Kisebbségkutatás                                                                                                                   8. évf. 1999. 2.szám

Legújabb változások a magyarországi kisebbségek helyzetében

Recent Changes in the Condition of the National Minorities

The author - president of the Office of National Minoritites since 1998 and belonging to the Bulgarian minority of Hungary an acknowledged scholar of the research of national minorities - arranged the changes and developments that confirmed the positionsof the national minorities in Hungary under four headings: 1. legislation protecting the minorities 2. institutions for minorities 3. raise of subsidy (e. g. in 1997 300, in 1998 350 and in 1999 730 million forints had been given to the local goverments of national minorities) 4. the sympathy of the national majority to be shown in mass media and cultural - scientific life as well.

 

 A hazai kisebbségek helyzetében bekövetkezett legújabb változásokról, tendenciákról szólva mindenekelőtt meg kell emlékeznünk a magyarországi kisebbségpolitikáról, a kormány előtt álló feladatokról. A kisebbségek életkörülményeit, helyzetét ugyanis nagymértékben befolyásolják azok a jogi, intézményi és anyagi feltételek, amelyekkel az állam hagyományaik, kultúrájuk és identitásuk megőrzését segíti.

Az elmúlt évtizedben három olyan kérdéskör létezett, amelyben a parlamenti pártok szót tudtak érteni egymással, és rendszerint egyetértésben tudtak cselekedni. Az euro-atlanti integráció és a határon túli magyarság kérdése mellett, ilyen területnek bizonyult a hazánkban élő kisebbségek kérdése is. A rendszerváltás előtti utolsó reformkormány hivatalba lépésétől folyamatosan alakultak ki és fejlődtek a kisebbségekkel foglalkozó, a kisebbségek képviselőit is reprezentáló szakmai, tudományos és politikai műhelyek, érdekegyeztetési fórumok; megerősödött a kisebbségek önszerveződése és bekapcsolódása a törvényalkotási folyamatokba. Az egymást követő kormányok programja, a kisebbségek védelmét és helyzetük javítását célzó jogszabályok elfogadása és megvalósítása bizonyította, hogy Magyarország kiemelt figyelmet fordít a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvényesítésére. A rendszerváltás óta a hazai kisebbségi politika konszenzuson alapuló célja, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek számára olyan feltételrendszert teremtsen, amelynek keretében megőrizhetik és továbbörökíthetik kulturális önazonosságukat.

A folyamatosság azonban nem jelent változatlanságot, hiszen a kisebbségi kérdésnek egyaránt nagy jelentőséget tulajdonító kormányaink más és más aktuális kisebbségpolitikai kérdések megoldásán dolgoztak, azaz más és más területre helyezték a hangsúlyt. Másfelől a kisebbségek helyzete sem merevedett valamiféle múzeumi állóképpé, sőt, éppen hogy kimozdult a korábbi statikus helyzetből.

A magyar "folyamatosság" szó - szemben latin megfelelőjével, a kontinuitással-, amely a "folytatni", "folytatás" szavak származéka, a "folytatódás" mellett a "folyamat" szót is magában foglalja. Egyszerre fejezi ki a megszakítatlanságot, szakadatlanságot és azt a tényt, hogy egymásra szervesen épülő elemek mozgásáról, előreviteléről, a korábbi eredmények továbbépítéséről, folytatásáról van szó. A hazai kisebbségpolitika fejlődési folyamatának kiemelkedő állomásaiként a Kisebbségi Kerekasztal 1991--1993 közötti muködését, a kisebbségi törvény 1993. évi kihirdetését, a kisebbségi önkormányzati rendszer 1994-1995. évi megalakulását, majd az 1998. évi választásokon történt megszilárdulását, társadalmi beágyazódását kell megemlítenünk.

A kisebbségvédelmi intézkedések négy fő területhez kapcsolódnak: a jogalkotáshoz, új intézmények kiépítéséhez, az anyagi támogatásához, illetve a kisebbségügy iránti fokozott társadalmi figyelem felkeltéséhez.

 

I. Jogalkotás

A jogalkotásban kiemelt szempont az alkotmányos alapjogok és az alapvető emberi jogok biztosítása és érvényesülésük ellenőrzése. A kisebbségpolitika területén meghatározó jelentőségű az 1993-ban 96 %-os többséggel elfogadott LXXVII. sz. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól.

Azóta további jogszabályozásra és több jogszabály-módosításra is sor került. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 1996. évi módosítása pontosította azokat a szabályokat, amelyek közoktatási intézménynek helyi és országos kisebbségi önkormányzat által történő alapítására és fenntartására vonatkoznak. Ez a törvény rögzíti, hogy Magyarországon az oktatás nyelve a magyar és a vele együtt élő kisebbségek nyelve, s hogy a nemzeti és etnikai kisebbségeknek joguk van az anyanyelvi oktatáshoz. A kisebbségi oktatás megszervezése és fenntartása kötelező minden olyan esetben, ha egy adott kisebbséghez tartozó nyolc gyerek szülőjének igénye van rá. A kisebbségi oktatás továbbfejlesztése szempontjából kiemelkedő szerepe van a kisebbségi törvénynek is, amely a kisebbségi önkormányzatok számára olyan véleményezési, illetve egyetértési jogokat biztosít, amelyek garantálják a kisebbségek önrendelkezését az oktatásban. Ezek a jogkörök a közoktatási törvény 1996. évi módosításából sem maradtak ki. Az országos kisebbségi önkormányzatok ugyancsak működtethetnek oktatási intézményeket, ehhez azonban a szakmai és pénzügyi feltételek ma még nem adottak.

