stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Korunk 2009 December

Kétnyelvű-e a kétnyelvű


Biró Enikő

 


Tanulmányok a kétnyelvűség ideológiáiról

 

Érdeklődőbb embernek – ha körül akarja járni a kétnyelvűség fogalmát – valószínűleg eszébe jut az Európai Bi-zottság által is piedesztálra emelt idézet: minél több nyelvet beszélsz, annál több ember vagy. Mégis e kötet Hoffman megjegyzése felé irányított, miszerint bármely irányból is közelítjük: a bilingvizmus relatív fogalom. Ezzel a relativizmussal nézett szembe a 2008 nyarán tartott konferencia Csíkszeredában, amelynek anya-gát egybegyűjtő kötetét adta ki a szer-kesztőpáros, Horváth István és Tódor Erika O evaluare a politicilor de producere a bilingvismului (A kétnyelvűséget meghatározó ideológiák [politikák] helyzetképe) címmel Kolozsváron, a Limes gondozásában, 2008-ban.

A kötet tematikailag csoportosítja a tanulmányokat: öt dolgozat az Oktatás-politikák és két(több)nyelvűség címszó alá került, majd a következő hetet a Két(több)- nyelvűség társadalmi-nyelvi aspektusai körébe sorolják a szerkesztők. Kilenc szöveg az Oktatás-menedzselés és a kétnyelvűség fejezetét gazdagítja. Az utolsó rész az Iskola és az interkulturalitás címet viseli, négy dolgozatot ölelve fel.

Egy konferencia anyagát megjelentetni korántsem egyszerű. A látszattal ellentétben, a kijelölt téma ellenére, igen sok munkát igénylő feladat oly módon rendezni a tanulmányokat, hogy a kötet túlmutasson az egyéni dolgozatok határán. Egyik legnagyobb érdeme e könyvnek, hogy ennek a követelménynek sikeresen tesz eleget. Ehhez rendezőelvekre, átgondolt szempontokra, valamint jó tanulmányokra volt szükség.

 

A lingua franca

Egyik ilyen rendezőelv volt a szerkesz-tők részéről a kötet román nyelven való megjelentetése. Maga a konferencia is a kétnyelvűség-többnyelvűség égisze alatt jött létre. Mert hogyan is érthetnénk meg egymást, ha nem beszélünk egyazon dologról? Mert szükség van az intézményes kétnyelvűség mint kihívás megfogalmazására. Mind a kihívás, mind a válasz kimondásának egy egységes szaknyelv tehet eleget, és ennek megalapozására kiváló példa ez a kötet. Szépe György jegyzi meg, hogy magyar identitású kutatónak nehéz olyan szempontokat találni, amelyeket minden érdekelt objektívnek fogad el. A kötet az érdekeltek dialógusával próbálja meg orvosolni ezt a problémát. Huszonöt tanulmány által körbejárt témát természetesen lehetetlen részletesen bemutatni, ezért a következőkben csak néhányat villantunk fel közülük.

 

A bilingvizmus és fokozatai

A kétnyelvűség attól viszonylagos, hogy nem tudjuk egy pontos meghatá-rozásba sűríteni. Bár a kétnyelvűség vagy többnyelvűség természetes állapot, még a szakemberek is kivételes jelenségnek tekintették korábban, és az átlagember ma is annak gondolja.

A kétnyelvűségnek igen sok definíciója létezik. Bloomfieldtől Haugenig, az erre vonatkozó legszűkítőbb jellegű szemlélettől addig, hogy kétnyelvű az, aki legalább passzív nyelvtudással rendelkezik. Nem mindegy ugyanakkor, hogy milyen korban és milyen módon történik a másik nyelv elsajátítása. Ennek függvényében beszélhetünk szimultán vagy egymásutáni nyelvelsajátításról. Ennek van nyelvi, kognitív, lélektani, neurolingvisztikai, társadalmi, politikai, oktatási arculata is, ami fölöttébb megnehezíti a válaszadást arra az egyszerűnek tűnő kérdésre, hogy mi is a kétnyelvűség.

 

Bilingvizmus és identitás

Az egyik dolgozat szerint a bilingvizmus motiváción alapszik. Máshol azt is olvashatjuk, hogy ez a motiváció nem csupán helycseréhez köthető, de nyelvi késztetésekhez is. Így az „egy nyelv, egy nemzet, egy ország” koncepciója felülbírálásra szorul. A második nyelvhez való viszonyulás, a nyelvtanulási motiváció hiánya akadályokat gördít a nyelvelsajátítás útjába. Az intézményes kétnyelvűség eredménye meglehet, hogy a nem produktív kétnyelvűség lesz. A motiváció pedig nélkülözhetetlen tényezője egy nyelvtanulási folyamatnak, és jelen esetben igen lényeges szempont az is, hogy környezeti hatásra vagy saját kezdeményezésre történik-e a második nyelv elsajátítása. A kulturális identitás újraélesztésének – tudhatjuk meg egyik dolgozatból – nem sok esélye van kellő motiváció nélkül.

