Kisebbségkutatás -  13. évf. 2004. 1. szám

Globalizálódás és térségi integráció - egymást kiegészítő mozgások

Nicolas, Francoise: Mondialisation et intégration régionale, des dynamiques complémentaires = Cahiers francais, 2003. 317. no. 59-63. p.

A globalizáció tényleges elterjedésével egy időben az intézményes kezdeményezésektől kezdve a kölcsönös gazdasági függésen át, erőteljes térségi mozgások tapasztalhatók. Míg a globalizáció a határokat tünteti el, addig a térségi integráció új határokat akar kijelölni. Ezt a gyakran ellentmondásosnak tűnő jelenséget érdemes közelebbről is megvizsgálni.

Ami állandó: a régió nem oldódik föl a világméretűségben. A folyamatban lévő világméretűség jellemzői nem zavarják a regionális szerződések föllendülését...

A globalizáció első hulláma (1870-1914 között) és a mai közötti különbség a résztvevők magasabb számán kívül, a tőke mozgásának bősége és sebessége. A második világháborút követően a kereskedelmi csere megnőtt, és mindig felette maradt a világ termelésének. A financiális piac lett azonban a leglátványosabb, világméretű piaccá. Az információs társadalom új technológiája csak hozzájárult ehhez a hirtelen, forradalmi lendületű fejlődéshez. A multinacionális cégek jelentőségének növekedése is a globalizáció folyamatának erősödését igazolja.

Párhuzamosan a világméretűvé válással a regionális integráció is megállíthatatlanul zajlik, először is intézményi szinten, melyet a regionális kereskedelmi egyezmények megsokszorozódása, valamint néhány régió esetében (Észak-Amerika, Kelet-Ázsia stb.) a kölcsönös szerkezeti fellendülés is bizonyít.

Ami de jure a regionális integrációt illeti: 1948-1994 között a GATT 123 regionális kereskedelmi szerződést jegyzett be. Az OMC 1995-ös megjelenésével a szerződések száma meghatványozódott. A szerződések immár érintik a tőkeáramlást, illetve a közös gazdaságpolitikát is. Meg kell azt is jegyezni, hogy ezek a regionális egymásba fonódások kifelé is nyitottak maradtak. A de facto regionalizmus az elmúlt évtizedekben a nagy, kontinens méretű régiókban (Európa, Észak-Amerika stb.) valósult meg. A közvetlen külföldi beruházások mértéke szintén bizonyítja, hogy a helyi integrációk nyitottak maradtak.

Egy gyakori kölcsönöshatás

Kelet-Ázsia példája mutatja, hogy a regionális dinamika és a globalizáció mennyire együtt létezik. A kölcsönös függés a nyitottságot is fenntartja. Ugyanakkor az ellenpélda: a kevésbé integrálódott térségek (Maghreb-országok, Közel-Kelet) nem is annyira globalizálódottak. A térségen belüli cserék a legsűrűbbek az ASEAN-országokban, ahol a formális integráció viszonylag kevésbé létezik.

Azt is látni kell, hogy a világméretűség és a regionalizmus szekvenciája nem azonos minden gazdaságban. A mozgások igen összetettek. Az viszont bizonyos, hogy a kétféle mozgás egyidejű föllendülése arra utal, hogy egymást erősítik. Együttesük megértéséhez a térségi integrációt de facto, majd de jure is megvizsgáljuk.

A globális piac illúziója

A de facto regionalizmus és globalizáció egyaránt a piac erőteljes mozgásából következik. Különösnek tűnhet, hogy a kétféle mozgás együtt fejlődhet, amikor látszólag egymásnak ellentmondóak. Az együtt mozgásra példa Oman (1994.), ahol az új termelési szerkezeti formáknak köszönhetően a termelési folyamatok megosztottsága előnyt élvez. A globalizáció elvileg a földrajzi távolságokat csökkenti, mégis az agglomeráció növekedése az ellenkező hatást erősíti.

A leghatásosabbak azok a multinacionális cégek, amelyek lokális munkaerőt foglalkoztatnak. Kelet-Ázsiában jó példákat látni erre. Persze az az igazság, hogy a globális piac léte sokszor illúzió. A globális személygépkocsi bukása ezt példázza.

