Korunk 1930 December

Első húsgyárak


Silbermann Jenõ

 


Mindenki azt hiszi, hogy a kérődző emlős állatok jámbor vegetáriusok. A külvilágból szemlélve így is van. A kérődzők herbivorák, növényevők, de a tudomány legújabb kutatásai kiderítették a kérődzők gyomorszerkezetének minden rejtélyét, amelyek alapján szinte kannibalizmussal lehet megvádolni e jámbor emlősöket. Abban a belső világban, amely a kérődzők bendőjéből, recés gyomrából, kétrétűjéből és oltójából áll, egész csodálatos események zajlanak le. Gruby, Delafond, Stein, Schubert, Eberlein, Bundle, Lauternborn, Doflein. már régen kutatták e folyamatokat és azoknak hőseit: bizonyos szalagokat és baktériumokat, míg legújabban Popofsky, Winogradowa és Ferber nyomán egészen meglepő dolgokra jutott az élettani tudomány.


Összegezve az eredményeket, arról van szó, hogy a kérődzők gyomrának egyénszámban gazdag és bizarr formák által feltűnő sajátságos faunája van. A véglényeknek egész csodálatos világa lakik bennük. Ezek az egysejtű, aránylag mégis differenciált lények, nagyobbrészt ázalagok, amelyek részben gyökérlábúak, vagy spórás állatok,. részben ostoros ázalékállatok és csillangós ázalagok, nagyító alatt furcsa miniatür szörnyetegeknek néznek ki. Oly tökéletes és komplikált szervezetnek, hogy sokáig soksejtű lényeknek tartották őket. Az egysejtűek nyüzsgő tarka-barka világa ez, amely iszonyat dolgában vetekszik a Jura korszakbeli óriási szörnyetegek letünt világával. A recésgyomorban és bendőben nyüzsögnek a Bütschlia, Isotoricha, Dasytricha, Entodinium, Diplodinium, Ophryoscolex, a Monas communis, Piromonas, Entamoeba bovis, Mastigamoebe nevű véglények és még sok más olyan egysejtű állatka, amelyekről, mint az igen alacsonyrendű növényekről, azt szokták mondani, hogy az élet határán vannak. Nagyságuk is igen különböző. Az egyikük csak 50 mikron hosszú, van olyan is, amelynek 70—150 a hossza és 50—100 a szélessége. A csodálatos bizarr, csaknem ijesztő kinézésű Entodinium és Diplodinium 90—120 mikron hosszúság és 60—70 mikron szélesség között váltakoznak. A 200—500 mikron hosszú és 30—90 széles Ophryoscolex igen komplikált szerkezetű, példája annak, hogy egysejtű lények mennyire differenciált típusúak lehetnek, pedig minden szervük csak az egyetlen sejt nyulványainak tekintendő. Hogy hogyan kerülnek e véglények az állat gyomrába, az ma még nyilt probléma. Bizonyos azonban az, hogy fiatal, szopós állatok gyomrában e véglények még nincsenek jelen, síkkor azonban mindig jelentkeznek, ha a gyomrok kifejlődésével az állat növényi táplálkozásra tér át. Az is jellemző, hogy a tropikus égövről mérsékelt égövre szállított fiatal kérődző gyomorfaunája éppen olyan, mint azoké, amelyeknek a mérsékelt égöv a hazájuk. Más szóval a gyomorfauna kifejlődése -- úgy látszik — a tápláléktól függ, mégsem lehetett eddig a véglényeket, sem spóráikat semmiféle takarmányban kimutatni. Kétségtelen azonban, hogy minden kérődző gyom rábai) föllép a sajátos fauna furcsa állatvilága, mihelyt, — tej helyett, — takarmánnyal táplálkozik. A különös fauna mellett azonban még egy furcsa növényvilág is jelentkezik a kérődzők gyomrában és pedig hallatlan mennyiségű egyedet tartalmazó baktériumflora alakjában. A fentebb említett véglények, ázalékállatkák részben növényi részecskékkel, részben ezekkel a baktériumokkal táplálkoznak, de kisebb egysejtű állatokat is fölfalnak. A mikroszkopikus vizsgálat hamar meggyőzhet bárkit is e tényekről, mert meg lehet figyelni, hogy a véglények teste részben keményítőszemcsékkel, részben baktériumokkal és kisebb ázalagokkal van tele. A kérdéses baktériumok némelyike fehérjementes vegyületekből, pl. ammonium, sókból is tudnak fehérjéket termelni. A kérődzők előgyomraiban tehát egy tökéletes szerves világ honol, ahol fauna és flóra tenyészik. A baktériumok fehérjetermelők, a véglények baktériumfalók és így az ázalagok nitrogénanyagcsere forgalma biztosítva van.. De hát mi történik az ázalagokkal? A legújabb kutatások a következő meglepő dolgot állapították meg. A csillangós ázalékállatokból minden kilogramm bendőtartalomban 900 millió van, amelyből átlagban 7 százalék oszlásban van és ez a szaporodás körülbelül egyensúlyban tartja azt a véglényveszteséget, amely a bendőből távozik és az oltóban elpusztul, illetőleg megemésztődik.


