FĹ‘oldal

Korunk 1929 Szeptember

Néhány széljegyzet „A zsidő lélek”-hez


Nádass József

 


Az ember megismeréséhez és továbbvivéséhez szükséges az emberi lélek megismerése. Fontos és kétségtelenül ma még döntő dolog a gazdasági adottságon, a milieu-komponensen stb. kivül a faji komponens is. Igy tehát érdekes és értékes, mint bármely faj lelkének föltárása, a zsidó lélek lemeztelenítése is. Tudjuk azonban, hogy a tiszta magyar, francia, angol tipus immár csak elméletben van és csak valami átlagos mintát vehetek vizsgálat alá. A zsidó fajnál, nemzetnél, vagy a mózesvallású pépnél — nevezzük úgy ahogy akarják, — ez még komplikáltabb. A „zsidó faj” keveredett, gazdasági, különböző országbeli helyzetének megfelelően alakult és éppen ezért tartom merésznek és túlzottnak Komlós Aladárnak általánosító „A zsidó lélek” kísérletét. Van, vagy lehet a magyar, a német, vagy a francia zsidó lélekről beszélni, de túlságosan merész egymás mellé állítani a sümegi kis szatócs lelkét és a londoni zsidó bankár lelkét. Állitom, hogy az amerikai, Amerikában született zsidó vallású ember lelke sokkal több vonást mutat fel katholikus, vagy bármely más vallású amerikai lélekkel, mint Hevesi főrabbival, vagy akár Komlós Aladár barátom lelkével. Sőt tagadom azt is, hogy az eltérések, amik e két amerikai lélek között mutatkoznak, azonosak lennének a Wolff Károly és Bródy Ernő lelkeinek differenciájával.


Mindezek ellenére vannak bizonyos közös vonások, amelyek túlnyomóan zsidó származású „lelkek”-ben mutatkoznak. Kétségtelen, hogy ezeknek a közös vonásoknak felfedésében sok újat és érdekeset mondott jel Komlós. De itt is általánosít és a sok helyes új útcsapás mellett hamis útakra téved.


Túlságosan misztikus, túlságosan kigondolt a „tudatosság” diadalának magyarázata. A zsidó lélek, a zsidó szellem azért fordult az értelem, az ellenőrizhető tények felé, mert a ghettóba való bezárása megfosztotta őt a szellemi, az értelmi foglalkozáson kivül, minden más megélhetési lehetőségtől. A zsidó tehát nem a Talmudon keresztül, vagy az Istent megközelítő eszköznek istenítéseként jut az észhez, hanem tisztán adott gazdasági és társadalmi helyzete következményekép. A kereskedelem, a közvetítés, az orvoslás tudománya, mindazok a pályák melyek nyitva álltak számára, értelmet és észt követeltek. Ravaszság és tudatosság kellett üzleteihez és fegyvertelen kezei helyett, (melyek elszoktak a fizikai munkától) igenis ez a kipallérozott ész védte meg, ha megtámadták. A „természet vak-ösztönű irányításaitól messze került”? Igen, a bezárt ghettóban valóban nem jutott a természethez és elzárva a földmiveléstől az örökösen a természettel kapcsolatban élő emberhez nem igen hasonlit. Önfegyelmezettsége és ellenőrzése szintén csak védekezés. Annyi üldözésen megy keresztül, oly sok támadásra, kipellengérezésre számithat, hogy idegenek között tartózkodó és magábahúzódó, vigyáz minden szóra, hogy bensejét meg ne mutassa, ne mutassa sebezhető pontjait, ne adjon alkalmat támadásra, gúnyolódásra. De ebből a „benső sugallat” hiányára következtetni? A benső sugallatot továbbra is megtaláljuk messiást váró énekeiben, ghettón belüli életükben, melyet ugyan idegenek alig ismernek. Az ösztönösség elnyomorodása semmiesetre se következett be olyan mértékben, mintahogy Komlós írja. A megismerésvágy, a Komlós által a bizonytalanságra visszavezetett hírhedt kérdező beszédmód is az óvatos, védekezés, a külvilág fizikai fegyvereivel szemben észbeli, szellemi fegyverek sorakoztatását mutatja. A benső sugallatott a zsidónak óvatosságból el kellett rejtenie, de ez egyáltalában nem jelenti eltünését. A zsidó művészekre való megállapításokban is sok önkényesség van. Bizonyos tekintetben talán állhatnak ezek a speciálisan nagyvárosi zsidó írókra, vagy még inkább csak a felületesen írói pályán kereső nagyvárosi tipusra, kinek nagy százaléka tényleg zsidó. De Dreiser vagy Perez, vagy Ehrenburg vagy sok más ösztönösséget tagadni, értelmi cenzura nélküliségét kétségbevonni nem lehet. Lehetséges, hogy a magyarul író „pesti irodalomban”, ahol általában a zsurnalizmus és írnitudás avat íróvá és nem a költő tehetség, több példa Komlós igazát mutatná, de ebből általánosítani igazán nem lehet.


