államai a partnerségben.

Lehetetlen nem észrevenni, hogy a jelenlegi québec-i kormány elfordult Amerikától a maga egészében, és hagyományos védelmi szerepével fölhagyott, valamint az amerikaközi kapcsolatok erősítésével éppúgy, mint az észak-amerikai politikába való beavatkozással. Választotta fentiek helyett a különböző tagállamokkal a kereskedelmi megállapodásokat. Azaz - Haiti esetét leszámítva - felhagyott hagyományos történelmi és politikai szerepével amerikaközi viszonylatokban.

Kanadai bennszülöttek, kézi kamerával

Godrèche, Dominique: Autochtones canadiens, caméra au poing. = uo.

[A szerző újságíró.]

Tavaly júniusban, André Dudemaine kezdeményezésére rendezték meg Montréalban a Présence autochtone = 'Bennszülött jelenlét' elnevezésű filmes, irodalmi, zenei, és táncfesztivált. A Terres en vue egyesület szervezésében tíz napon át lehetett ismerkedni a kanadai törzsek különböző műfajokban készített műalkotásaival.

Alanis Obomsawim, az egyesület elnöknője, az amerikai indiánok emblematikus rendezőnője megelégedéssel nyilatkozott a fesztiválról: tizenhét intézményben nyílt lehetőség a bennszülöttek művészetével megismerkedni filmen, illetve videón.

Az Imagine Native torontói, és a Présence autochtone montréali fesztiválok nyilvánossá tették a bennszülött törzseket érő megalázó körülményeket, a "rezidenciális iskolába", "indián kollégiumokba" kényszerített gyerekek sorsát, akiket elválasztottak családjuktól, anyanyelvüktől, kultúrájuktól, és nem egyszer szexuálisan zaklatják őket.

1999-ben külön csatorna létesült a kanadai televízióban, az Aboriginal Peoples Television Network (APTN), amelyik aktív részt vállal a bennszülöttek sorsának nyilvánossá tételéből. Az APTN egyúttal igyekszik a részeges, felügyeletre szoruló hamis bennszülött-képet is megváltoztatni, és az indiánok valódi kultúráját bemutatni.

2004 óta, a "L'Armée de l'ombre" (Árnyékhadsereg) című, Manon Barbeau által rendezett filmet követően, mozgó videostúdiók (Wapikoni mobile) járják egész Québec-et, hogy mindenki láthassa azt.

A torontói és a montreali filmfesztiválok pluridiszciplinárisak, de fontosak a vancouveri és winnipegi fesztiválok is, amelyek a helyi alkotásokat mutatják be. Egyre több műkedvelő készít videót a helyi indián közösségek életéről. Ezek maguknak a közösségeknek is nagy élményt jelentenek.

Zacharias Kunuk, eszkimó filmrendező arról számolt be, hogy Kanadában az eszkimó nyelvvel nem lehet létezni. Pedig az eszkimó történelem négy ezer éves, orálisan öröklődött, s csak az utóbbi hatvan évben használják az angol nyelvet. Az "Atanarjuat, la légende de l'homme rapide" (Atanarjuat, a gyors ember legendája) című nagy játékfilmet inuktitut nyelven forgatta a rendező, ezen a nyelven szólaltak meg a szereplők, és a nézők meg voltak elégedve a hitelességükkel.

A harcos filmművészet segített végre kitörni a letaglózott, hallgatásba kényszerült eszkimóknak. De Obomsawin, 1990-ben megörökítette hetven napos forgatással a mohawkok harcát is saját területükért, amelyen golfpályát akartak létesíteni ("Kanehsatake, 270 év ellenállás"). Anne-Marie Reynaud a "Réparations" (Javítások) című dokumentumfilmjében az iskolába kényszerített indiángyerekek, egyháziaktól elszenvedett sebeit mutatja be. Egyikük irónikusan megjegyezte a módszerekről: "Megmentik az embert, és megölik az indiánt.". A főhős, 16 éves korára mindent megutált, ami a fehér emberekkel kapcsolatos…

A kulturális élményen túl ezeknek a dokumentumfilmeknek gyógyító szerepük van: a maguk didaktikus módján felszabadítják a kimondhatatlan, ám megélt valóságot, sajátos módon így megtörik az emlékezet esendőségétől való félelmet.

Az APTN műsorait átveszik más autochton adók is; egyedülállóak a bennszülött népek anyanyelvű megszólaltatásában.

Alexis Waeanoloath, képviselő a québec-i Nemzetgyűlésben, maga is québec-i apa és indián anya gyermeke, aggódik, hogy ötven év múlva a tizenegy bennszülött nemzet közül csak a cri és az eszkimó nyelve marad majd meg. Rendkívüli jelentőségű éppen ezért a Wapikoni mobile, ami a nagyvárosi körülmények között is jó alkalmat biztosít a bennszülött kultúra ápolására. A nagyvárosi bennszülött baráti központok jó környezetet biztosítanak a bennszülött ifjúságnak identitásuk kialakítására, fenntartására. A Terre en vue fesztivál elnöknője úgy fogalmazott: " A mozi az a hely, ahol fölfedezzük saját magunkat. De a küzdelem folyik, mert lehetetlen a saját történelem és szokások ismerete nélkül élni. A történelem megmutatásával kezdődik a gyógyulás."

Kakasy Judit


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.