Korunk 1926 Július

"Balkánkiadás"

      A „Balkáni” megjelölés mondhatni polgárjogot nyert a kereskedelmi forgalomban. A gyengébb minőségü, defektes árut értik alatta. „Balkanvare”, „pour les Balcans” megjelölés nem a legnagyobb bók egy angol szövetre vagy egy német gyártmányu fogkefére. De tény az, hogy „a Balkánra ez is jó” megjegyzés kiséretében a nyugati ipari termelés gyengébb minőségü termékeit küldik a balkáni piacra. A közönséges használati tárgyaknál ez már megszokott dolog s ha nem is nagy megtiszteltetés ezen országokra nézve, az ott élő fogyasztó közönség kisebbigényüsége miatt nem olyan bántó a benne rejlő lekicsinylés. A szellemi termékeknél is meg van a balkánáru fogalma, ha nem is ebben a formában. Különösen a francia könyvkereskedelem dolgozott évtizedek óta nagy eredménnyel azon, hogy a balkán országokat (ideértve a tengerentúli európaiskodó félmüveit országokat, mint például a délamerikai országok jó része) elárassza a francia irodalom tizedrangu termékeivel. Most pedig egy német szakember, Heinz Steinrück vet fel egy érdekes gondolatot, amely nyiltan a balkánáru platformjára helyezkedik. Anélkül azonban, hogy a legkevésbé is bántó lenne az érdekeltekre, sőt ellenkezőleg igen hasznos, mivel a német könyvkereskedelem visszaszoritásának ellensulyozása mellett célja épen az, hogy a német könyvek hozzáférhetők legyenek megint a gyenge valutáju keleteurópai államoknak. Heinz Steinrück abból a közismert tényből indul ki, hogy a német könyv fokozatosan tért veszit a külföldi piacon. Még 1913ban 149.000 métermázsa német könyv ment külföldre s még 1922 év első felében is 56.000 métermázsa, addig 1925 első felében már csak 31.000 métermázsa. A német könyvkivitel 1913-tól 1924-ig 60 százalékkal, 1924-től 1925-ig megint 45 százalékkal csökkent. Ennek oka, hogy a német könyv nagyon megdrágult. Aranyértékre átszámitva is 50—100 százalékkal drágább, mint a háboru előtt volt. Ugy, hogy legnagyobb fogyasztóját, a középosztály nagy tömegeit úgyszólván teljesen elveszitette. Egy középosztálybeli embernek, különösen az alacsony valutáju országokban a könyv ma luxuscikk. Egy 20 ives német regény füzve átlag 3—4 aranymárka, vászonba kötve 5—7 márka. Ezt az árat az alacsony valutáju országok nem képesek megfizetni. Ugy hogy ma külföldön csak a legszükségesebb német könyveket vásárolják. Ennek következménye, hogy azokban az országokban is, ahol ezelőtt a német kultura volt az irányadó, felnő egy nemzedék, amelyiknek alig van fogalma a német kulturáról. Minthogy azonban nyugati könyvre mégis szükség van. más nyelvü könyveket vásárolnak, még pedig, mivel az angol könyv nem igen olcsóbb, a francia könyvet, amely lényegesen olcsóbb. Egy 250—300 oldalas, ismert sárga boritéku francia regény a háboru előtt 3´50 arany frankba került. Egész tavaly nyárig ugyanez a könyv 7´50 frankba került s csak azóta 9 frank az ára. Papirfrank, nem aranyfrank. Csodálatos, hogy a francia könyv ily olcsó tudott maradni. Hiszen az előállitási költségek 1913 óta az ötszörösére emelkedtek, mig a francia könyvek ára alig háromszorosára. Bizonyos mértékig magyarázatul szolgál az, hogy a francia könyvek példányszáma igen felemelkedett. Már Franciaországban is lényegesen több francia könyvet olvasnak és vásárolnak ma, mint a háboru előtt.


Ez az olcsóság az oka, hogy a francia könyv ma a legelterjedtebb könyv a világon. Magában Németországban is veri a német könyvet. Még 1923-ban Németországból Franciaországba 6300 métermázsa könyv ment ki, 1924-ben már csak 2900 métermázsa. Ezzel szemben a francia könyvkivitel Németországba 1923-ban 8000 métermázsát, 1924-ben már 10.100 métermázsát tett ki. Franciaország egész könyvkivitele 1923-ban 94.000 métermázsa, 1924-ben már 102.000. Külföldön igen sok német könyvet


 francia forditásban vásárolnak, mivel felébe kerül, mint eredetiben. A francia könyv olcsóságának a nagy példányszám mellett oka a sokkal gyengébb kiállitása is. A legtöbb francia könyv német fogalmak szerint rossz papiron, csunya nyomással, gondatlan füzéssel, izléstelen boritólappal készül. A francia nem drágaságnak, hanem használati tárgynak tekinti a könyvet. Ez bizonyos tekintetben magasabbrendü felfogás s azt kell eltanulnia Heinz Steinbrück szerint a német könyvkiadásnak is. Elő kell állitani a régi és új német könyveket a gyenge valutáju országok számóra olcsó, igénytelen kiadásban. Közönséges papirra is le kell nyomatni „Balkánkiadás”ban az ujonnan megjelenő könyvek közül azokat, amelyek közönségre számithatnak az alacsony valutáju országokban. Ne kalkuláljuk be ennek árába a szedés költségeit s a négy aranymárkás könyvet 1´60 márkáért lehet adni az olcsó kiadásban. Olyan alacsony ár, amellyel már felveheti a német könyv a franciával a versenyt. Mint a francia könyv a közismert sárga boritékot, vegyen fel a német könyv is egy egyöntetü külső ruhát Steinrück szürke boritékot javasol vörös nyomással a világpiaci forgalomban. A „Külföldi kiadás” jelzés mindenütt jelezve volna s belföldön tilos volna árusitani. Franciaország, Olaszország, Oroszország, a Balkánállamok, Magyarország, Románia és Törökország volnának elsősorban azok az országok, amelyek számára a külföldi kiadások készülnének.


Bár Steinrück elsősorban a német könyvtermelés visszaszoritására gondol a külföldi kiadással, mégis nagyon hasznos volna ez a jelzett államok könyvfogyasztó közönsége számára is. Igaz, a szép könyv nagyon szép dolog s a szép kiállitás a könyvbe rejlő szellemi érték nagyobb megbecsülését is jelenti. Mégis jobb rossz itatós papirra nyomtatott könyvet olvasni, mint egyáltalában nem olvasni. S jelenleg csak kettő között választhatunk. Ez egyszer a „balkánkiadást” a „balkániak” is csak örömmel fogadhatják.    


 


d. l.


 


 


Vissza az oldal tetejére | |