Főoldal

Korunk 1934 Március

Fasiszta gondok, fasiszta tanácsok


n.l.

 


Az OGGI az idősebb generációval polemizál, akik azt mondják a fiatalokról, hogy ártatlanok és ugyanazt akarják, amit a szülők, nagyapák és ükapák akarták fiatal éveikben: megváltoztatni a világot. Az olasz fiatlok ellenvetéssel élnek: „A modern fiatlság nem hevül, nem állítja, hogy „megváltoztatjuk a világot”. Inkább ezt állítják: „Az idők gyökeresen megváltoztatták életünket, tudomást kell szereznünk erről az ujdonságról.” És mi ez az ujdonság, — kérdezik. Feleletük: „A rádió, a repülőgép, a távíró, a tengeralattjáró, a távolbalátás... amiknek nem csupán technikai értékük van, hanem, — és mindenekfelett! — spirituális értékük; olyan értékek ezek, melyek megakadályozzák a fiatalt abban, hogy ismert romantikus mondatát hangoztassa: „Meg akarok mindent változtatni.” Az ifjú kényszerítve érzi magát, ha komolyan akar élni, hogy megfogadja, hogy tudomást szerez erről a valóban transzformált világról. Szükségességből kell megvetnie az érett pedagógus szavait. Mélyen kell a mai ifjúnak megvetnie azokat, mert nem egy fékezhetetlen fiatalság entuziazmusából, hanem ebből a valóban új korból ered.”

Az IL SAGGIATORE egy a művészet hivatásáréi. írott cikkében olvasható: „Ma az individuum nem fogható fel önmagába izoláltan, hanem mint a társadalom részese; ma, amikor az egyén érdeke az általánossal van összenőve, nem lehet egy spirituális individualizmust elképzelni, mint önmagának célját A tevékenység minden területén, a politikától a költészetig, a gazdaságtól a bölcseletig, nincs helye már az individuálitásnak, amennyiben csupán csak az.” Az OGGI válasza erre: „Tetszik nekünk ez a megállapítás. Az individualitás „amennyiben csupán az”, nem alkothat semmi jót: az emberi tevékenység minden megmozdulását egy zárt körbe szorítja.. Az élet pedig csere; a művészet, miután az élet egyik manifesztációja, (a kifejező) egyestől elindulva tartozik elterjedni s konkrét értéket képviselni a társadalomban. Az én pápái a filozófiában, a kritikában, a művészetben a dekadencia, az eltompult kulturális érzék képviselői. Csak az az igazi intellektuális tevékenység, amelyik minden más tevékenységgel versenyezve az élet felépítéséhez hozzájárul.”

A QUADRIVIO „Bizonyosság” cimen vezércikket közöl: „A Quadrivio Rómában született a fasizmus tizenkettedik évének előestéjén, hogy szorgalmasan formálja a világ történelmét. Ha igaz, amint költőien egy filozófus mondta, hogy az emberiség története isten gondolata az emberek földjén, akkor ez azt jelenti, hogy Róma még ma is: isteni formula, mely felé univerzálisan igazodnak, ha nem is teljes öntudattal. Felfedni mindenki előtt — olaszok és idegenek előtt — ezt az új római ragyogást, interpretálni azt a gondolatot, mely keresztülhat virágosan a ma ezer nyomoruságain, hogy az emberi kreaturának kevésbé hálátlan hazát adjon, mily méltó feladat egy irodalmi lap részére, ha abszolút bizonyosságot akar terjeszteni, amit már azért is lehet, mert az már meg is van.”

