FŇĎoldal

Korunk 1934 Március

Tél hava (vers)


Salamon ErnŇĎ

 


 

Elérkezett a lágyhavu hónap,

ideje lett kacagásnak, jónak,

acélokkal, korcsolyákkal állnak

jégre párok s vigan körbe járnak.

 

Mellemet beteg meleg fereszti,

szeret a fagy, — ingem beereszti;

szeret a hó, — lábam beereszti;

mellemet a köhögés fereszti.

 

Korcsolyázni járnak jégre párok,

korcsolyákkal én jégre nem járok,

fizetésem egyezer és ötszáz,

arrajárok, hol velem köhög száz.

 

Munkáslakás, ketrecek és pajta

beteg népek betegednek rajta,

hajnalba a gyárakba kijárnak,

éhes rabjai az éhes gyárnak.

 

Ňźket nézem, velük járok kedvvel

harcolnak szíjakkal, kerekekkel,

olajoznak, meghajolnak, bárha

rosszal hajlik a hát januárba.

 

Meghül teste nŇĎnek és gyereknek,

betegséggel telnek a fejek meg.

Sokat visz el nagyon drága árt szed,

pár deszkára lekopog a pár szeg.

 

A munkásnak betegség a bére,

ha öregszik félre dobják, félre;

félre dobják, félre, mint a rongyot,

ríhatnak az anyák s a porontyok.

 

 

Igazuk van! Jobban tette volna,

dolog helyett, ha tekergett volna;

akkor is csak ez volna a bére,

csak éppen hogy joggal dobják félre.

 

 

Vissza az oldal tetejére