FĹ‘oldal

Korunk 1934 Február.

A csehszlovákiai változások


Kovács Károly

 


 

Rövid néhány évvel ezelĹ‘tt a cseh imperializmus szóvivĹ‘i még a „nyugalom és boldogság szigetének” tartották Csehszlovákiát. A határon túl már tombolt a gazdasági válság. De szerintük a Köztársaság szerencsés gazdasági strukturájának szirtjein megtörik és meg fog törni hullámainak ereje. Volt is ennek az önámító elméletnek bizonyos jogosultságai, ha Csehszlovákia alatt a Zsávnokonzern és a Légióbanka urait: a Preissokat, Pecsekeket és Schöllereket értjük. Az alacsony munkabérek, a kartellek magas belföldi árai és a magas állami szubvenciók kedveztek az exportnak. A cseh finánctĹ‘ke egész sor országban vetette meg a lábát. Úgy a bel-, mint a külföldön nagy invesztíciókat eszközölt. BĹ‘ven jutott emellett arra is, hogy a háborús évekre emlékeztetĹ‘ osztalékokat fizessen ki az uralkodó pénzmágnásoknak.

A nagy bankok száma ugyan 1919. és 1929. között (a konjunktura utolsó évéig) 27-rĹ‘l 22-re apadt az u.n. történelmi országokban, részvénytĹ‘kéjük azonban 914.4 millió csehkoronáról 1844.6 mill. csk.-ra; a tartalékok 378.5 mill. csk.-ról 163.4 mill. csk.-ra; a profit pedig 85.8 mill, csk.-ról 253.3 mill. csk.-ra emelkedtek. Az invesztálásra vonatkokozólag jellemzĹ‘, hogy mig 1919-ben csak 605 részvénytársaság állott a nagybankok kontrollja alatt 2532.7 mill. csk. tĹ‘kével, addig 1930-ban már 1302 részvénytársaság 8106.4 mill. csk. részvénytĹ‘kével. S ezek nagyrészét közvetlenül a bankok alapították.

EbbĹ‘l a „nyugalomból és boldogságból” azonban édes-kevés jutott a munkás- és középrétegeknek. A munkabérek és kis jövedelmek lassan lemorzsolódtak. 1921. és 1922.-ben fizették a legmagasabb béreket. Ha az 1921-es nivót 100-nak vesszük, akkor már 1923-ban 15 százalékot, 1924-ben 18 százalékot, 1930-ban pedig cca 40 százalékot tett ki a visszafejlĹ‘dés. Emellett az. árak folyton emelkedtek. Az Ált. Stat. Hivatal kimutatása szerint 1923-ban egy prágai munkáscsalád a kereset 62.14 százalékát költötte élelemre. 1927-ben már 63.83 százalékát.

A hanyatló munkabérekkel szemben erĹ‘sen emelkedett a profit. A konjunktura éveiben 400 milliárdra becsülték Csehszlovákia nemzeti vagyonát. Az évente termelt új érték (Hotovecz dr. volt keresk. miniszter adatai szerint) mintegy 80 milliárd csk-át tett ki. Ha már most a befektetett variábilis tĹ‘két (munkabérek) 9 milliárdnak vesszük a mezĹ‘gazdaságban és 15 milliárdnak az iparban, a termelt értéktöbbletet pedig a mezĹ‘gazdasági szektorban 15, az ipari szektorban 34 milliárdnak, akkor e nyers, de megbizható becslés alapján az értéktöbblet rátája nem lehet alacsonyabb 200 százaléknál.

Mindenképpen figyelemreméltók ezek a számok. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy Csehszlovákiában sem a munkabérek, sem a megélhetési index nem alakul egységesen. A kereseti és megélhetési lehetĹ‘ségek északnyugatról délkelet felé haladva ellenkezĹ‘ irányú eltolódást mutatnak. 1924-ben, amikor az olló még aránylag szűk volt; Csehországban 26.99, Morvaországban és Sziléziában 26.01, Szlovenszkón és Kárpátalján 22.90 csk. volt az átlagos napibér. A válság éveiben az 50—60 százalékos különbségek sem ritkák. A megélhetési index viszont éppen a legalacsonyabb munkabérekkel biró országrészekben a legmagasabb. Az 1933. december közepén kiadott statisztikák szerint a megélhetés Szlovenszkón 3 százalékkal, Kárpátalján pedig 11 százalékkal volt drágább, mint a történelmi országrészekben.