A 32/1997. számú MKM rendelet a kisebbségek óvodai nevelésének és iskolai oktatásának irányelveiről olyan alapdokumentum, amely meghatározza az oktatás tartalmát, és szabályozza az anyanyelvű és kétnyelvű nevelésre és oktatásra, illetve a kisebbségek nyelvének tanítására, speciálisan a cigány kisebbség nevelésére és oktatására vonatkozó feladatokat. A kisebbségi oktatás kötelező elemévé teszi az adott nép, népcsoport történelmének, földrajzának, kultúrájának, hagyományainak és a kisebbségi jogoknak a megismertetését.

A nemzeti hírügynökségről szóló 1996. évi CXXVII. törvény rendelkezései a Magyar Távirati Iroda közszolgálati feladatává teszik a nemzeti és etnikai kisebbségek életéről szóló információközlést.

A kisebbségeket is érdemben érinti a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény. Célja többek között a nemzeti és etnikai kisebbségi kulturális hagyományok megőrzése, méltó folytatása, a közösségi és egyéni művelődés személyi, szellemi és gazdasági feltételeinek javítása.

Az utóbbi években a Magyar Köztársaság egyéb törvényeiben is megjelentek a kisebbségi szempontok. Ezáltal olyan korszerű törvények születtek, amelyek a kisebbségek alkotmányos alapjogainak garantálása szempontjából sem tartalmaznak kivetnivalót.

Sajnálatos viszont, hogy a kisebbségek parlamenti képviselete ügyében mindmáig nem jött létre konszenzus.

 

II. Intézményépítés

A kisebbségeket támogató politika új intézményeket is létrehozott. Az Alkotmány és az 1993. évi LIX. törvény értelmében alakult meg a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyulési biztosának intézménye. A kisebbségi ombudsman feladata, hogy a kisebbségi jogokkal kapcsolatban a tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltassa, és orvoslásuk érdekében általános és egyedi intézkedéseket kezdeményezzen. Az állampolgárok a kisebbségi ombudsmanhoz fordulhatnak minden olyan esetben, amikor megítélésük szerint valamely hatóság, illetve közszolgáltatást végző szerv eljárása, intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása következtében alkotmányos jogaikkal összefüggésben sérelem vagy annak veszélye érte őket.

Az államigazgatásban 1990-ben új, országos hatáskörű, autonóm intézmény jelent meg, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal. Felügyeletét 1998-ban az Igazságügyi Minisztérium vette át. A hivatal kiemelt feladata a kormány kisebbségpolitikai döntéseinek előkészítése, a kisebbségi politika koncepciójának kialakítása. Folyamatosan értékeli a kisebbségek jogainak érvényesítését, helyzetét, s a velük kapcsolatos kormányzati döntések megalapozása érdekében elemzéseket készít. ...sszehangolja a kormányprogram kisebbségeket érintő feladatainak végrehajtását, és figyelemmel kíséri az államigazgatási szervek ügykörébe tartozó kisebbségi feladatok realizálását. Folyamatosan konzultál a kisebbségek képviselőivel. E célra megfelelő intézményes kereteket is kialakított. Működésének tanulmányozására az Európa Tanács ajánlásai alapján Közép- és Kelet-Európából gyakran érkeznek az ilyen intézménnyel még nem vagy csak kezdeti stádiumban rendelkező államok delegátusai.

A kisebbségi önkormányzati rendszer megalkotásakor a kisebbségi törvény nemzetközi viszonylatban is egyedi megoldást alkalmazott: ötvözte a helyi önkormányzati választásokon legitimált, közjogi státussal rendelkező önkormányzatot a kisebbségek szétszórt letelepedettségével, azaz a tipikusan területi autonómiához kötődő formát az eleddig alapvetően egyéni jogok biztosítását megalapozó letelepedési sajátosságokkal. Ugyanakkor a törvény utat nyitott a területi autonómia irányába is azzal, hogy lehetőséget adott települési kisebbségi önkormányzatok létrehozására.

A kisebbségi önkormányzati rendszer kiépítésével a Magyarországon élő kisebbségek jogot szereztek arra, hogy legitim módon integrálódjanak az önkormányzati rendszerbe annak érdekében, hogy a helyi érdekű közügyek intézése során érvényesüljenek az adott településen élő nemzeti és etnikai kisebbségek jogai. A kisebbségi önkormányzatok számára a kulturális autonómia megnyilvánulását jelenti az a törvényben biztosított jog, hogy saját hatáskörükben önállóan dönthetnek intézményalapítás, átvétel, fenntartás kérdésében, különösen a helyi közoktatás, a helyi írott és elektronikus média, hagyományápolás, közművelődés területén.

A Kisebbségi Hivatal által folyamatosan szervezett képzéseken sok száz kisebbségi önkormányzati képviselő vett részt. A képzések tematikájában szerepelt a magyar közjogi struktúra valamennyi eleme. A képzés felgyorsítására 1997-től a tanfolyamokat már a korábban felkészített megyei kisebbségi referensek szervezték, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal a szakmai és - PHARE-segítséggel - az anyagi hátteret biztosította ehhez. Az 1998. évi választások kapcsán a Kisebbségi Ombudsman Hivatala, illetve Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala kézikönyvet adott ki a kisebbségi önkormányzati képviselők részére.

A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal civil szervezetek részére is tartott képzéseket a települési és kisebbségi önkormányzatokkal való kapcsolattartás hatékonyságának növelése céljából. Az ország öt nagyvárosában rendezett képzéseken valamennyi hazai kisebbség részéről mintegy 200 civil szervezet küldötte vett részt, hogy elsajátítsa a pályázatírás, a kommunikáció, a költségvetés-készítés technikáit.

