FĹ‘oldal

Korunk 1934 Március

Aron Cotruş verseiből


Fordította Kibédi Sándor

 


A BÁNYÁSZ

Izzón, mélyfáradt sorson

a szénsziklákat ontom:

penészkenyér a koncom...

nevetni elfeledtem,

sírni is más tud szebben,

testem szinte ruhátlan,

üresen kong a tálam,

karom ernyed a lázban...

mint ma, egy oly fagyos napon

forró halált ölelt az asszonyom

s tavaszra kelve viaszfehéren

két gyermekem pihent a sír ölében...

A tárnák bús, rekedt falán

ontom a szenet szaporán,

falat kenyérre elég talán

a bérem;

lankadtan és egyre sutábban,

míg torkomra fut a bánya porában

a vérem...

 

 

NINCSEN APÁM, SEM ANYÁM

Nincsen apám, sem anyám,

nincs, ki gondoljon reám,

Ákimnak hivnak, igy neveznek,

ott találtak a temetĹ‘kert mellett

egy korhadt, rozzant hid alatt, — sorsom hát az lett, hogy mezĹ‘ket lakjak és bűzös aklokat..

az életet bűntelen jártam,

szelíd szóra sose találtam... csábtalan csavargó: szegényen aludtam ökrök és kutyák közt piszokban, ólak rejtekében...

Nem várt rám szülĹ‘, sem rokon, nĹ‘ttem csattanó pofonokon...

ma is rámjár a rúd, sok szidalom

s én tűröm, hallgatom:

fogam csikorgatom...

Vissza az oldal tetejére