 

Állam nyelve –második nyelv – idegen nyelv

A kötet írói arra is kísérletet tesznek, hogy egy igen kényes kérdést tisztázzanak, miszerint nevezhetjük-e az állam nyelvét idegen nyelvnek. Kisebbségi helyzetünkből eredően gyakran defi-niáljuk az állam nyelvét idegen nyelv-ként, de érezve azt is, hogy ez azért mégsem teljesen helytálló. Ahogyan az egyik szerző igen helyesen megjegyzi, azért határozzuk meg idegen nyelvként, mert kontrasztba állítjuk az anyanyelvvel. És mivel nincsenek kellő fogalmaink, illetve intézményesen nincsenek más fogalmak, ezért kénytelenek vagyunk ezt használni. Ez mégsem lehet relatív – mégiscsak a pontos fogalommegha-tározással kezdődik a dialógus. Amennyi-ben dialógus, akkor közeledés is, a Másik megismerése, aminek legegyszerűbb módja a nyelvtanulás. A Másik hatása Énrám és az Én hatása a Másikra mint kétirányú folyamatnak lehetünk tanúi akkor, amikor megismerkedünk az első nyelv második nyelvre gyakorolt hatásával a nyelvi interferencia és a negatív transzfer hatásait vizsgáló dolgozatban. Az állam nyelve ugyanakkor a magán- és közszférában nincs jelen szükségszerűen, a hivatalos kommunikációs csatornák használata igényli azt leginkább.

 

Kétnyelvűség és oktatás

Akár állam nyelve, akár idegen nyelv, a dolgozatok arra is fehívják a figyelmet, hogy a bilingvis személy esetében a második nyelv elsajátítása pozitív hatással van az intelligencia fejlődésére. Ugyan-akkor nem csupán a nyelvi tudatosságot fokozza, de egy harmadik, negyedik nyelv elsajátítására is kedvezően hat. A kétnyelvű oktatás ennek ellenére politikai tartalommal telített. Érdekes tapasztalat egy teljesen kívülálló angol szerző szempontjait megismerni, ami visszaigazolja azt, hogy az állam nyelvét igenis idegen nyelvként kellene elsajátítani, viszont nagyobb fokú társadalmi kohéziót kell biztosítani a különböző etnikumú gyerekek számára. A kétnyelvű oktatás számunkra a kiegyensúlyozott kétnyelvűséget írja elő, ami egyenlő nyelvi elvárásokat támaszt a kisebbségi tanulókkal szemben is, ami a román nyelvi (államnyelvi) tudást jelenti, és ami a diszkriminációt alapozza meg. Egy nyelv elsajátításához nem elegendő a formális (iskolai) környezet, ahhoz az informális (iskolán kívüli) környezet is szükséges. Igen fontos következtetése az egyik dolgozatnak, hogy a helyi és regionális tényezőknek, a nyelvi kontextusnak jóval nagyobb szerepet kellene kapni az oktatási programokban és a nyelvi kompetenciák fejlesztésében. Nemzetközi kutatások bizonyítják, hogy az oktatási rendszernek olyan szempontokat is fi-gyelembe kellene vennie, mint a nyelvi, kulturális, gazdasági, társadalmi szükségletek. Az adekvát feltételek megteremtése az állam nyelvének elsajátítására a kisebbségi nyelvi jogok figyelembevételét is jelentené egyúttal (ez nem kisebbségi jogi kérdés: ezt az oktatási törvény is előírja, de maga az oktatási hatóság nem tartja be). Ehhez megfelelő nyelvkönyvek, tanítási módszerek kellenek a nyelvi környezet tényezőire építve.

Az interkulturalitás – megoldási lehetőség?

Adott immár, hogy a nyelvtanulás egyúttal a kultúra tanulását/megismerését is jelenti. Egy második, harmadik nyelv és kultúra a tanuló saját kultúrájának komplexitását fokozza (amennyiben ideológiai alapon nem szorítja azt háttérbe, mint teszi most az oktatás a történelem és a földrajz kötelező román nyelvű oktatásával), és új lehetőségeket teremt, így szükségessé válik a közvetítés a nyelvek, kultúrák és identitások között. Erről is értekezik egy tanulmány, amely számba veszi mindazon lehetőségeket, amelyekkel itthon élhetünk, hogy kon-krét lépéseket tegyünk az interkultura-litás felé. Az interkulturalitás – úgy gondolom – továbblépés, mivel amíg a kétnyelvű ember az identitásra összpontosít, addig az interkulturális beszélő az aktivitásra koncentrál. Nem asszimilál, hanem elfogad. Nem kritizál, hanem épít. Arra, ami adott, arra, amit saját egynyelvű, kétnyelvű, akár többnyelvű környezetéből magáévá tehetett – és ehhez intézményes keretekre éppúgy szükség van, mint értő és érző részt-vevőkre. Ehhez az értő-érző és érzékeltető-értető útteremtéshez járul hozzá ez a kötet.

 

 

*Horváth István – Tódor Erika: O evaluare a politicilor de producere a bilingvismului. Studii elaborate pe baza prezentÄrilor din cadrul conferinţei de la Miercurea Ciuc, 12-13 iunie 2008. Editura Limes, Cluj-Napoca, 2008.

 

 

 

Vissza az oldal tetejére

+ betűméret | - betűméret