 

III. A kisebbségek anyagi támogatása

A kisebbségek önszerveződéséhez és tevékenységeihez az állam olyan többcsatornás rendszerben nyújt anyagi támogatást, amely különválasztja a működési és a programköltségeket, illetve a kisebbségi önkormányzatoknak és a civil szervezeteknek nyújtott támogatást.

A központi költségvetésből az országos önkormányzatoknak és a közalapítványoknak biztosított összeg az Igazságügyi Minisztérium, a helyi kisebbségi önkormányzatok támogatása a Belügyminisztérium költségvetésében jelenik meg, míg a kisebbségi civil szervezeteknek nyújtott támogatásra az Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottsága tesz javaslatot. A kisebbségi önkormányzatok támogatása emelkedik. Az országos önkormányzatok 1997-ben 306, 1998-ban 398, 1999-ben pedig 506 millió Ft összegű támogatásban részesültek. A helyi kisebbségi önkormányzatok támogatására 1997-ben 300, 1998-ban 350, 1999-ben pedig - tekintettel számuk növekedésére - 730 millió forintot biztosított a költségvetés.

Valamennyi, az előző választási ciklusban létrejött országos önkormányzat megfelelő székházzal rendelkezik, amely biztosítja számukra a működéshez szükséges alapvető feltételeket. Folyamatban van az újonnan megalakult ukrán és ruszin önkormányzat székházhoz juttatása.

A nevesített kisebbségi költségvetési támogatások legnagyobb tétele oktatási célt szolgál. A mindenkori költségvetés normatív finanszírozás keretében biztosít kiegészítő állami hozzájárulást azoknak a települési önkormányzatoknak, amelyek kisebbségi nevelési, oktatási programot megvalósító intézményt tartanak fenn. Az 1999. évi költségvetési törvény a nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozók óvodai neveléséhez, iskolai oktatásához, kollégiumi ellátásához összesen 4,6 milliárd forint támogatást biztosított.

A kisebbségi oktatás többlettámogatása ellenére az elmúlt két évben a kis létszámú önálló nemzetiségi iskolát is fenntartó helyi önkormányzatoknál pénzügyi problémák léptek fel. A gondok megoldására költségvetési külön jogcím alapján további kiegészítő támogatásban részesülnek azok az önkormányzatok, amelyek 130 fő tanulólétszám alatti önálló kisebbségi iskolát, illetve 60 fő alatti önálló kisebbségi óvodát tartanak fenn.

A költségvetés kisebbségi célú anyagi támogatási rendszerének további fontos intézményei a közalapítványok: a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány, a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány, illetve a Gandhi Közalapítvány. A közalapítványok létrehozásával a kormányzat nem csupán bevonta a kisebbségek képviselőit a döntési folyamatba, hanem lehetőséget teremtett a kisebbségi közösségek eltérő helyzetét és igényeit figyelembe vevő feladatfinanszírozás megvalósítására is.

A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány olyan programok és tevékenységek támogatására jött létre, amelyek a hazai kisebbségek önazonosságának megőrzését, hagyományaik, nyelvük, tárgyi és szellemi kultúrájuk ápolását, átörökítését és megmaradását szolgálják. A nemzeti és etnikai kisebbségek írott sajtója szintén ettől a közalapítványtól kap támogatást népcsoportonként legalább egy országos terjesztésű újság erejéig. Ez 1998-ban 13 kisebbség 17 országos terjesztésű újságjának finanszírozását jelentette. A kormány 1998-ban 474, 1999-ben 530 millió Ft-ot biztosított e közalapítvány céljainak megvalósítására. A támogatás iránt megnyilvánuló igény azonban így is kilencszeresen múlja felül a közalapítvány lehetőségeit, ami jelentős feszültséget okoz mind a pályázókban, mind a döntést hozó kuratóriumban.

A Magyarországi Cigányokért Közalapítvány, amely 1999-ben 280 millió Ft-tal rendelkezik, elsősorban a kisvállalkozások fejlesztését, a családok és kisközösségek megélhetését segítő foglalkoztatási, egészségügyi programokat támogatja. A Gandhi Közalapítvány célja bentlakásos középiskola működtetése, főként a tehetséges cigány fiatalok számára. 1999. évi támogatásuk összege 210 millió Ft.

A kisebbségi törvény értelmében a kormány két éven át 500-500 millió forint összegű "kisebbségi kompenzációs keretet" különített el a költségvetésben az országos és a helyi kisebbségi önkormányzatok elhelyezése céljából. Az 1 milliárd forint fel nem használt részét mindenekelőtt a válságos helyzetbe került kisebbségi oktatási és kulturális intézmények, kisebbségi önkormányzatok céljaira fordítottuk.

 

IV. Kisebbségek és a társadalmi figyelem

A korábbi évtizedek elhallgató politikája után a társadalomban egyre jobban tudatosul a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek léte. Erről tanúskodik többek között a többségi társadalom rokonszenvező támogatásából a kisebbségi önkormányzatokra leadott több tízezernyi szimpátiaszavazat. A figyelem felkeltésében, a közvélemény fogékonnyá tételében fontos szerep jut a közszolgálati és a kisebbségi médiának, amelynek működését, illetve működtetését hazai törvények és az ország által ratifikált nemzetközi egyezmények szabályozzák és garantálják.