A cseh imperializmus igyekezett a nemzetiségekre gyakorolt fokozott nyomással egy lehetĹ‘leg széles munkás-arisztokrata réteget kitermelni s a különbözĹ‘ országrészek különbözĹ‘ nemzetiségű munkásságát egymással szembeállítani. Ez bizonyos mértékben sikerült is. A grafikai-, közlekedési-, villamossági- stb. iparban a bérek még a válság negyedik évében is viszonylag magas színvonalon mozogtak. Ha tekintetbe vesszük, hogy ez a nem szezonszerűen jól ikeresĹ‘ munkásréteg mintegy 15 százalékát teszi ki az összmunkásságnak, akkor tisztán áll elĹ‘ttünk a reformizmus és a szocialista pártok tömegbefolyásának, és ezzel együtt a cseh kapitalizmus viszonylag hosszú ideig tartó stabilitásának gazdasági gyökere.

2.Ma ezeknek az idĹ‘knek csak az emléke él. Csehszlovákia is belesodródott és évek óta vergĹ‘dik, vonaglik a krízis örvényében. A profit összezsugorodott, a tartalékok felemésztĹ‘dtek, a bérek katasztrofálisan zuhantak a krach fenekestĹ‘l felforgatta a társadalmi és politikai életet. Mélyreható eltolódások következtek be és folynak le a munkásosztályban és a középrétegekben. Mindezen átcsoportosulások kisérĹ‘jeként a belpolitikai élet is gyökeres regresszív fordulatot vett.

Néhány számadat mindennél élénkebben fogja kifejezni annak a változásnak a mélységét, mely a Köztársaságot alapjaiban rázza meg. Dr. Hotovecz a prágai gyárosok klubjában tartott elĹ‘adásiában bĹ‘ adatokra támaszkodva kimutatta, hogy Csehszlovákia importja 55,, exportja 52 százalékkal esett vissza. Ezek a számok azonban optimisztikusak. Sokkal közelebb jár a valósághoz a reichenbergi kereskedelmi és iparkamara elnökének, Liebig Teodornak elĹ‘adása, amelyet a kereskedĹ‘k és iparosok nagygyűlésén mondott el. Szerinte a kivitel értékben az 1929-es színvonal egynegyedére zuhant. Míg 1929-ben 20.499 millió csk.-t tett ki, 1932-ben pedig 7.392 csk.-t, addig 1933. elsĹ‘ hat hónapjában már csak 2.699 csk.-t. A vámbevételek csökkenése is inkább ezeket az. adatokat támasztja alá. A válság elĹ‘tt másfél milliárd volt a vámjövedelem. Az 1934-es költségvetésben azonban elĹ‘irányozva is csak 625 millió lett.

Ennek az éremnek a másik oldalán az ipari termelés katasztrofális esése, közel 1 és 1/4 millió munkanélküli s a tömegfogyasztás hallatlan zuhanása áll. A központi satisztikai hivatal december végén kiadott jelentése szerint az elmult év folyamán a húsfogyasztás 14 százalékkal, a zsirfogyasztás 25 százalékkal, a textiláruké pedig 23 százalékkal ment vissza. De olyan adatok is, mint a pénzintézeti betétek, közel 2 milliárdos csökkenése, az italszesz fogyasztásának 44 százalékos esése s a cigaretta és dohányfogyasztás hatalmas sülyedése, kifejezésre juttatják a rohamos és általános rosszabodást.

A tisztviselĹ‘k és hivatalnokok fizetéseinek ismételt leszállítása, a munkásarisztokcrácia kiváltságos helyzetének lassú megszűnése erĹ‘sen megszűkiti azt a bázist, amelyre a „demokratikus” belpolitika rendszere és egyensúlya épült. Rohamosan élezĹ‘dnek az osztályellentétek. Ezek kimélyülése Csehszlovákiában is felvetette a fasiszta kormányzási módszerekre való áttérést.

