Kisebbségkutatás                                                                                                                   8. évf. 1999. 2.szám

Műveltségi szinvonal a Vajdaságban

Mirnics Károly: Nemzetiségek iskolázottsági szintje
a Vajdaságban. = Létünk, 28. évf. 1998. 1-2. sz.

A jugoszláviai népszámlálások feldolgozási módszertana az idők során változásokon ment keresztül, ezért nem mindig lehetséges az eredmények összehasonlítása.

Az 1948., 1953., 1961. és 1971. évi népszámlálásból az írástudatlanságra és az iskolai végzettségre vonatkozó adatokat a 10 éves és az ennél idősebb népességre vonatkozóan dolgozták fel. Ekkor ugyanis a be nem fejezett általános iskolát is végzettségnek tekintették. Később (1981-ben) az új igényeknek megfelelően a 15 évesnél idősebb népességet vizsgálták, hiszen ez az általános iskolai tanulmányok befejezésének legalsó határa. Ezt különösen a nemzetiségek iskolai végzettségének vizsgálatánál kell figyelembe venni, mivel e tekintetben utólag sem történt egyeztetés a korábbi és az újabb népszámlálások feldolgozásában.

Az analfabetizmus általában a társadalmi viszonyok fejletlenségére utal. A Vajdaságban az egyes népszámlálások időpontjában az írástudatlanság aránya folyamatosan csökkent. A férfiaké erőteljesebben (8,3 %-ról 1,9%-ra), mint a nőké (17%-ról 6,2%-ra).

A Vajdaságban 1953-ban jóval alacsonyabb volt az írástudatlanság szintje, mint Közép-Szerbiában (29,5%) vagy Koszovo-Metohija tartományban (54,8%), és ez a különbség megmaradt 1991-ben is (6,7%, ill. 11,9%).

A nem mezőgazdasági népesség körében az írástudatlanok száma az 1981-ben regisztrált 5,3%-ról 3,5%-ra, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak között pedig 8,1%-ról 4,9%-ra csökkent. Az írástudatlanság azért nem jelentős gond, mert főleg az idősebb - inaktív - korcsoportokban jellemző állapot. A fiatalabb korcsoportokban (34 éves korig) szinte teljesen kiszorult az írástudatlanság, illetve az a 10% a 15-19 éves korcsoportban, aki általános iskolai végzettség nélküli volt az 1991-es népszámlálás szerint, annak kb. a fele 30-34 éves korára mégis megszerzi legalább az általános iskolai végzettséget.

Nemzetiségi megoszlás tekintetében az 1953-as évben még az igen magas írástudatlanság volt jellemző szinte valamennyi délszláv népnél. A nemzetiségeknél viszont, összehasonlítva a délszláv népekkel (a románokat kivéve) igen alacsony volt az írástudatlanság aránya. 1991-re viszont az eredmények a délszláv népek és nemzetiségek között kiegyenlítődtek, kivéve a cigányokat, ahol az írástudatlanság valamennyi korcsoportban továbbra is erősen jellemző.

Az iskolai végzettség szintjeit vizsgálva a népesség iskolázottságának változásaiban három szakaszt különít el a szerző. Az elsőben az alacsony iskolázottság mellett az általános iskolai hálózat kiépítése a jellemző. A másodikban általánosan elterjed az alapfokú általános iskolai végzettség, a harmadikban pedig a teljes népesség iskolázottsága egyre jobban eltolódik a középiskolai és az egyetemi végzettség felé.

Az iskolázatlan népesség nemzetiségi szerkezetét vizsgálva elmondható, hogy az őshonos nemzetiségeknél kevésbé jellemző az iskolázatlanság, mint a betelepített és beköltöztetett nemzetiségeknél. A Vajdaságban élő nemzetiségek három csoportba sorolhatók iskolázatlan népességük szerint. Az első csoportban találhatók a szerbek, Crna Gora-iak, horvátok, magyarok, románok, ruszinok, más nemzetiségűek és a területi kötődésűek. Az adatok alapján várhatóan ebben a csoportban lesz domináns a magasabb szintű iskolai végzettség a következő évtizedekben. A második csoportba sorolhatók az albánok, etnikai muzulmánok, akiknél már érzékelhető igény mutatkozik az általános iskolai végzettség megszerzésére. A harmadik csoportba tartoznak a romák. Náluk a populáció felénél még nem tapasztalható semmilyen törekvés az iskolázottság megszerzésére, a másik felénél pedig éppen csak elindult ez a folyamat.