A közszolgálati Magyar Televízió jelenleg tizenkét kisebbségnek szerkeszt adást, a Magyar Rádió 1998-tól kezdődően tizenháromnak. Az anyanyelvű televíziós kisebbségi műsorokat egészítik ki kéthetente a kisebbségekről szóló magyar nyelvű magazinműsorok. A kisebbségek országos önkormányzatai a közszolgálati műsorszolgáltatónál rendelkezésükre álló műsoridő felhasználásának elveiről önállóan döntenek. A törvény kötelezi a műsorszolgáltatót e döntések figyelembevételére. Az országos terjesztésű kisebbségi lapok mellett a kisebbségekről más orgánumok is hírt adnak, így például az országos sajtó kisebbségi, a helyi újságok anyanyelvű mellékletei, továbbá az olyan speciális kisebbségi orgánumok, mint a Barátság, a Napút, korábban a Polisz, illetve a '90-es évek elejétől indult kisebbségkutató szakfolyóiratok, mint a Kisebbségkutatás, a Regio vagy a Pro Minoritate. Az egyetemi, felsőoktatási, múzeumi kisebbségkutató műhelyek, az MTA Akadémiai Kisebbségkutató Muhelye, az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Intézete, a Teleki László Alapítvány Közép-Európa Intézetének kutatásai és konferenciái is ráirányítják a figyelmet a kisebbségi kérdések.

A kisebbségek államalkotó tényezőként való számontartására, közös történelmünkben játszott szerepének elismerésére utal az is, hogy a "Száz magyar falu könyvesháza" című millenniumi kezdeményezés keretében készülő 100 kismonográfia között nemzetiségek lakta települések helytörténetét feldolgozó kiadványok is megjelennek.

A meghozott intézkedések, szabályozások önmagukban nem elégségesek. Megvalósulásukat folyamatosan értékelni kell, hogy a szükséges korrekciókat meg lehessen tenni. E tekintetben a nemzetközi szervezetek is nagy figyelemmel követik kisebbségeink helyzetének alakulását. A magyar kormány 1999 első félévében állított össze országjelentést az Európa Tanács főtitkára számára arról, milyen mértékben sikerült eleget tenni a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezményben, illetve a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájában foglalt előírásoknak. A két nagy jelentőségű beszámolót a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal készítette el a megadott határidőre. Az Európa Tanács keretében működik az Európai Bizottság a Rasszizmus és Intolerancia Ellen nevű szervezet, amely 1997-ben adott ki országjelentést Magyarországról. Eszerint a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényben hazánk üdvözlendő módon ismerte el a kisebbségeket, azok kollektív és egyéni jogait. Ugyancsak üdvözölte a parlamenti biztosok, elsősorban a kisebbségi ombudsman megválasztását mint a törvény megfelelő végrehajtásának biztosítékát.

A kisebbségi törvény értelmében a kormány kétévente köteles beszámolni a Parlamentnek a kisebbségek helyzetéről. Az 1999 tavaszán esedékes jelentés április folyamán kerül a kormány elé. Ez az átfogó anyag- ugyan nem tudományos beszámolóként, de a kutatások eredményeire is támaszkodva- figyelembe veszi a beszámoló tárgyát képező kétéves időszakban a kisebbségek helyzetében történt változásokat. çtfogóan értékel és elemez. Az első nagy szerkezeti egység tematikus elemzést ad a kisebbségek demográfiai helyzetéről, az oktatással, kultúrával, hitélettel, tömegkommunikációs eszközökkel, nemzetközi kapcsolatokkal, a közéletben való részvétellel kapcsolatos kérdésekről. A beszámoló második része pedig kisebbségenként haladva mutatja be a Magyarországon elismert 13 kisebbség helyzetét.

 

Változások a magyarországi kisebbségek helyzetében

A magyarországi kisebbségek helyzetében bekövetkezett változások alapvetően kétfélék. Lehetnek egyfelől az általános kedvező vagy kedvezőtlen társadalmi folyamatok eredői. Ide tartozik például a társadalom általános elöregedése és a születések számának csökkenése, de itt kell megemlíteni az olyan kedvező, a társadalom egészére jellemző folyamatokat is, mint a demokratizálódás, a szubszidiaritás elvének fokozódó érvényesülése, amely a kisebbségek életében is erősödő helyi aktivitást váltott ki. A kisebbségek helyzetében tapasztalható más változások viszont kifejezetten a kisebbségpolitikai eszközök és intézkedések hatására következtek be.

 

I. Demográfia

Az 1990-es népszámlálási adatok szerint az ország 10 374 823 fős lakosságából 232 751 fő vállalta nemzetiségi hovatartozását, és 137 724 fő vallotta anyanyelvének valamely nemzeti vagy etnikai kisebbség nyelvét. A kisebbségi szervezetek állításai szerint az egyes nemzeti és etnikai kisebbségek létszáma ennél magasabb, becsült számuk a néhány ezertől a közel félmillióig (cigányság) terjed.

Az 1990. évi népszámlálásból három ismérv áll rendelkezésre a nemzetiségi hovatartozás meghatározására: a nemzetiség, az anyanyelv, valamint a beszélt nyelv. A nemzetiségi hovatartozás megvallása elsősorban érzelmi motívumokon alapul, és nem feltételezi törvényszerűen a nemzetiség anyanyelvének ismeretét. Anyanyelven a gyermekkorban elsajátított s a családban általában beszélt nyelvet értjük, ugyanakkor a nemzetiségi anyanyelvet beszélő népesség egy része magyar nemzetiségűnek vallja magát. Pótlólagos információt hozhat a nemzetiségi hovatartozásról az anyanyelven kívül beszélt nyelvek számbavétele is azon esetekben, amikor egy nemzetiség nyelve ugyanakkor nem világnyelv. Ez utóbbi számok viszont korántsem csak a magukat fel nem fedő nemzetiségiekre utalnak, hanem tartalmazzák pl. az áttelepülések, menekülések révén Magyarországra került, a kibocsátó ország államnyelvét ismerő magyar nemzetiségűeket is.