Egyáltalán nem értek egyet Komlós transzcendens okokkal alátámasztott pénzgyüjtés elméletével sem. Ujból: a zsidó nem foglalkozhatott mással, csak kereskedelemmel és ezzel kapcsolatos tevékenységgel. Ami vagyona volt, azt nem fektethette földbe, mert földet nem vásárolhatott. Háza. .se lehetett a ghettó falán kívül. Mit csinált tehát a pénzével? Gyüjtötte, kamatra adta, gyüjtötte, megtartotta pénznek. A nemzsidóknak megvolt az anyagi biztonsága, ha nem is volt készpénze, mert vagyona marhában, földben, házban fejeződött ki, de a ghettó zsidójának csak a tiszta arany adott biztonságot.


Az emancipáció utáni zsidó lélek megítélésében még erősebben látni a speciális magyar helyzetből való kiindulást. Még itt is tulzott az asszimilálódásnak a zsidó önérzet pusztulására való visszavezetése. A zsidó igenis kiakarta érdemelni az emancipációt, meg akarta mutatni például magyarságának teljességét és az egyik sovinizmusból rohant a másikba. De ez egyáltalán nem speciálisan zsidó tulajdonság. Ez az, amiről a modern lélektudomány mint hiányérzetről (Minderwertigkeitsgefühl) beszél. Ez hajtja a magyar, a fajmagyar kurzus leghangosabb kiabálójává éppen a svábokat, (Friedrich, Haller stb.) és egyéb idegen nemzetiségüeket. Viszont az asszimilálódás a zsidó dogmák merevségét is felolvasztja, nincs szükség annyira rájuk, nem kell hozzájuk menekülni. Idegen népek közé olvadva, idegen vallásokat ismer meg, természetes, hogy mai vallása nem lehet azonos a ghettók fülledt vallásával. Minden más nép keveredésekor ezek a jelenségek buknak fel.


Hogy a zsidók elfogadása nem teljes Európa legtöbb államában ez még mindig tény. Hogy hazug sovinizmusba menekül ez elől, éppen a zártabb és korlátoltabb fajtája a zsidóságnak és különösen a visszamaradott tulzó nacionalista államokban nagyobb hazafi mindenkinél ez ezekben az országokban a védekezésnek nagyon szomorú, gyáva és hatás talan fegyvere. Ezzel összevetni egész helyzetet felismerő minden nemzetieskedést, minden sovinizmust levető, ténylegesen nemzetköziségért harcolókat, akik zsidóknak születtek: súlyos tévedés. Ha azt a letagadhatatlan tényt, hogy a nemzetköziség felé törekvő mozgalmakban, a szabadság felé törekvő mozgalmakban miért vannak aránylag többségben a zsidóságból származottak, megvizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy éppen a századokon át való elnyomás tanította a zsidóságot arra, hogy küzdjön minden elnyomás ellen és éppen a századokig körülzáró falak és korlátok megtanították arra, hogy minden keret és gát, minden korlát, tehát a nemzeti korlátok, ledöntésén is dolgozzon. És ez mutatja meg, hogy a zsidókban (persze nem a kapitalistákban, hanem a szociálistában éppenúgy mintahogy a más vallású szociálistában) a megismerés mellett ott van az ösztönösség, a belső hangra való hallgatáshoz szükséges önfeledettség. Nem csak önellenőrzés van a zsidó lélekben. De zsidó lelke válogatja.


Végezetül mindez mellékprobléma. Kis mellékprobléma, mert egy kis felolvadó nemzet, vagy faj alakulásáról van szó. De szétszórva a világban biztos, hogy számarányuknál nagyobb mértéiben befolyásolják az emberi összeség fejlődését. Külön kis csoportjuk lassanként mégis csak beleolvad az egészbe. Az egész felfogja venni jótulajdonságait, elveti a rosszakat és embert teremt a magyarból, a zsidóból és a franciából. (Budapest)


Vissza az oldal tetejére