FĹ‘oldal

Korunk 1929 Szeptember

Gergely Sándor új regénye


Fábry Zoltán

 


Gergely Sándor a magyar szociális regény legígéretesebb aktivistája új regényt írt. Kiadó nem merte, nem akarta vállalni, a könyv a szerző kiadásában jelent meg. Ez a tény egymagában is világosan jelzi, hogy Gergely Sándornak mint mindig, most is kellemetlenül aktuális mondanivalói voltak. Az előfizetői íven szerényen és egyszerűen csak ennyi állt: „G. S. új regénye a vidéki magyar város mai életének keresztmetszete”. Aki agyonírt kisvárosi regényt vár, Nyugatsablont, vagy regényt Komáromi, avagy Móricz Zsigmondi figurákkal, az kellemetlenül fog csalódni, mert Gergely regénye magyar viszonylatban szokatlanul és izgatón több: aktuális keresztmetszete a vidéki magyar város szociális életének. Feltárás, leleplezés, vád és útmutatás. Az eddig ismert magyar vidéki szokványatmoszférától elütőn valami egészen új exotikum: az uralkodó leventementalitás. És viele szemben védtelenül és irány nélkül a munkásság suta, de mégis élő küzködése, melyet nem nyilt terror sorvaszt semmivé, de a hivatalos munkáspárt és a munkásvezérek. A milieu: kisvárosi, de a vád, a lényeg egy ország anachronizmusát találja, hogy ugyanakkor egy internacionális munkásmegváltó mentalitást leleplezzen. Ne kerteljünk a szavakkal: Gergely Sándor Szú-ja egyszerűen vád a szociáldemokrácia álszocializmusa ellen. A regény hőse: a sztrájk. Tartalma: a sztrájk elárulása, a harc likvidálása. Munkások hullnak: éhségkétségbeesés, ingadozás tizedeli a harci sorokat, börtönök telnek, de ugyanakkor a „munkás”vezérek, a titkárok és központiküldöttek a tőke képviselőivel kötnek kompromisszumot. Nyilt és titkos prostitucio folyik itt: munkások, szerkesztők, sajtókulik és még-lázongók, volt régi osztályharcosok kerülnek és vergődnek a tőke hálójába, rothadnak, züllenek, de mégis élnek és aki okos: az könnyen megszerzi a maga jópolgári családi otthonát. A szú, a hazug és erőszakolt konszolidáció szúja beeszi magát a sorokba. De ez a szú: erény és erkölcs, megtérés: Burgfrieden. Jutalmazható, mert célja: „a tőke és a munka kibékítése”. Hogy ez a munkásmozgalom elárulása lenne? A leventeatmoszférában elváltozott magyar munkásvezérek máskép definiálják a szú fogalmát. Egyszerű az egész, csak elő kell rángatni a moszkvai mumust: „A munkásság egyetlen ellensége a moszkvai csürhe, a rém, a szú”. És épp azért ellenség mindenki, aki nem tűri, hogy polgári limonádé legyen a munkáskultura. A munkásság igaz barátjai csak a felelős vezetők lehetnek, a fémjelzettek és hétpróbásak, akik „fiatal korukban magukba szivott harcos tisztaságot elvesztették s mégis megmaradhattak vezetőknek és vagyont gyüjthettek. Rájuk már nem vonatkozik a tétel, hogy a munkásság felszabadulási harcában csak láncait veszítheti. Ők a jólétet, vagyont és mindenekelőtt a burzsoá barátokat veszíthetik el”. — Gergely Sándor regénye az elsikkasztott osztályharc vádkönyve. Egyetlen hibája pongyolassága, ki nem kovácsoltsága. A belső kiformálás, a teljes megérés hiánya: az azon melegében vetítés következményei. Gergely Sándor nem engedi el a jelen kényelmetlen zavaros témáit. Birkozva kűzködve mellre öleli azokat; ez a közvetlen mellreölelés természetesen nem hasíthat és nem tágíthat horizontális dimenziókat. A magyar adottság provincializmusa ezt meg sem engedi és ez a tehetetlenségi nyomaték valahogy belopta magát a regény felépítésébe és stílusába is. A „Hidat vernek” belső feszereje itt ellanyhultan ér csak célba. A pozitívumok hordozói néha kicsit romantikusan imbolyognak, máskor meg szoborrá merevednek. A közvetlen megélés természetes pontos vetítése helyett Gergely ab ovo tulfeketén és tulfehéren retusálja a valóságot, annyira, hogy néha papirosfigurára ismerünk. Papirosfigura szociális regényben: idegen test, csökevény, szú a „Szú”-ban.


Gergely Sándor az aktuálisan fontos, mondanivalók regényírója. És. Szú-ja minden hibája dacára is a jelen egyik legfontosabb magyar tettkönyve. Nem jelent művészi teljességet, de pillanatnyilag fontosabbat jelent: az el nem végzett munkát, a vádbeszéd kötelességét és kényelmetlenségét. (Stósz)


* Szú — Budapest, 1929. Szerző kiadása.


 


Vissza az oldal tetejére