A kisebbségi csoporthoz való tartozás kérdésében nyilatkozatra senki sem kötelezhető, a kisebbségek számbavétele a történelmi visszaélések miatt nem egyszerű feladat. A soron következő, 2001. évi népszámlálás előkészületei során széles körű egyeztetés folyik a kisebbségekkel és a Központi Statisztikai Hivatallal azzal a céllal, hogy a felmérés szakmai szempontjai figyelembe vehessék a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek kettős kötődését. A társadalmi bizalom megszilárdulása és a hozzáértően megfogalmazott kérdések alapján remélhetőleg 2001-ben valós képet nyerhetünk majd kisebbségeink létszámáról.

A magyarországi nemzetiségi populáció korösszetétele általában véve kedvezőtlen, még az elöregedő magyarországi össznépességhez viszonyítottan is.

Az identitástudat vállalása kisebbségenként eltérő dinamizmusú. A kötődések erőssége, típusa rétegek, nemzedékek, korcsoportok szerint változik. Az idősebb korosztályoknál a nemzetiségi anyanyelv fejezi ki erősebben az etnikai hovatartozást. Az anyanyelvű népesség fogyása tükrözhet valós demográfiai jelenséget (a tájnyelvet anyanyelvének tekintő idős nemzedék természetes fogyását) vagy éppúgy tudati jelenséget is, például a nagyszámú vegyes házasság miatt bekövetkező asszimilálódást. A nemzetiség ismérv szerinti népességnövekedést- mint például a németséghez tartozók megháromszorozódását- nem az abszolút számbeli növekedés magyarázza, hanem azok a társadalmi, gazdasági, politikai, tudati változások, amelyek eredményeként erősödtek a nemzetiségi hovatartozás vállalásának motivációi.

 

II. Oktatás

A kisebbségi családok többségében a nyelv átörökítésének folyamata megszakadt, a magyar nyelv vált uralkodóvá. A kisebbségek által beszélt különböző tájnyelvek nem képesek a folyamatos felfrissülésre, így szerepük a társadalmi kommunikációban egyre csökken. Az anyanyelv átörökítésében felértékelődött az iskola szerepe, megnőtt az oktatási intézmények felelőssége.

A nyelv újratanulását, a nyelvhasználat előtt álló tér kiszélesedését eredményezheti az oktatásban folyó átalakulás. A közoktatási törvény előírásainak megfelelően 1998-ban bevezették a Nemzeti Alaptantervet, illetve a kisebbségi oktatás Irányelvét. Ugyanebben az évben a kormányzati struktúraváltozással összefüggésben megkezdődött a kisebbségi oktatás reformjához szükséges feltételek megteremtése.

A kisebbségi oktatásnak a magyar közoktatási rendszer részeként biztosítania kell mindazokat a szolgáltatásokat, amelyeket általában a közoktatás nyújt. Emellett- kevés kivételtől eltekintve- nem egyszerűen az a feladata, hogy mindezeket a szolgáltatásokat anyanyelven nyújtsa, hanem meg kell teremtenie az anyanyelv megtanulásához és e népcsoportok kultúrájának és történelmének megismeréséhez szükséges feltételeket is. Az állam kiemelt feladata az oktatási intézmények működéséhez szükséges tárgyi feltételek biztosítása. Az évtized első felében a céltámogatási rendszerben kisebbségi tanterem-fejlesztésre került sor. Központi beruházásként ebben az évtizedben épült fel több tizenkét osztályos, kollégiumi háttérrel rendelkező, országos beiskolázású kisebbségi iskola (szlovák, horvát, szerb, német). Befejezéséhez közeledik a román kollégium építése, a bolgár kollégiumé pedig ebben az évben indul el.

Az elmúlt két tanév kisebbségi létszámadatai szerint a kisebbségi oktatásban részesülők aránya a korcsoporthoz viszonyítva az 1996/97. tanévben 5,3 % volt, az 1997/98. tanévben pedig 5,5 % lett. Az óvodák száma országosan 1992 és 1998 között 1 %-kal csökkent, a nemzetiségi óvodák száma viszont 8,2 %-kos növekedést mutat. Az általános iskolák számának országosan 0,9 %-os növekedésén belül a nemzetiségi intézmények száma 8,6 %-kal nőtt. Még látványosabb ugrás mutatkozik a középiskolák terén, ahol az intézmények számának országosan 20 %-os növekedésével szemben a nemzetiségi középiskolák száma 166 %-kal lett nagyobb. Hasonló tendencia figyelhető meg az óvodások, általános iskolai és középiskolai tanulók számának alakulásában: az országosan csökkenő óvodai és általános iskolai tanulói létszámon belül megnőtt a nemzetiségi gyermekek száma.

Az átlag azonban csalóka. Az elmúlt tíz év átlagszámainak látszólag pozitív növekedési tendenciája mögött - a németet kivéve - kedvezőtlen folyamatok húzódnak meg. Ma már a kisebbségi kétnyelvű általános iskolák mintegy 70 százalékában a német a tannyelv, és csupán 30%-ot tesz ki a szlovák, a horvát, a román, a szlovén és a szerb nyelvű oktatás.

