Kisebbségkutatás 9. évf. 2000. 2. szám

A kőolaj és a társadalmi konfliktusok összefüggése Nigéria történetében

Pérouse de Montclos, Marc-Antoine: Pétrole et conflicts communautaire au Nigéria : une perspective historique. = Afrique contemporaine, 1999. 190. no. 20-38. p.

Nigériában a polgári berendezkedésű állam visszatérni látszik. Olusegun Abasanjo államfő, tábornok 1999. február végén visszaparancsolta a katonaságot a kaszárnyákba. Az ekkor már hónapok óta erősödő feszültség az ország délkeleti részén, a Niger folyó torkolatánál működő kőolajtársaságok és a helyi lakosság között azonban megmaradt, és a szövetségi államot létében fenyegeti.

A probléma gyökere a hatalmas kiterjedésű ország termelési-újraelosztási viszonyaiban rejlik. Nigéria nemzeti olajtermelésének mintegy felét harminc éve folyamatosan a "Rivers State" országrész adja, s cserébe mindössze 7% szövetségi támogatást kapott legutóbb.

Időleges megoldás volt az ibo törzsek által 1967-ben kikiáltott Biafrai Köztársaság. Az 1985-től 1998-ig fennálló katonai rezsimek alatt az addig szétszórtan működő korrupció egy helyre koncentrálódott, s végül etnikai alapú ellenállást váltott ki. A lakosság egyes csoportjai fordultak szembe egymással: a bennszülött kisebbségek a három naggyal - az ibo, yoruba, hausza törzsekkel szemben; ellenállást fejtettek ki etnikai alapon a szövetségi állam felügyelete ellenében; a helyi bevételekért klánharcokat vívtak.

A követelések egyik vonulatát alkotja az ogoni nép megmaradásáért indított mozgalom (MOSOP). Létrehívója Ken Saro-Wiwa író volt, akit Sani Abacha katonai juntája 1995-ben fölakasztott. Saro-Wiwa a legkülönfélébb fórumokon teljesen egyedülálló módon, a Nyugat nemzetközi szervezetei számára megszokott, fogyasztható módon tálalta az ogoni nép drámáját. Környezetvédelmi szempontokra hivatkozott: az 1960-ban indult kitermelés óta a Niger folyóba engedett több millió liter kőolaj elpusztította az élővilágot, s lehetetlenné tette az ivóvíz kinyerését. A helytelen technológiával feldolgozott földgáz pedig egyenesen a Föld légkörét fenyegeti. A félmillió lélekszámú ogoni sorsa a világ 70 országában élő kisebbségek problémájához hasonló súlyú közüggyé lett.

Saro-Wiwa némi túlzással az ogoni nép genocídiuma ellen emelt szót, s ezzel példát adott a Niger folyó deltájában élő többi, kisebb törzsnek, az ijawoknak, isokoknak, itsekiriknek etnikai alapú követeléseihez. Saro-Wiwa küldetéstudata (úgymond az ő népe tartja el az ország szegényebb részeit) azonban kizárta a többi kisebbséggel való összefogást. Sőt, saját mozgalmán, a MOSOP-on belül jelentkező mérsékeltebb irányzatok (G. B. Leton) is hozzájárultak bukásához.

A föld kincseihez való hozzáférésnek történelme van. A fekete arany ma éppolyan heves csatákat vált ki, mint a múlt század során a rabszolgakereskedelem. A Nigériából elinduló évi mintegy 130 ezer rabszolga egyharmada sosem ért el úticéljához. Az etnikai rivalizálások, a piacért vívott küzdelem (a különféle angol, portugál stb. kereskedőkkel folytatott együttműködés) következményeként apró városállamok jöttek létre a térségben: Bonung, Okira, Nembe stb. Ugyanezek a múltban gyökerező ellentétek, versengések hatják át a mai kőolajkitermelés területét is.

Az eltérő gazdasági fejlődés magával hozta a különböző törzsek különböző kulturális, szellemi szintjének kialakulását, melynek következtében a politikai szimpátiák eltérőképpen alakultak.

A politika forgandósága következtében a biafrai időkben kipusztították pl. a dél-nyugati régió nem ibo lakosságát. Jellemző, hogy a tengerparti ijawok hagyományosan az északi pártokra szavaznak. A kőolajban gazdag Dél szava jelentősen befolyásolja az erőviszonyokat: pl. az 1967-es biafrai válság idején a nigériai delegáció öt tagja közül három a Niger folyó torkolatvidékéről jött.

