FĹ‘oldal

Korunk 1934 Február.

Szellemfront Hitler ellen


Fábry Zoltán

 


Hitler Németországán az elsĹ‘ rést a Barnakönyv ütötte. A leghamarabb a könyvmáglya bosszulta meg magát. Amszterdam, Zürich, Párizs és Prága német könyvkiadói egyre másra jönnek a gyűlölet és nosztalgia harci könyveivel. Lothar Frei könyve (Deutschland wohin? Europa Verlag, Zürich) egyformán számadás és utmutatás akar Lenni. Értéke: friss, drámai pergetése, ökonomikus anyagbeosztása. Az ember egy ültĹ‘-helyiben mégegyszer végigélheti az elĹ‘zményeket, melyek nyílegyenesen mutatnak Hitler felé. A Gleichschaltung minden vonatkozásában (állam, nép. egyház, kultura, munka) tanulságosan van felvázolva. Ha így egyszerre és együtt látja az ember, hogy mit művelt a Hitler-Goebbels-Göring triász, akkor kell, hogy kétség fogja el: Lehet-e változtatni még itt, ahol a méreg, egy infernális propagandagépezet segítségével, már annyira a mélyre hatolt? Frei sokkal optimisztikusabb: konzekvenciákat von, a mellére üt; harcra, harcra, harcra. Minden neki nem tetszĹ‘ dolgot el akar takarítani a nagy roham útjából, kategorikusan, cáfolhatatlanul jelenti ki „Hitler utját Wells és Thälmann egyformán egyengették.” Ilyen beállítás a fenébe kergeti a meglevĹ‘ pártokat, hogy így álmodozhasson egy új front lehetĹ‘ségérĹ‘l, mely nem más, mint ,,harc a szabadságért”. („A nemzeti szocializmust csak olyan szocializmus tudja áthidalni, melynek fĹ‘ismérve a szabadság”) Frei nagy szólamokkal dolgozik, optimizmusa érthetĹ‘, ha azonban közelebbrĹ‘l vizsgáljuk ezt a harci riadót, akkor nem más ez, mint nagy-nagy nosztalgia, emigránsvágy, sóhajtás az otthon, a haza: Németország felé. Szociális jogon, szabadságjogon, németjogon? Frei igényét a frontharcos jogával igazolja: „Ép' mi frontharcosok látjuk, hogy a mai Németország-árulást jelent a frontbarátság szempontjából”. Ez a frontharcos, ez a bajtársi beállítás (Bajtársak mi azért is visszaszerezzük magunknak Németországot!) gyengíti és szigeteli a konzekvencia végmegállapításait, melyeknek ígyelvész átütĹ‘erejük.

Frei könyvében megállít egy korszerű terminus technicus: Gesinnungsinflation. Frei így a legnagyobb veszélyt jelzi a Gleichschaltunggal kapcsolatban: itt törhetĹ‘ át a legkönnyebben a front, mert a, meggyĹ‘zĹ‘dés: jellem dolga. A jellemet megtörni, megdolgozni: a náci propagandagépezet tudja, hogy hol van a kutya eltemetve. „A marxizmus szétverése után a jellem az az ellenfél, melyet a nemzeti szocialisták a legjobban üldöznek.” Van Freinak még egy másik megállapitása: „A szellemre, gondolkodásra való appelláta kellett, hogy csĹ‘döt mondjon egy párttal szemben, mely elsĹ‘sorban irracionális erĹ‘kre támaszkodik.” Hogy ez a Gesinnungsinflation a legderekabbakat is kikezdi, hogy irracionális erĹ‘k valósága létezik és végül, hogy a tiszta szellemi küzdelem, kell hogy csĹ‘döt mondjon egy hitleri rendszerrel szemben azt Ferdinand Bruckner új drámája Die Rassen (Verlag Opprecht & Helbling, Zürich) bizonyítja.