A kisebbségi oktatás speciális formáját jelentik az oktatási rendszeren kívüli, ún. vasárnapi iskolák, melyek szervezői és működtetői általában az országos önkormányzatok, finanszírozójuk pedig az Oktatási Minisztérium. A "vasárnapi iskolákat" muködtető kisebbségek komoly erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy egységesítsék iskoláikban a tananyagot, elkészítsék az ott oktatott tárgyak részletes követelményeit, és lehetőség szerint az adott település egyik iskoláját bázisiskolaként felhasználva betagozódjanak a közoktatás rendszerébe.

A felsőoktatás normatív finanszírozási rendszerének bevezetésével a kis létszámú szakok - elsősorban a nemzetiségi szakok - muködési feltételei romlottak, annak ellenére, hogy a finanszírozási rendeletek ún. kiegészítő normatívákat biztosítottak. A hazai képzés és továbbképzés mellett a nemzeti kisebbségekhez tartozó fiataloknak- a német kisebbség kivételével- lehetőségük van ösztöndíj igénybevételével anyaországi képzésben, részképzésben, illetve nyelvi-módszertani továbbképzéseken való részvételre.

 

III. Civil társadalom, hitélet

Az elmúlt években a kisebbségek önszerveződésének, öntudatosodásának folyamata erősödött. A gyülekezési és egyesülési jog megvalósulására, valamint az önszerveződés magas fokára utal a különböző kisebbségi civil szervezetek, egyesületek, klubok, együttesek nagy száma.

A kisebbségek által is lakott települések közművelődési intézményei kötelesek biztosítani a kisebbségi kulturális igények kielégítését. Az elmúlt időszakban megerősödött az önálló kisebbségi közművelődési intézményrendszer. Szerb vonatkozásban jelenleg a Szerb Országos ...nkormányzat hivatala ellátja egy országos művelődési központ feladatait is. Megjelentek a kifejezetten kisebbségek számára létrehozott kulturális-közművelődési intézmények, a Bolgár Kulturális Intézet és Könyvtár, a cigány és német közösségi házak, az Országos Cigány Információs és Művelődési Központ, az Ukrán Kulturális Központ, az ...rmény Kulturális Központ, a Szlovák Kultúra Háza, a Szlovák Kulturális és Oktatási Központ, a Lenau Ház stb. A közösségi házak egy részének megvalósulását a kulturális tárca anyagilag támogatta.

A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek hitéletében jelentős szerepet tölt be a magyar katolikus egyház. A horvát, a lengyel és a szlovén kisebbség szinte teljes egésze római katolikus vallású. A németek többsége és a szlovák kisebbség egy része (a Dunántúli- középhegységben) is római katolikus, akárcsak a magyarországi cigányság döntő többsége. A szabolcsi térségben jelentős görög katolikus vallású cigány közösség él, amely Hodászon saját templomot is emelt. Az örmények külön örmény katolikus lelkészséggel rendelkeznek. A magyarországi evangélikus egyház hívei között találhatók a Nyugat- és Dél-Dunántúlon élő németek és nagy számban a szlovákok.

A bolgár, a román és a szerb ortodox egyháznak önálló egyházi szervezete van, és igazgatásilag az anyaországi egyházhoz tartozik. Budapest a székhelye a bolgár ortodox egyház közép- és nyugat-európai metropolitájának. Három éve görög ortodox templom épült Beloiannisz faluban. A román ortodox egyház szinódusa 1999. február 21-én iktatta be a magyarországi román ortodox egyház első püspökét Gyulán. Az anyanyelvű hitélet gyakorlásának feltételei kisebbségenként és vallásonként különbözőek, a krónikus lelkészhiány több helyütt nehézséget okoz.

A kisebbségek hagyományainak, történelmének és jelenének vizsgálatára a í90-es évek elejétől vállalkoztak a kisebbségek által fokozatosan létrehozott kisebbségi kutatóintézetek. Szervezeti kereteik igen változatosak, működtetésük hol civil kezdeményezésen alapul, hol az országos önkormányzathoz vagy valamelyik egyetemhez kapcsolódik. Ez a sokféleség megnehezíti finanszírozásukat. Elsőként 1989-ben a Szlovák Kutatóintézet jött létre Békéscsabán. Ezt követte a német kutatóközösség Pécsett, majd Budapesten az ELTE Germanisztikai Intézete, amely komoly feladatokat vállalt a hazai németség tudományos életében. 1993 folyamán hozták létre Gyulán a Magyarországi Románok Kutatóintézetét, majd ugyanezen évben megalakult Pécsett a Horvát Kutatóintézet. A Magyarországi Bolgárok Kutatóintézete a Bolgár Országos ...nkormányzat fenntartásában működik; a Ruszin Kutatóintézetet egyesületük tartja fenn. Az 1995 decemberében megalakult budapesti Cigány Kutatóintézeten kívül, amely jelenleg az Országos Cigány ...nkormányzat mellett fejti ki tevékenységét, 1997 márciusában Szekszárdon létrejött a Romológiai Kutatóintézet is. 1997-ben az Országos Lengyel Kisebbségi ...nkormányzat létrehozta a Magyarországi Lengyelség Múzeumát és Levéltárát.

 

IV. Kisebbségi önkormányzatok

Az elmúlt években egyre jobban kikristályosodott, hogy a kisebbségi jogok érdekérvényesítésében a települési önkormányzatoknak valódi partnereivé válhatnak a kisebbségi önkormányzatok.

Az 1994-ben és 1995-ben megtartott kisebbségi önkormányzati választások nyomán megalakult kisebbségi önkormányzatok száma 822 volt. 1998 októberére a megszűnések következtében 738-ra csökkent a számuk. A megszűnések egyik oka, hogy a megválasztott képviselők rendszerint nem rendelkeztek közigazgatási gyakorlattal. Nem kevésbé fontos tényező, hogy együttműködésük a települési önkormányzatok polgármestereivel és jegyzőivel gyakran nehézségekbe ütközött.