A regionális integráció de jure és a mondializáció komplex szálak

A regionális integráció a globalizáció elutasítása lehet

A jelenleg folyó térségi integráció - új gazdasági, geopolitikai környezetben - sokban különbözik a '60-as években megindult folyamatoktól. Például Latin-Amerika akkor a legcsekélyebb függésbe kívánt kerülni az amerikai gazdaságtól. Az önközpontú regionalizmus, mely helyi szinten akarta mindazt megvalósítani, ami világméretekben körvonalazódott, a globalizáció akadálya lett. Ma nyilvánvaló, hogy néhány ország integrációja a jövőbeli globalizáció feltétele; a két folyamat egy logikai egységet alkot.

A térségi integráció állomás a globalizáció felé

Egyfajta liberális elképzelés szerint a térségi integráció nem egyéb, mint valamiféle középméretű, azaz mezoglobalizáció.

A térségi együttműködés motorja lehet a multilaterális kereskedelem nem diszkriminatív liberalizációjának és a globális gazdaságba történő integrációnak. A fejlődés útján lévő országok többségének a regionális integráció jelenti a világgazdaságba történő bekapcsolódást. Az indokok nem mindig világosak, de pl. nyilvánvaló, hogy könnyebb a szomszéddal kereskedni, mint valamiféle távoli partnerral.

A területi integráció mint a globalizáció katalizátora

A globalizáció fő célja: új piacokat nyitni, és támogatni a szakosodást. Másrészt meg a konkurenciát növelni. Az európai integráció erre mutat jó példát: ugyanis szembefordul Japán és az Egyesült Államok konkurenciájával, és véget vet a '80-as évek eurosclerozisának, amely elvetette az egységes piacot és az egységes pénzt.

A fejlődés útján lévő országoknak is sok előnyt nyújt a területi integráció. Így kiléphetnek a nemzetközi kereskedelembe, ugyanakkor sok beruházó fantáziát lát a térségi infrastruktúra fejlesztésébe beruházni. Több térségi ország együttesen összehangolhatja vámtarifáit, jogilag szabályozhatja a kedvezményeket stb., mindezeket egyetlen állam aligha tehetné meg. Például az ASEAN-országok a közvetlen külföldi beruházásokat részesíti előnyben, így vonja be országait a világméretű piacba. Hasonló a latin-amerikai Mercosur-program célja is.

A föllendülést egyesek "fejlődő regionalizmusnak" nevezik, ami ugyancsak a fenti logika szerint látszik működni. Olykor azonban olyan iparpolitika is körvonalazódik a modellben, amelyet egy ország, nemzeti szinten kevésbé eredményesen tudna alkalmazni. Példa: az ASEAN-országok szabad kereskedelmi övezetének terve, mely Kína lokális technológiáját kívánja ellensúlyozni.

A területi integráció védőbástya a globalizáció ellen

A globalizáció veszélyeket is rejt magában, így a túlzott tőkemozgást, amelyet a regionális politika megfékezhet. A világméretűség kiterjedésével, a sok új résztvevő miatt, sok állam veszít is nemzeti szuverenitásából, melyet a regionális integrációban némiképp azonban visszanyerhet. Az ún. "kis országoknak" különösen fontos, hogy jelen legyenek a globalizáció térségi játékszabályainak kialakításakor. Érdekeiket megbízhatóbban és erőteljesebben hangoztathatják egy térség tagjaiként.

A regionalizmus kihívás a multilateralizmusnak

Láttuk, hogy a regionalizmus egyszerre alkotója a globalizációnak, ugyanakkor válasz is erre a folyamatra. Azt is láttuk, hogy a kétféle mozgás ma egymást kiegészíti, és nincsenek ellentmondásban. A multilaterális kereskedelmi egyezmények esetében egymással kompatibilis a regionális és a globális megközelítés. A térségi szint mintegy középszinten globális. A nehézséget mainapság az elterjedőben lévő kétoldalú kereskedelmi egyezmények okozzák. Ezek rendszerint csak nevükben regionálisak, és valójában nem a térségi integrációt segítik elő. Ezt a jelenséget nevezik "spagettis tányérnak", amely sajátos módon nehezíti a világméretű kezelést, főleg ha a többoldalú mozgás megszűnik.

Kakasy Judit

<< vissza a főoldalra