A regényírás kríziséről közöl cikket az OGGI. A zavaros és természetesen zavart okozni is akaró tanulmányban többek közit a következő igen jellemző sorokat olvassuk: „Az „osztály” fogalma meghalt; vagy legalább is megszünt tengelyszerepe, mely körül az élet forog. A polgárság is, mely egy osztálydoktrinából nőtt ki, meghalt: de nem azért — és ez a bolsevizmus legnagyobb tévedése — mert egy másik osztály kelt a helyettesítésére; hanem, mert a társadalom minden választófala leomlott, átadva helyét egy nagyobb értéknek: a kollektivitásnak, s a modern világ csak ebben látja önmagát, céljait és kötelességeit. Az osztály fogalmának dekadenciájával egyidejüleg fejlődött ki az individualitás értéke; s ez nem azért lépett föl, mert a társadalom tág arénájában mindegyik individuum megtalálta saját helyét, jogának és feladatának teljességét, hanem, mert az individuális értékekhez azért kellett folyamodni, hogy rendet, akaratot, hangot biztosíthassanak a tömegeknek.” S miután cikkíró tovább vezeti,most már könnyen elképzelhető módon „tudományos” levezetését, szemére veti a fiatal olasz írógenerációnak, hogy azért nem tud valóban fontos regényt produkálni, mert „az olasz regényírók még nem vették észre, hogy megváltozott a fény és hogy egy olyan klímában élnek, mely már háromnegyedrészben az új korszaké...”

Közelebbről érdekel minket a SAGGIATORE egyik cikke, mely a magyar ifjuság orientációjáról számol be: „Az öreg liberális mithológia megbukott a világ legtökéletesebb ifjuságának szeme előtt. Arról van most szó, hogy a jövőt készítsék elő új államok és szervezetek alkotásával. És ez alkalommal, merre szándékszik haladni a mai magyar ifjuság? Azt felelni, hogy „jobbra”, vagy „balra” lehetetlen, s ez a terminológia nem is felel meg többé a kornak, nem meríti ki a politikai lehetőségeket... Egy forradalmi megoldás távol áll a mai magyar ifjuság temperamentumától és lehetőségeitől. Ottlik György írja, hogy csak a sulyos belső visszaélések s a nemzetközi politika sulyos megaláztatásai tolhatják a fiatalságot egy forradalmi proceszszus felé: ebben nem is kételkedünk. Valóban: a magyar nagyon fegyelmezett és nagyon hazafias, igen jó katona, akkor is, ha civilben van, hogy az erőszakhoz nyuljon, kivéve az extrém eseteket: a forradalom temperamentum és elhatározás, azonkívül, hogy a körülmények kérdése; a forradalom gyors és erőszakos processzus a radikálishelyettesítés érdekében: forradalom alkalmával új politikai osztálylép fel és az állam közepébe új politikai formulát állít. Mindenneknincs lehetősége a közel jövőben Magyarországon. Inkább egy evolucióra lehet gondolni, az uralkodó osztályok egy megfiatalodásábanlehet bizni s a politikai programok felfrissítésében. Már 1932-ben olvastuk Gömbös miniszterelnök programját, melynek számos pontjamentes a liberális koncepcióktól. És amikor olvassuk, hogy „az új generáció részére a magántulajdon nem valami szentség, csupán opportunus valami”, megállapíthatjuk, hogy az új eszmék áthatották a magyar ifjúság lelkét is... Ha Ottlik azt írja, hogy egy megoldás a„nácik” mintájára — és itt fel kell tételeznünk, hogy nem disztingvála nemzeti szocializmus és a fasizmus között — nem látszik lehetségesnek, mert Magyarországon nem lehet fellelni azokat a motívumokat,melyek a nemzeti szocializmust hatalomra segítették, evidens, hogyösszetéveszti a nemzeti szocializmus mély igazságait forradalmukokkazionális motívumaival. Az új rend szükségessége mindenütt mutatkozik: hiányozhatnak, mint Magyarországon is a viharos fellépés,vagy a fegyveres felkelés okai, vagy az erőszakos reakció lehetőségei;de új intézményeket szükséges alkotni: erről a fiatalok előbb, vagyutóbb meg fognak győződni, ha még eddig nem győződtek meg...” (Milánó)

 

 

Vissza az oldal tetejére