FĹ‘oldal

Korunk 1934 Március

A román korporista ideológusok


F.I.

 


 

A román korporista ideológusok a korporációs állam megvalósítását a fennálló társadalmi rend keretein belül, progresszív reformok útján, minden rázkódtatás nélkül vélik. A mozgalom vezér ideológusa, Mihail Manoilescu irja: „... a korporációs rendszer... a valóságban... elhárítása azoknak a robbanásoknak és forradalmaknak, amelyek a társadalomra nézve a legszörnyűbb zavart jelentik. Különben pedig az az államgazdaságpolitikai általános irányvonal, mely át van hatva a kapitalizmus jelenlegi hátrányainak s javító törekvéseinek a tudatától, anélkül, hogy bevezetné azokat az abszolut kollektivista módszereket, melyek az egyéni nyereséggel együtt az egyéni iniciativát is kizárják.” A korporációs állam megszervezését a román korporatista ideológusok olyan sorozatos alkotmányreformok útján képzelik, melyben a parlamentet szintén a korporációk helyettesi tik. Ugy a korporációk, mint annak sejtjei, a szindikátusok a termelés autonom szerveivé vállnak. A tĹ‘kés magánvállalatok továbbra is megmaradnak, megmarad változatlan formában a kisipar, a nagy és középbirtok. A korporációs állam célja ezek szerint a magántulajdon konzerválása, s az osztályellentétek „kikapcsolása.”

A román korporatisták programja nemcsak sok hasonlatosságot mutat a Carta del Lavoroval, de fĹ‘pontjában változatlan másolata is annak. A román állam eszerint 8 korporációból (3 agrár, 2 ipari, 2 kereskedelmi és 1 szabadfoglalkozásu) és 1 kollégiumból állna. Maguk a korporációk három elv szerint épülnének ki. És pedig: 1. A tartományi elv az összes tartományi elemek korporációinak összetételét határozná meg. 2. A specialitás elve lehetĹ‘vé tenné az összes tartományi elemek korporációinak felosztását. És 3. az egyenlĹ‘ség elve: idetartoznának a vállalkozók és alkalmazottak közti jogegyenlĹ‘ség alapján szervezett vállalatok is.

A korporációs állam gazdasági missziója a román ideológusok szerint 1. gazdasági téren: „szervezni és harmonizálni a nemzeti termelést”; 2. társadalmi téren: a vállalkozók és alkalmazottak közt felmerült ellentétek megoldása „békés megegyezés alapján”; 3. politikai téren pedig a„nemzeti élet politikai kiegészitése”, hogy az egy „magasabb nemzeti egységben” oldódjon fel.

Mihail Manoilescu az amerikai neokorporativizmus cimű tanulmányában (Lumea Noua, 1933. aug.) Roosevelt kísérletét „mérhetetlenül közel” állónak nevezi a maga elképzeléseihez. „Az ipari kódexekmaximális munkaidĹ‘t és minimális bért, valamint egy a termeléstellenĹ‘rzĹ‘ rendszert irnak elĹ‘...” Hogy ezeknek a meggondolásoknakmennyi az illuzió tartalma s hogy ez az illuziókeltés elsĹ‘sorban kikérttörténik azt már — elméleti vonatkozásban — számos alkalommal kifejtette a Korunk. 

 

 

Vissza az oldal tetejére