Lassankint már teljes lehetetlenség lesz számontartani folyton növekvő tömegét a fotográfia tárgykörére vonatkozó, főleg illusztrációi által érdekes könyveknek, amelyek a könyvkereskedések kirakatát elárasztják. Ez a gazdag literatura bő tárgyalást érdemelne, egyelőre azonban megelégszünk egy olyan könyv bemutatásával, amely hozzánk véletlenül közel áll. Nemcsak annyiban érezzük magunkhoz közel Pécsi Józsefnek német és angol nyelven megjelent könyvét, mert magyarországi nyomda és magyar fényképész munkáit tartalmazza, hanem főleg annyiban, hogy a fényképpel mint a széles tömegekre való hatás eszközeivel foglalkozik és így érdekességében túl jut a szakmai vagy általános esztétikai határokon.

Pécsi könyve a fényképnek, mint a tömeggel való érintkezés módjának sajnos csak egyetlen fajtáját tárgyalja és mutatja be példákon: a reklámfotót. A reklám funkcióját tekintve a propaganda legprimitívebb válfaja, mert célja nem a tömeglélek szisztematikus irányítása, nem nevelés, nem valami dologról való tartós meggyőzés, hanem csak egyszerűen egyetlen árucikk eladása. Mindenesetre azonban bizonyos fejlődést és érést kell látnunk abban a folyamatban, ami a fényképezést a reklám szolgálatába állította. A vásárlónak azt az igényét jelenti ez, amelynek folytán nem hajlandó elfogadni az eladók egymást túllicitáló öndicséretét, hanem valami tárgyi bizonyítékát akarja látni az árú megfelelő voltának.

Persze, ha tudjuk is, hogy ez az objektiv informáltság utáni vágy szerepel a fényképezett reklám karrierjének okai között, mégsem szabad a fénykép igazságerejét, a fotográfikus felvilágosítás megbízhatóságát túlbecsülni. Ha átlapozzuk Pécsi könyvét, abban csak kevés olyan reklámfotót találunk, mely a hirdetett tárgy egyszerű ábrázolására szorítkoznék, annál is kevésbé, mert kevés az az árúcikk, aminek az értékéről külsejének legtárgyilagosabb fényképe is elárulna valamit. A reklámfotó, sőt most már általában a fotó nagy népszerűségét és aktualitását tehát a tárgyilagosság egyedül nem okolja meg. Sokkal inkább megokolja ezt a modern élet nagy szabadulási vágya a képzőművészet, különösen a festészet stílusaitól. Az ábrázoló festőművészet hosszú és régi társadalmakba visszanyúló multjánál fogva rengeteg időszerűtlen, a mát intenziven élni akaró mai emberre zavarólag ható esztétikai tartalmat sodor magával. Ugyanezt a fénykép nem teszi meg. A gazdasági életben a vevő és eladó egymáshoz való viszonyában élesen, zavartalanul akar érvényre jutni a ma és ezért kiált a reklámélet fotográfus után. Hogy ez valóban így van azt a Pécsi könyvében megtalálható néhány ellenpélda igazolja. Főleg a parfümhirdetéseknél érezte magát Pécsi kötelezve arra, hogy a tárgyilagosságból kilépve stílust, pikturát adjon és bizony ha valami nem sikerült a könyvében, hát az épen ez a pár nem objektív reklám.

Ami Pécsi könyvét még külön érdekessé teszi számunkra az a fotográfusnak és nyomdásznak összeműködésére irányított rendkívüli figyelem. A mély-nyomással, két színben készült könyv minden egyes lapja hirdeti, hogy a művészet új irányai nem állhatnak meg az egyén elszigetelt munkájánál, hanem át kell, hogy nyúljanak a kollektiv produkció terére. Pécsi maga is hangsúlyozza, de látjuk is, hogy sem a fényképész, sem a nyomdász nem tud külön-külön eredményesen működni a reklám szolgálatában, ha nem csakis a kettő együtt. Ha ehhez hozzáveszük, az egységes, tervszerű reklám-kampány szakemberének, vezetőjének működését, akkor olyan kollektív művészi termelés képe kezd kialakulni előttünk, ami tökéletessé fejlődve már nem is lesz ebbe a társadalomba való, és ami már túlnő a napi adás-vevés céljait szolgáló reklám keretein és egy magasabbrendű formára, a szó tiszta értelmében vett propagandára utal. (Budapest)

* (Photo und Publizit�ät. J. Pécsi, Budapesti Verlag Josef Singer A. G. Berlin.)