A multinacionális cégek általában törzsi ellentétekre egyszerűsítik le a helyi problémákat. Ez azonban csak részben igaz, hiszen egy-egy törzsön (pl. az ogonin, adonin) belül is léteznek ellentétek. A Niger deltájának egymástól elszigetelt öblei valóságos etnikai mozaik képét mutatják, melyben az ijawok dominálnak.

A XIX. század utolsó évtizedeiben kiépülő brit protektorátus az őslakó, rebellis vezetőket hatástalanította - s mintegy örökségképpen -, a multikkal a hagyományos, helyi érdekeket artikulálni képtelen törzsi vezetőket ültetett tárgyalóasztalhoz. A kérészéletű lokális szövetségek, a megosztottság mind a mai napig tart. Az erők szétforgácsolását erősíti a szövetségi államforma is.

A belső nézetkülönbségeket jól példázza az 1967-ben alakult "Rivers State" szövetségi állam története. 1941-ben Rowland Wilcox, a térség ijaw törzseit tömörítő ligát hozott létre. Őt azonban pár éven belül az ország egyik távoli vidékére helyezték át. Az ibóktól függetlenedni kívánó lakosok 1947-ben Port Harcourt központtal új tartományt hoztak létre. A probléma azonban továbbra is élt, hiszen az ibók ellenőrzés alatt tartották az egész keleti partvidéket. Az 1884-ben a Brit Koronával kötött szerződés értelmében az összes ikwerre törzsek az uralkodó védelmét élvezik. A "Rivers State" többi törzse is ezt a jogi támogatottságot s egyidejűleg az 1861-ben megkötött ún. Lagoszi Szerződés vívmányainak fenntartását követelte magának. Az 50-es, 60-as években két, jogi keretek között maradó mozgalom - a COR és az NDC - , valamint egy felkelőkből szerveződött csapat (Isaac Boro) működött a térségben. Az 1957-ben alakult Niger Delta Kongresszust (NDC) szövetségi szintről is folytonosan megosztották; a folyó deltájában élő ijaw és más törzsek sehogy sem tudták egyesíteni erőiket. 1966-ban, az ibók által meghatározott kormány bukásakor memorandumot adtak át a leendő "Rivers State"-lobby képviselői Gowon tábornoknak, melyben államuk elismerését követelték, valamint brit kontingens jelenlétét kérték a hadsereg felügyeletéhez. A Niger deltájának népei köztársaságot kiáltottak ki Isaac Boro ezredes vezetésével 1966 februárjában, mely 12 napig létezett, s a biafrai események vetettek véget létének. A "Folyók Államát" végül is erősen anti-ibo színezettel, alkualapként fogadta el Gowon tábornok Biafrája. Az államon belül törzsi leszámolások kezdődtek meg. Pl. Elechi Amadi ikwerre írót, későbbi minisztert föderalizmus gyanújával ekkor börtönözték be. Az ijawok sosem mondtak le a Niger Delta Köztársaság-álmukról, ahol végre igazságosan megkaphatják az általuk kitermelt kőolaj ellenértékét. 1991-ben is egy észak-dél tengelyű megosztást követeltek kőolaj-ügyben Babangida elnök-tábornoktól. Nyilvánvaló, hogy ezzel az ikwerrék és ogonik kerültek volna szembe egymással, míg az ijawok akár egy etnikailag homogén államot is létrehoztak volna... A már említett Saro-Wiwa mozgalmán kívül figyelemre méltó Francis Ellah ikwerre szenátor elképzelése is, mely szerint a törzsi különbözőségek fölött uralkodó nagy nyelvi csoportok, pl. hauszák, yorubák alkossanak valamiféle egynemű államalakulatot. Az 1997-ben létrehozott "Bayelsa Állam" részben megoldja az ijawok problémáit, mert végre megfelelő arányban vehetnek részt az állam irányításában, azonban továbbra is hiányolják bizonyos, gazdag kőolajforrásoknak az államhoz tartozását.

A folyamat gyakorlatilag nem ér véget. Nigéria, gyarmatosítás alóli felszabadulása óta számos újrafelosztást ért meg, ezeket leginkább az etnikai csoportokat szándékosan megosztó tábornokok vezették. Eddig egy adminisztrációnak sem sikerült kielégítenie minden etnikum követelését. A helyi közösségek ilyen módon nagyon is kötve vannak egy központi hatalom meglétéhez. Ráadásul súlyosan eladósodottak lévén, végső megoldásként újra meg újra a központi kormányzathoz fordulnak hitelért. A helyi korrupció miatt a jó minőségű nigériai kőolaj 2,5 dolláros hordónkénti ára átlag egy dollárral drágább a világpiaci árnál.(?)

Fordította: Kakasy Judit

Vissza