Helén egy gazdag zsidó gyáros lánya, otthonról elundorodva, már két éve él együtt egy „fajtiszta” árja diákkal: KarlannerreL A sörvitézbĹ‘l embert faragott. De jön a meggyĹ‘zĹ‘désinfláció, jönnek az irracionális erĹ‘k: az utak szétválnak, a szivek megszakadnak. De amig tart a sör, amig a fáklyásmenetek és lobogók irracionalizmusa dolgozik, addig Karlanner feszes vigyázban fogadja és teljesíti a parancsokat: zsidóbojkott, szimatolás, gyalázkodás. Az ébredés: halál..Amikor a lány veszélyben van: Ĺ‘ szalad óvni, figyelmeztetni: meneküljön. Itt ebben az utolsó találkozásban, ahol guny és fájdalom, szerelem és történelem, sírás és megismerés marják, marcangolják egymást, itt eltűnik a zsidó, el a német, itt tiszta emberiesség csendül ki késĹ‘n, de megtisztultan — halálra, hogy mégis élet lehessen belĹ‘le. Karlannernek, az „árulónak” bűnhĹ‘dni kell: a feme végez vele. Bruckner emberi hangon beszél: Goebbelsék kénytelenek kiközösíteni. De mert egy német költĹ‘ Zürichben igazságot beszél: a világ kénytelen rá felfigyelni. „Ebben a pillanatban igazságról beszélni: nem német dolog”: ezt a mondatot az elĹ‘adások közönsége minden este és mindenütt végigtapsolja, így szolgáltatva elégtételt Brücknernek, Helénnek, Karlannernek, a megtaposott véresre gyilkolt, sörrel lelocsolt emberségnek, mely ezt a szót: „faj” nem ismeri. Bruckner az embertelen valósághoz a legfinomabb eszközökkel nyul. Ez a módszer már egymaga is távolságot szakit a gyilkos német valóság és az emberlelkiség közé. Ez a distancia a gyülölet átokfortéjánál is többet beszél és jobban pellengérez. De vannak jelenetek, amikor az ember érzi: ezt a valóságot ököllel kell megragadni, ezt a valóságot nem lehet, nem szabad szellemi régiókba emelni, ezt a földön kell elintézni nyersen, durván: szemet szemért, fogat fogért. Bruckner drámájában a szellememberség, hadakozik. Nem véletlen, hogy hordozói egy zsidó nĹ‘ és egy láthatatlan szellem: „A Hang”. Bruckner drámájában a zsidóság Hitler elleni harca kristályosodik szellemfegyverré. Csak így lehet zsidó dráma, mert ez a harci forma a zsidóság küldetéses lényege: a letiport szellem fanatikus hites azértis küzdelme, mely még a gyilkos valóság ellen is szellemvértezetben küzd. Hogy ez mennyire így van, azt a zsidó szellemiségnek két olyan embere igazolja, mint Lion Feuchtwanger és Arnold Zweig. A Streitchriften des Europäischen Merkurs (Paris) sorozat elsĹ‘ vitairata: Die Aufgaben des Judentums hozza tanulmányaikat, melyeknek megállapításai olyan tiszták és becsületesek, hogy fejet kell hajtani ekkora küldetéshit elĹ‘tt. Feuchtwanger a zsidóság küldetését így határozza meg: Az igazi zsidó nacionalizmus célja az anyagon és szellemen való keresztülhatolás. Ide a következĹ‘ megállapitásokon át jut el: a zsidó nacionalizmusnak a fajelmélethez semmi köze, a zsidóság nem közös faj, nem közös talajt nem közös életforma, nem közös nyelv, de igenis közös mentalitás, közös szellemi állásfoglalás. És ez a mentalitás nem más, mint hitvallás a szellem mellett. És az igazi zsidó mentalitás minden célja elérésére tisztára szellemi eszközöket használ fel. Az ellenfelet nem legyĹ‘zni akarja, de meggyĹ‘zni. Arnold Zweig hasonló megállapításra: jut: „Az antiszemitizmus lealacsonyít. Nemcsak a zsidót alacsonyítja le, de éppugy, sĹ‘t nagyobb mértékben a nemzsidót, aki a befolyása alá került... Az a behozhatatlan elĹ‘nyünk van, hogy az emberiség fénylĹ‘bb fegyvere, a szellem világossága és az ész — a miénk!” Micsoda irigylésre méltó magabizás. De micsoda naivság is egyuttal: a gyilkosok ellen a szellem fegyverével küzdeni, az ellenséget: egy Hitlert, egy Goebbelst, egyGöringet nem legyĹ‘zni, de meggyĹ‘zni! A tiszta szellemfront nem hozhat változást, ha elszigetelve küzd Hitler ellen, hanem kapcsolódik bele a tömegroham, a harc, a gyülölet közös frontjába.

(Stósz)

Vissza az oldal tetejére