A magyar nemzetiségű 15 évesnél idősebb iskolázatlan népesség kor és nem szerinti, vajdasági átlaggal való összehasonlításából megállapítható, hogy a magyar nemzetiség iskolázatlanabb a vajdasági átlagnál. A magyaroknál 31,2 % , a vajdasági átlag 25,8% (férfiaknál), illetve magyaroknál 46,6 %, a vajdasági átlag 40,6 % (nőknél). Ez egyben arra is utal, hogy a szerb és Crna Gora-i nemzetiségű népességgel szemben még kihangsúlyozottabb a lemaradásunk.

A fiatalabb korosztálynál viszont kedvezőbb a helyzet, ami arra utal, hogy a magyar családoknál is egyre több figyelmet szentelnek legalább a kötelező általános iskolai végzettség megszerzésének. Ugyanakkor a magyar tannyelvű felnőttképzés fejletlensége miatt az idősebb korcsoportoknál sem csökkent az iskolázatlanok aránya, holott ennek az urbanizálódás és iparosodás velejárójának kellett volna lennie.

A Vajdaság az 1974-es alkotmány és törvényalkotói jogai alapján kezdeményezője volt az 1974/75. évi tanévtől kezdve azoknak a hosszan tartó iskolareformoknak, amelyek szerkezetében változtatták meg elsősorban a középfokú iskoláztatási rendszert. Miután megszűnt a Vajdaság törvényalkotói jogköre, és Szerbia oktatási törvénye érvényesült a Vajdaságban is, újabb iskolareformra került sor. Ennek eredményeként a két népszámlálás között javult az iskolázott népesség aránya a 15 éves és idősebb népesség körében és minden nemzetiség esetében. A vajdasági átlagot meghaladja a szerb, a Crna-Gora-i és jugoszláv iskolázott népesség növekedésének az üteme. A nemzeti kisebbségek iskolázott népességének növekedési üteme minden esetben elmaradt a vajdasági átlagtól.

A növekedés üteme a magyarok esetében - összehasonlítva a szerbekkel - a középiskolai végzettség tekintetében 1981-ben a következő: a magyaroknál 23,6 %, a szerbeknél 28,1 %, 1991-ben a magyaroknál 28,2 %, a szerbeknél 35,1 %. A magyarok lemaradása a szerbekhez viszonyítva tehát mintegy 10 évre tehető. Ugyanez tapasztalható a főiskolai és egyetemi végzettség esetében is. A táblázatba szerkesztett adatok pontosabban mutatják a magyar népesség iskolázottságában jelentkező lemaradás helyeit. A magyar népesség idősebb korcsoportjai mind a férfiak, mind a nők esetében jóval nagyobb százalékban tartották szükségesnek, hogy megszerezzék a teljes általános iskolai végzettséget, mint a szerbek azonos csoportjai. A szerbek azonban jóval többet tettek a hátrány ledolgozásáért, ezért a fiatalabb korcsoportokban már nincs különbség köztük és a magyarok között. A középiskolai végzettség megszerzésében azonban olyan megtorpanás jelentkezik a magyarok esetében, amelyre sem statisztikai, sem demográfiai magyarázat nem található. Az ok talán a nemzeti kisebbségekkel szembeni tanügyi politikában kereshető: a magyarok kárára bekövetkezett törés az utóbbi húsz évben.

A főiskolai és egyetemi végzettség tekintetében a szerb, illetve a magyar népesség összehasonlítása még nagyobb aránytalanságokra utal. Szembeszökő a magyarok lemaradása valamennyi korcsoportban. A szerző véleménye szerint a magyarok lemaradásának csökkentéséhez, az aránytalanságok lefaragásához 10-15 év intenzívebb magyar tannyelvű közép- és felsőfokú képzésre lenne szükség.

Cholnoky Olga

Vissza