Kisebbségkutatás - 11. évf. 2001. 3. szám |
Sorozatunk befejező tematikus száma a vajdasági és kárpátaljai magyarok életébe, jelenét formáló múltjába, hitéletébe, hagyományaiba ad bepillantást. Lehetséges, hogy nem befejezni, hanem kezdeni kellett volna sorozatunkat e két nemzetrész bemutatásával, mert hiszen közismert: mind anyagi, mind politikai érdekképviseleti lehetőségeiket tekintve ők vannak a legnehezebb helyzetben, a közelmúltban bekövetkezett jugoszláviai rezsimváltást figyelembe véve is. A sorrend tehát semmiképpen sem jelent rangsort. Ezt igazolja Gereben Ferenc magyarországi művelődésszociológusnak a vajdasági magyarok körében 2000 májusában végzett felmérése is, amely szerint körükben általában csökkent az identitás emocionális tartalma, ennek helyét a tudatosság foglalta el. Gábrity Molnár Irén, az újvidéki egyetem társadalomkutatója a vajdasági migrációs folyamatokat vizsgálva mutatja ki azt az elszomorító tényt, hogy az utóbbi 10 évben a magyarságuk csupán 51%-a maradt a lakóhelyén, s helyükre elsősorban szerbek és crnagoraiak költöztek. Papp Richárd, az MTA Kisebbségkutató Intézet kutatója izgalmas interjúi segítségével azt az érdekes felismerését osztja meg olvasóival, hogy az etnicitás a vallásosságnak ún. „első szintjén" képez csak választóvonalat a vajdasági katolikus magyarok és az ortodox szerbek között, az ún. „második szinten", a belső vallásos tartalmak szintjén már nem. (Ezzel természetesen a vallásos élet interetnikus kapcsolatokban [is] megmutatkozó óriási jelentőségére hívja fel a figyelmet.) Csernicskó István, a beregszászi magyar főiskola tanára is egy szociológiai vizsgálatról számol be: e szerint a kárpátaljai magyarok pozitív önképpel rendelkeznek, s noha az ukránokról alkotott képük nem ellenséges, ám saját közösségüket minden tekintetben az ukránok fölé helyezik. Fedinec Csilla a két világháború közötti kárpátaljai autonómia-törekvésekről számol be számos eddig nem, vagy kevéssé ismert mozzanatot bemutatva, Vári Fábián László kárpátaljai József Attila-díjas költő pedig a helyi betlehemezési hagyományokat idézi fel izgalmas tanulmányában, amelyben levéltári kutatásait és interjúit kamatoztatja az olvasó épülésére.