Kisebbségkutatás -  12. évf. 2003. 1. szám

Etnikai osztódás után: Vita többségről - kisebbségről a posztkommunista Romániában és Szlovákiában

Csergő Zsuzsa: Beyond Ethnic Division: Majority-Minority Debate About the Postcommunist State in Romania and Slovakia. = East European Politics and Societies, 16. vol. 1. no. 1-29. p.

  Közép- és Kelet-Európa több országában a posztkommunista intézményesítés folyamata összefonódott a többség - kisebbség konfliktusaival, talán nagyobb mértékben is, mint amit általában etnikai kérdésnek neveznek. Az etnikai tényező súlya megnövekedett a többnemzetiségű társadalmakban, melyek elfogadták a kisebbségi kultúra másságát, de ragaszkodtak ahhoz, hogy ez visszatükröződjék a politikai különállásban. Felvetődik a kérdés, vajon megnyugtatóan tükröződik-e vissza a többség - kisebbség etnikai hasadása egy jellegzetesen "kettévált társadalomban"?

            A posztkommunista politikában Szlovákia és Románia nagy fontosságot tulajdonít az etnikai különválásnak. Mindenesetre Csehszlovákia nagyjából az etnikai határ mentén vált ketté Cseh Köztársaságra és Szlovákiára. A szlovák állam 1993-ban alakult független állammá. Az új Szlovákiában a szlovák többség és a magyar kisebbség konfliktusa központi kérdéssé vált a politikában. Romániában a jól szervezett magyar kisebbség egységes politikai szervezetként alapította meg a magyar pártot, az RMDSz-t 1989-ben, és ez a párt jelentékeny erőt képvisel a román belpolitikában, intézményesen előterjesztett követeléseit ennek következtében hevesen támadták a román pártok.

            A két ország kisebbség-politikájának elemzése azt mutatja, hogy nem pontos az a meghatározás, ami a posztkommunista társadalmakban a nemzeti többség és a kisebbség "etnikai szétválását" tükrözi. Mind Romániában, mind Szlovákiában szétválások és szövetkezések éppúgy előfordultak a többség pártjaiban, mint a kisebbségek körében.

            Jelentős különbség a két államot tekintve az, hogy Szlovákia csak nemrég alakult új állam, míg Románia csupán újjá szerveződött régi határai között. A nemzeti elit Szlovákiában a klasszikus nemzetállam megteremtésére törekedett. A Ceauşescu utáni román kormányzat pedig folytatta nemzetállami stratégiáját, amit az előző kommunista kormányzattól örökölt. Az alapvető kondíciók ellenére többség - kisebbség kérdésében az indíték mindkét országban azonos. A magyar pártok mindkét államban nem etnikai csoportot alkotnak, hanem a magyar közösség mint "nemzeti közösség" lépett fel, és bár békésen, de határozottan tagadta a nemzetállam létezését, és igényelte a magyar közösség államalapító státusát egy többnemzetiségű államban. Így tehát a meghatározó ellentét a nemzetállam ellenében többnemzetiségű állam értelmezésében és elfogadásában manifesztálódik.

            A társadalom mind Romániában, mind Szlovákiában három nagy csoportra tagozódott: a nacionalistákra, a mérsékeltekre és a magyar közösségre. A politikai csoportosulások különböző felfogásban közelednek az új, vagy az újjászervezett állam többségét és a nemzetet alkotó kisebbség együttélésének kérdéséhez. Mindkét ország nemzeti elitje hatalmi pozícióból teremtett konfliktusokat a magyar kisebbség elitjével. Intézményes intézkedésekkel idegenítették el az összmagyar kisebbséget, ami elősegítője lett egységes szervezetbe alakulásának. A nacionalista stratégia elemei: A magyar kisebbség területenkénti adminisztratív ellenőrzése, a többség nyelvének hegemóniája, valamint az etnikum "újratermelődésének" akadályozása - a magyar nyelvű oktatás és kultúra visszaszorítása -, továbbá az önkormányzat és autonómia határozott elutasítása. Míg a nacionalisták és a magyar közösség csak néhány relációban tudott egyező álláspontot kialakítani, a mérsékeltek és a magyar közösség a demokráciát megközelítő szellemben relatíve jelentős eredménnyel végződő tárgyalásokat folytatott. A mérsékeltek szem előtt tartották Romániának az Európai Unióhoz csatlakozásáig teljesíteni szükséges feltételeket.

            A mérsékelt többség koalíciós kormányt alakított a magyar közösség politikai képviselőjével, RMDSZ-szel. A megegyezésen alapuló időszak alatt tovább folyt a vita, a többség ragaszkodott a nemzetállami státushoz, míg a magyar közösség fenntartotta a többnemzetiségű államról alkotott véleményét.

            A magyar közösségnek az intézményesített autonómiára irányuló igénye a többséget még mindig azzal a félelemmel tölti el, hogy végül ez az állam széthullásához vezet. A megegyezésre törekvő politikai irányzatú kormányzat igyekszik a többség - kisebbség vitáit demokratikus keretek között tartani és a régi intézményes struktúrák elhagyásával az országot mind a többség, mind a kisebbség számára "lakható" állapotba hozni.

  Kádár József

Vissza