Egyes kutatók szerint a kérődző nem is képes a növényi takarmányból elegendő mennyiségű fehérjét, illetőleg nitrogéntartalmú anyagot kivonni és nitrogénanyagcsereforgalmához a baktériumokra és a véglényekre szükségük van. A baktériumok termelik a fehérjét, a baktériumokat megeszik az ázalagok és az ázalagok a bendőtartalommal az oltóba jutván, a kérődzőtől emésztődnek meg. Ily módon jut a gazda állat kellő mennyiségű fehérje táplálékokhoz parazitái segítségével. A kérődző tehát quasi húst eszik, de ezt gyomrán belűl termeli a baktériumokkal és az ázalagokkal való sajátságos symbiózisa révén. A kérődző gyomrában tehát egy miniatür, de igen nagyszámú egyedet tartalmazó, flórában és faunában dús világot hord. Ez az ő fehérjeipara, az ő húsgyára, élő húsgyára, még pedig igen racionális gazdálkodással. Az ázalagoktól fölfalt baktériummennyiséget a baktériumok, a kérődzőktől az oltóban elfogyasztott véglényegmennyiséget az ázalagok szaporodása szinte hajszálpontossággal egyensúlyozza. Se baktériumban, se ázalagban lehetőleg nincs hiány, se nyomasztó túltermelés. Az a gyári üzem ami a kérődzők gyomrában lezajlik, határozottan megszégyenítő a tőkés termelési rendre, amely éppen mostanában került a termelés és fogyasztás egyensúlyozatlanságának keserves dilemmájába, amikor a kérődzők bélcsatornájának csodálatra méltó, rejtélyes rendjét fölfedezték. Valamikor, ha a további kutatás révén majd ammonium sókkal fogják hizlalni a marhákat, hogy a baktériumok asszimilációja és az ázalagok anyagcseréje folytán súlyban növekedjenek és ezáltal nemcsak a növényi, hanem az állati eredetű tápanyagok árát is tetemesen leszállítják, a trösztök, kartellek és primitiv agrárterületek nem kis bosszúságára, valószínüleg azt is megfogják állapítani a korabeli tudósok, hogy a marhák bélcsatornájának működése is fölötte áll a kapitalista termelési rendnek a termelés és fogyasztás egyensúlya szempontjából. Az sincs kizárva, hogy a kérődzők nitrogénanyagcsere forgalmából fogja egy kor ellesni a tudomány az organikus kémia legnagyobb problémájának a megoldását: a fehérje szintézisét. Kérdés azonban, hogy a tudomány e győzelmét nem sajátítanák-e ki monopol célokra, hogy a termelés e koncesszióját hitelek nyujtása ellenében bankokra ruházzák? Addig is ajánlatos volna, ha azok, akik jelenleg a népek sorsát intézik, gyakran a népek csekély megelégedésére, a marhák bélcsatornájának egyensúlyozott rendje és saját programmjuk között vonjanak párhuzamot, mert a legújabb búvárkodás értelmében számos nemzetgazdasági eredmény irracionálisabb, tökéletlenebb, mint a kérődzők élő hűsgyárai. (Nagyvárad)


 


Vissza az oldal tetejére | |