Kisebbségkutatás -  13. évf. 2004. 1. szám

Az ukrán nacionalizmus forrásai

Jánošík, Peter: Pramene ukrajinského nacionalizmu. = Slovenské pohľady. IV. r. 2003. 11. no. 104-110. p.

A nacionalizmus a huszadik század végének egyik legjellegzetesebb politikai jelenségévé vált. A harmadik világ, a volt Szovjetunió utódállamai, de még az iparilag fejlett országok sem mentesek tőle. A jelenség így a tudományos és a politikai élet homlokterébe is bekerült.

Megnyilvánulásaik, tetteik alapján a volt Szovjetunió utódállamai a mély szociális-etnikai és politikai krízis miatt veszélyforrást jelentenek. Történelmi tények igazolják, hogy a nemzetközi kapcsolatok kiéleződése mindig elválaszthatatlanul összekapcsolódik azok szociális-etnikai és politikai tartalmával.

A nacionalizmus olyan változásokat idéz elő, melyek mentén az adott terület hatalmi és intellektuális elitjének pozíciói megváltoznak.

Ukrajna keleti részén, mely évszázadokon keresztül az Orosz Birodalom fennhatósága alá tartozott, a nacionalizmusnak nem volt társadalmi bázisa. Ennek oka a nyelvi rokonság, az azonos vallási felekezethez tartozás, illetve az, hogy az orosz és ukrán kulturális tradíciók szervesen kiegészítették egymást. Ebből kiindulva a nép számára az elsődleges kérdés nem a nacionalizmus, hanem a szociális-gazdasági gondok enyhítése volt.

Az ukrán nemzeti nacionalizmus mint lokális ideológia, csak az első világháború után alakult ki Halicsban (Kelet-Galíciában). A halicsiak más nyelvűek, vallásúak voltak, eltérő testi-pszichikai, faji jellemvonásokkal rendelkeztek, de hasonlítottak az ukránokra.

Az első világháború után a lengyel fennhatóság alatt élő halicsiak megismerték a nemzeti elnyomást. A lengyel-ukrán ellentét kiéleződésében szerepet játszott a német hírszerzés is, amely a lengyeleket a nemzetiségek elnyomásával vádolta. Ebben a helyzetben kezdte el hirdetni követőinek élén D. Doncov az ukránokkal való faji közösséget, és ezen az alapon az "összetartozási nacionalizmust".

Az első világháború hatására Európában a liberalizmus elveiből való kiábrándulás volt megfigyelhető, szintúgy az ukrán területeken, ahol a liberalizmust mint eszmerendszert okolták az ukrán államiság elmaradásáért 1917 és 1920 között. Ezen ideológia társadalmi bázisát a lengyel fennhatóság alatt élő elkeseredett halicsi parasztok alkották, akik ebben látták az önálló államiság megteremtésének lehetőségét.

A halicsiak nacionalista szervezetei 1929-ben felvették a kapcsolatot az Ukrán Nacionalisták Szervezetével (OUN), és fegyveres alakulatokat hoztak létre.

A közös szervezet 1939-re Mussolini és Hitler sikereinek hatására a fasizmus és a nemzeti szocializmus eszmerendszerének bűvkörébe került. Meg kell említenünk, hogy az OUN nem tudott széles néptömegeket maga mellé állítani - politikai értelemben marginális csoportnak számított, Ukrajna területén nem rendelkezett széles támogatottsággal.

Az ukrán nacionalisták együttműködésben álltak a német hitleristákkal. Az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) faji tisztogatásokat követett el, válogatás nélkül mészároltak le faji alapon lengyeleket, zsidókat, fehéroroszokat, romákat, sőt ukránokat is, ha azokról kiderült, hogy lojálisak voltak a szovjethatalomhoz.

Az 1940-es években az OUN kétfelé szakadt a vezető pozíció betöltése kapcsán kialakuló szervezeten belüli dominanciaharcban Meľnikov és Bandera között. Nem sokkal később további kisebb csoportok is önállósultak.

A második világháború végén, 1945 májusában a Bandera vezette szárny már azt deklarálta, hogy a háború kirobbanása óta ádáz ellenfele a hitlerizmusnak, és számtalan partizánakciót hajtott végre a német katonák ellen.

A németekkel való kollaborálás vádjával kapcsolatosan a visszaemlékezések azt hangsúlyozzák, hogy feladatuk a szovjetekkel és a németekkel szemben is a honvédelem volt. Ennek során stratégiailag tettek meg néha lépéseket a végső cél érdekében. A németek 1943 után tonnaszámra kezdték ellenszolgáltatás nélkül saját céljaikra elszállítani az ország ásványkincseit, mezőgazdasági termékeit.

Megkezdődött a tevékenységüket tartalmazó dokumentumok megsemmisítése vagy meghamisítása 1929-ig visszamenőleg, sőt több visszaemlékezés is megjelent, amelyek szerzői a németek elleni heroikus küzdelmüket emelik ki.

A második világháború után, az új nemzetközi viszonyok között az OUN tagjai és szimpatizánsai elvetették korábbi nézeteiket, a liberalizmus és a demokrácia kivívását jelölték meg célul. A szervezet belső bomlásnak indult, az 1950-es évekre több platformra szakadt, és gyökértelenné vált a társadalomban.

A nacionalizmus a szovjet éra idején sem tűnt el: a nagyarányú iparosítás hatására a városokba vándorló vidéki, gyökereiket elveszítő emberek csak az azonos nyelvi közösség keretében találták meg a helyüket.

A Szovjetunió felbomlását követően az önállóvá váló Ukrajnában a mély szociális-gazdasági válsághelyzet hatására némely politikai erő a belső problémákról való figyelemelterelés céljából újból felelevenítette a nacionalista ideológiát. Újjászületett az OUN, sőt további nacionalista csoportok is alakultak.

Lesfalvi Tibor

<< vissza a főoldalra