Kisebbségkutatás -  9. évf. 2000. 4. szám

A lappok kultúrájának és azonosságtudatának megőrzése érdekében

Mihajlovna, Elena Rudol' fovna: Pod sozvezdiem "Berenika ".= Saamskij katalog budet vystavlen v Internete. = Bibliotekovedenie, 2000. 2. no. 42-45. p.

Az Északi Sarkkör táján élő népek és néptöredékek között feltételezhetően a legősibbek közé tartoznak a lappok. Ottar norvég utazó már a 9. században megemlékezik róluk, "terfinneknek" nevezve őket. Lapp megnevezéssel 1200 körül szerepelnek először (Sakson Grammatik); a név finn eredetű. Velük a lappok különben is egy nyelvcsaládba tartoznak (a referáló megjegyzése: akárcsak velünk, magyarokkal, sőt Sajnovics János 1777-ben kiadott munkájában, a Demonstratio idioma Ungarorum et Lapporum idem esse címűben, éppen a lapp nyelv tanulmányozásának köszönhetően ébredt rá nyelvünk finnugor voltára).

Az orosz nyelvben korábban a (nyilván a "lapp" valamelyik alakjából eredeztethető) "lopar" megnevezésük járta. (Még egy referálói megjegyzés: V. Dalj értelmező szótára szerint a "lopar" jelentése lehet "nem keresztény", "eretnek" is.) Újabban és jelenleg "szaam" a hivatalos orosz megnevezés. Önmagukat "sáminak" mondják.

Lélekszámuk mindössze 70-75 ezerre tehető, ám ez a kis populáció is négy ország (Norvégiában 40, Svédországban 15-25, Finnországban 7, Oroszországban a Kola-félszigeten 2 ezren élnek) és kilenc egymástól meglehetősen eltérő nyelvjárás, úm. a déli sámi, ume, pite, lule, északi sámi, inari, skolt, kildin és ter használói között oszlik el. (Az oroszországi lappok az iménti felsorolás utolsó három nyelvjárását mondhatják magukénak.)

A lappok a legutóbbi időkig szinte kizárólagosan rénszarvas-tenyészéssel, vadászattal és halászattal foglalkoztak. Hivatalosan protestánsok és pravoszlávok (ez utóbbiak Oroszországban és részben Finnországban), de szokásaikban fellelhetők a sámánhit maradványai, s így nem véletlen, hogy a "lopárnak" "pogány-értelmű" jelentései is kialakultak.

A lapp kultúra teljesen szuverén, még ha más és más többségi hatás érte is őket (pl. írásbeliségük Nyugaton latin, keleten cirillika). Az ún. lapp parlamentek, amelyek Norvégiában, Svédországban és Finnországban honosodtak meg, gazdasági érdekképviseleti funkciójuk mellett nem utolsósorban ezt a kultúrát igyekeztek megóvni, életben tartani.

A sarkköri népek közül - immár négy évszázada - mindenekelőtt a lappok iránt mutatnak szinte töretlen érdeklődést a különböző tudományterületek és szakmák képviselői. Így a lapp szerzőjű, illetve a róluk szóló művek száma igencsak tekintélyes. Az első velük foglalkozó tudományos monográfia szerzője, a német I. Schäfer (1674). Orosz nyelvű alapvetés a kolai lappokról N. Ozereckovskijtól származik (1804), aki vele cári pályadíjat nyert.

Jelenleg mind a négy érdekelt országban léteznek lapp kutatással foglalkozó szervezetek és kutatócsoportok, a tromsi egyetem (Norvégia) tekinthető a témakör legjelentősebb bázisának. Itt a kutatómunka koordinálásával a kutatás fő irányainak kijelölésével foglalkoznak.

A lapp és a lappokról szóló irodalom fő gyűjtő és feltáró intézményei a következők:

Norvégiában a karasjoki könyvtár mint a nemzeti könyvtár specializált részlege 1983 óta.

Svédországban a Jokkmokkban működő Ajtte lapp múzeum könyvtára (15 ezer kötettel) és a nemzeti könyvtár moi és ranei tagozata,

Finnországban a lappföldi Rovaniemiben található megyei könyvtár 1960 óta (6 ezer kötet),

az Oroszországi Föderációban murmanski megyei általános tudományos könyvtár (1994 óta külön részlegként speciális képzettségű munkatársakkal).

1993-ban megalakult a Barents euro-arktikus régió az érdekelt négy ország északi provinciáinak részvételével. Ennek a Berenika-csillagkép utáni elnevezésű projektje keretében - több célmegjelölés között - a lapp bibliográfia elkészítése is szerepel, amivel a szóban forgó országok illetékes könyvtárai annál inkább egyetértenek, mivel már korábban is voltak próbálkozások és részeredmények egy-egy országra vonatkozóan (pl. a trondheimi egyetemi könyvtár 1980-ban adatbázis-felhalmozásba kezdett, a murmanski könyvtár több orosz intézettel kooperálva készített szaam bibliográfiát).

A Berenike-projekttel fémjelzett közös erőfeszítés előkészítő munkálatai 1998 folyamán indultak el. A megjelenési hely szerint megosztott alapgyűjtéssel azóta minden résztvevő könyvtár elkészült. Most folynak a kölcsönös kiegészítések és a szerkesztés előtti egyeztetések (formátum megválasztása, osztályozórendszerek adaptálása, stb.). A szándékok szerint a bibliográfia kiérlelt, véglegesnek tekinthető változata felkerül az internetre. Feltéve, hogy megoldódnak a finanszírozás kérdései, amire minden remény megvan.

Futala Tibor

Vissza