Az 1998. októberi kisebbségi választások eredményei egyértelműen bizonyítják, hogy a polgárok egyre szélesebb körben igénylik a kisebbségi önkormányzati rendszert. 1554 kezdeményezésből a választásokat követően 1360 helyi és 9 fővárosi kisebbségi önkormányzat alakult. Ez összességében mintegy 65,5 százalékos növekedést jelez az első ciklushoz képest. 658 új kisebbségi önkormányzat jött létre olyan helyeken, ahol korábban nem volt az adott kisebbségnek önkormányzata.

A legnagyobb számban a cigány kisebbségi önkormányzatok száma nőtt, de jelentősen emelkedett a német, szlovák, horvát kisebbségi önkormányzatok száma is. Arányait tekintve, megháromszorozódott például a bolgár, megkétszereződött a lengyel önkormányzatok száma.

Külön figyelmet érdemel az a típus, amely egyszerre települési és kisebbségi önkormányzat. A kisebbségi törvény, amely főleg a személyi elvű autonómiára épít, lehetőséget nyújt a területi autonómia megvalósulására is. A kisebbségi települési önkormányzati státus ugyanis a területi autonómiával egyenértékű jogokhoz juttat. A korábbi ciklushoz viszonyítva, amikor 46 kisebbségi települési önkormányzat működött, az 1998. októberi választások után a kisebbségi települési önkormányzatok száma 63 lett. A legnagyobb számban a német és a horvát kisebbség élt e lehetőséggel.

A helyi kisebbségi önkormányzatok választásakor mintegy 2%-ban volt megfigyelhető a regisztráció hiányával és a szabad identitásválasztás lehetőségével magyarázható visszaélés. Ez a jelenség a román kisebbség körében volt a legaggasztóbb, ahol az elektori bázis mintegy 40 %-a olyan képviselőkből állt, akiket a helyi közösség nem ismert, mert nem vettek részt a kisebbségi közéletben. Távolmaradásuk miatt a román kisebbség elektori gyűlése mind az első, mind a második alkalommal határozatképtelennek bizonyult. A 13 kisebbség közül így csupán 12 alakította meg országos önkormányzatát.

Magyarországon 1998 őszén közel félszáz kisebbségi jelöltként indult polgármestert választottak meg. A német kisebbségnek 30, a horvátoknak és a szlovákoknak 8-8, a cigány és a román kisebbségnek pedig 1-1 polgármestere van. Kilenc kisebbségnek összesen 653 képviselője rendelkezik települési önkormányzati képviselői mandátummal.

A kisebbségi önkormányzatok működése közben regionális szinten fölmerülő problémák felvetették a megyei önkormányzatok szükségességét. Az igény elsősorban a cigány és a német kisebbség részéről jelentkezett, mivel ők az ország egy-egy régiójában- a szétszórt települési helyzet ellenére - nagyobb számban élnek, és esetenként több településen tényleges többséget alkotnak. A megyékben működő kisebbségi önkormányzatok alulról jövő kezdeményezésként megyei társulásokat hoztak létre. Az országos kisebbségi önkormányzatok megyei regionális irodákat is működtetnek.

Az elmúlt 5 év alatt a kisebbségi önkormányzati rendszer egyértelműen bizonyította létjogosultságát. Hatékony érdekérvényesítő forma lett, mely széles körben biztosítja a kisebbségek részvételét az őket érintő helyi és országos ügyekben. A törvénymódosítás sarokpontjainak kidolgozása során ugyanakkor figyelembe kell venni a tapasztalatokat, különösen az 1998. októberi választások során tapasztalt diszfunkciókat. A joggal való visszaélés lehetőségének minimalizálása mellett lehetőséget kell teremteni arra, hogy széles társadalmi támogatás mellett az adott kisebbség képviseletére alkalmas, hiteles személyek megválasztására kerüljön sor.

A kisebbségi önkormányzati rendszer továbbfejlesztése érdekében pontosítani szükséges a kisebbségi önkormányzati és a települési önkormányzati hatásköröket, a települési önkormányzatokkal való együttműködés mellett erősíteni kell az országos és a helyi kisebbségi önkormányzatok közötti kapcsolattartást. çt kell tekinteni a kisebbségi önkormányzatok támogatásának rendszerét. Meg kell vizsgálni a működési költséget kiegészítő feladatfinanszírozás bevezetésének célszerűségét. A kulturális autonómia erősítése érdekében elő kell segíteni a kisebbségi önkormányzatok intézmény alapítására, átvételére irányuló törekvéseinek megvalósítását. Ki kell egészíteni a helyi kisebbségi önkormányzatok gazdálkodására vonatkozó szabályozást, meg kell teremteni az országos kisebbségi önkormányzatok törvényességi felügyeletét.

A kisebbségi törvény módosításának előkészítésére az Országgyűlés Emberi jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottsága mellett ad hoc albizottság alakult. A kodifikációs munkában és annak összefogásában a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal is közreműködik.

A kisebbségek parlamenti képviseletének megoldására tett kísérletet az 1998. májusi választások előtt létrehozott választási párt, a Nemzetiségi Fórum, amelyet néhányan a magyarországi horvátok, szlovákok és németek közül alakítottak. A választásokig rendelkezésre álló idő rövidsége és a pénzügyi támogatottság hiánya ellenére a fórumnak sikerült országos listát állítania; a bejutáshoz szükséges küszöböt azonban nem érte el.