3.A Köztársaság sajátságos viszonyai lehetetlenné teszik, hogy a cseh imperializmus lekopirozza az olasz és német fasizmus bevezetésének módszerét. Azok a hatalmas nemzetiségi tömegek, amelyeket a cseh polgárság a Monarchia összeomlása után bekebelezett, meghiúsítják egy egységes fasiszta tömegpárt kialakítását. Stribrnyék nemhódítanak sem az északi német, sem a szlovák, ukrán és magyar nemzetiségi vidékeken. Ez utóbbiak fasiszta mozgalma épp ellenkezĹ‘leg szembefordul a cseh imperializmussal s Berlin, illetve Budapest felé gravitál. Stribrny horogkeresztesei szektaszerű csoportocskák, amelyekre a polgárság nem támaszkodhat.

A fasiszta tömegpárt hiánya folytán a koaliciós kormány maga kényszerül átvenni a fasizmus megvalósitójának szerepét. A csehszlovák belpolitika legutóbbi két évének története minden kétséget kizáróan a parlamenti demokrácia nyílt diktaturába való átnövésének története. Ezalatt a két esztendĹ‘ alatt a kormányrendeletek és törvények egész hálózata jött létre, amelyek tudatosan erĹ‘sítik a központi hatalmat és fokozatosan kikapcsolják a parlamentet. Emellett a cseh polgárság gondosan ügyel a demokratikus kűlszín megóvására, nehogy a széles szociáldemokrata, nemzeti szocialista és agrár tömegekben korai elégedetlenséget keltsen és így siettesse azok leválását a polgárság uszályáról.

A szeptember folyamán életbelépett felhatalmazási törvény messzemenĹ‘ gazdasági intézkedések rendeleti uton való életbeléptetésére jogosítja fel a kormányt. Ezt a törvényt annak idején a szó szoros értelmében véve keresztülhajszolták, hogy a londoni világgazdasági konferencia elĹ‘tt a parlament megkerülésével léptethessék életbe egy sereg vámtétel felemelését. Most egyre gyakrabban beszélnek arról, hogy ezt a törvényt politikai intézkedésekre is ki kell terjeszteni.

A másik nyilt fasiszta elĹ‘retörés az u.n. pártok feloszlatásáról szóló törvény elfogadása. A cseh polgárság taktikázni kénytelen belsĹ‘ ellentmondásainak örvényében. A demokrácia megvédésének jelszavával lép fel a „jobb és baloldali diktatorikus törekvések” ellen. A jobboldali törekvések elleni harca azonban csak a nemzetiségek polgárságának elszakadási törekvései ellen irányul. Így a pártok feloszlatásáról szóló törvény látszatra az északcsehországi horogkeresztes mozgalom leküzdését intencionálta. Tulajdonképpeni rendeltetése azonban a baloldal leküzdése. Ezen a téren különben már eddig is nagyon sok történt. Betiltották az egész baloldali sajtót. Olyan lapok sem kerülték ezt el, amelyek köztudomásulag kulturlapok voltak. A kulturszervezeteket is feloszlatják. Az egész baloldali munkásmozgalom, föld alá szorítására is meg van már a törvényes alap. A fordulat máról-holnapra bekövetkezhet. — A nemzetiségi politika terén is félreismerhetetlen a regresszív elĹ‘retörés. A nemzetiségi vidékeken napirenden vannak a monstre tömegpörök. A belpolitika e jobbratolásával gondolja kettévágni a cseh polgárság a válság, a nemzetiségi ellentéteik és a revíziós törekvések gordiusi csomóját. Az utolsó tartalékok felvonultatásáról van szó. Sikerülni fog-e, vagy pedig az egyre erĹ‘södĹ‘ antifasiszta áramlat kerül ki a harcból gyĹ‘ztesen azt a jövĹ‘ mutatja meg. Egy kétségtelen. Ennek a politikának sikerült valamennyi koaliciós pártot megnyerni. Fenntartás nélkül engedték magukat befogni a szocialdemokrata pártok is. A „kisebb rossz” politikájának ez a csehszlovák változata azonban a német tapasztalatok után szükségszerűen nagy ellentállást vált ki a párt tömegeiben. Ez az ellenzéki mozgalom, párosulva a középrétegek és a nemzetiségek elégedetlenségével az egész helyzet kulcsa is lehet.

 

 (Pozsony)

 

 

 

Vissza az oldal tetejére