 

V. A cigány közösségek helyzete

A legnagyobb létszámú hazai kisebbség, a cigány közösség gondjai elsősorban nem nyelvi, kulturális jellegűek: esetükben hatványozottan vetődnek fel a szociális, foglalkoztatási, szakképzési, oktatási és diszkriminációs problémák. Az utóbbi időszakban jelentősen felerősödött a cigány közösségek önszerveződése, kialakulóban van a cigány középosztály. A cigány kisebbség integrációs esélyeinek növeléséhez a társadalom kiemelt figyelme szükséges. A társadalmi előítéletek lebontása azonban nagyon hosszú folyamat, és a mindennapokban gyakori a romákkal szembeni diszkrimináció. Következetes fellépésre van szükség a diszkrimináció különböző megnyilvánulási formáival szemben. Jogi szabályozás útján elő kell segíteni a kisebbségi jogok sérelme esetén a hatékony jogvédelem igénybevételének lehetőségét.

Az óvodai és iskolai oktatásban külön felzárkóztató nevelési-oktatási program biztosítja a cigány kisebbséghez tartozó gyermekek számára a tehetséggondozást és az esélyegyenlőséget az iskolai előmenetelben. A program tartalmazza a kisebbségi népismeret elsajátítását is. Az alap- és középfokú kisebbségi oktatás feltételeinek megteremtésén túl segíteni szükséges az iskolai végzettséget eddig nem szerzett felnőtt korú cigány lakosságot. Ez nélkülözhetetlen feltétele a szakmaszerzésnek, illetve a munkához jutásnak. A felnőttoktatásról készülő törvény várhatóan e problémára is megoldást talál.

A cigányság esélyegyenlőségét megalapozó óvodai nevelés és iskolai oktatás eredményessége nagyban függ a pedagógusképzés és -továbbképzés szakmai minőségétől. Fontos, hogy a pedagógusok ciganológiai ismereteket sajátítsanak el. Több felsőoktatási intézményben tanszéki, speciálkollégiumi vagy önálló program keretében bevezették a romológiai ismeretek oktatását. A cigány kisebbséghez tartozó hallgatók aránya a felsőoktatásban igen csekély, ezért esélyeiket növelő előkészítő tanfolyamok, illetve 0. évfolyammal kezdődő képzések valósultak meg több felsőoktatási intézményben. A minisztérium, illetve a közalapítványok pénzéből ösztöndíjak segítik a cigány fiatalok tanulását.

A cigány gyermekek oktatásával kapcsolatos feladatok megoldásához az Oktatási Minisztérium PHARE-támogatást is igénybe kíván venni, "A halmozottan hátrányos helyzetű, elsősorban cigány fiatalok társadalmi beilleszkedésének segítése" című, a Szociális és Családügyi Minisztériummal közösen kidolgozott program keretében.

A cigányság életkörülményeinek javítására a kormányzat áttekintette és értékelte az 1997-ben elfogadott középtávú intézkedéscsomag végrehajtását. Ennek alapján folyamatban van az intézkedéscsomag módosítása.* Az új csomag középtávú intézkedéseinek illeszkedniük kell a hosszú távú társadalompolitikai és kisebbségpolitikai stratégiához, amelynek kialakításában támaszkodunk a korábbi adatgazdag, értékes kutatásokra. Az új középtávú intézkedés-csomaggal kapcsolatban a Kisebbségi Hivatal Cigány Tárcaközi Bizottság létrehozására tett javaslatot, amely szakmai kompetenciájával segítheti az intézkedéscsomag végrehajtását.

Magyarország cigányügyi politikája a nemzetközi figyelem középpontjában áll. A Rasszizmus és Intolerancia elleni Európai Bizottság jelentése megállapítja, hogy Magyarország tudatában van a cigányság problémáinak, s számos területen - lakás, oktatás, foglalkoztatás stb. - tiszteletre méltó erőfeszítéseket tesz a helyzet javítására, valamint a cigányságot érő faji diszkrimináció kivizsgálására és csökkentésére. Az Európa Tanács Cigányügyi Koordinációs Csoportja támogatásával 1996 és 1998 között négy konferenciára is sor került a cigányság társadalmi integrációjával, a döntéshozatali mechanizmusokba való bekapcsolódási lehetőségeivel, önkormányzataival, illetve a hosszú távú kormányzati stratégia kialakításával kapcsolatos kérdések áttekintése céljából.

Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkkal kapcsolatban kiadott uniós dokumentumok kisebbségi jogokkal és kisebbségvédelemmel foglalkozó fejezetei ugyanakkor megemlítik, hogy a fenti eredmények mellett a magyarországi cigányság gyakran igen súlyos gondokkal küzd, és helyzete számos problémát vet fel. A dokumentumok méltatóan szólnak a cigányság életkörülményeinek javítására 1997-ben elfogadott középtávú intézkedéscsomagról, de megállapítják, hogy a cigányság iskolázottsági mutatóinak javulása ellenére a roma és nem roma lakosság közötti esélyegyenlőtlenség növekedett. Magyarország megfelel a Koppenhágában megfogalmazott politikai kritériumoknak, de folytatnia kell a romák helyzetének javítására tett erőfeszítéseket.

Összefoglalóul: a magyar kormány a továbbiakban is az eddigi konszenzusos kisebbségpolitikát kívánja folytatni. A kisebbségpolitikai feladatok meghatározására csak a kisebbségi önkormányzatok, a kisebbségi érdekképviseleti szervezetek bevonásával kerülhet sor. Határozott szándéka egy olyan kisebbségbarát környezet kialakítása, amelyben a hazánkban honos kisebbségekhez tartozó állampolgárok szabadon élhetnek törvényben biztosított jogaikkal.

Doncsev Toso

Vissza